Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-35

35. országos ülés deezembor 11. 1884. 127 gyakran fordult orvoslás végett, legyen szives ezt az ügyet komoly figyelmére méltatni, megyénk megnyugtatására és a dolgok elintézésére valamit tenni, mert a megyei hatóság nem illetékes a Stájer hatósággal érintkezni, hanem a kormánynak kell ez ügyben fellépni, hogy ha eredményt akarunk elérni. Hermán Ottó: Még a tegnapi napon is eltökélt szándékom volt az, hogy — nem az általános vita meghosszabbítására, a mivel a túloldalról sokan ezen oldalt czélzatosan vádolják — hanem tárgyilagosan egyedül és csupán a közegészségügyi kérdéssel fogok foglalkozni. A közegészségügy kérdése, ha valaha, ugy most bir kiváló fontossággal, midőn a belügyministerium kimutatásai szerint a halandóság óriási számai vannak kitüntetve és fölvetése indokolva van ;ikkor, midőn legalább az eddigi tapasztalatok szerint ki nem kerülhetjük azt, hogy Magyarország a jövő évben egy iszonyatos járvány által legalább is érintetik. Azonban t. ház, azok az ékes szavak, a melyekben tegnap Grünwald t. képviselőtársam az ő eszméit a ház elébe terjesztette, arra indítanak, hogy egész rövidséggel — nehogy a t. ház türelmét próbára tegyem — egy pár reflexiót tegyek. Én üdvözlöm Grünwald t. képviselő urat — szavának súlya van a parlamentben és tudom a társadalomban is — hogy az ő törekvéseinek végczélját végre valahára kifejtette s hogy ez nem más, mint az, hogy igenis ő is Magyarország teljes önállóságát, függetlenségét óhajtja, ez az ő ideálja a melyre törekszik. Szavaiban ezt egész világosan kifejezte. A többi az ő szempontjából mind opportunitás kérdése. T. ház! Ennek a törvényhozásnak traditiója és történelme jelesen 1867 óta minket mindenesetre arra tanított, hogy mindenkor voltak ennek a törvényhozásnak épen oly opportunistái mint Grünwald t. képviselő nr és ha valaki mellé helyezhető ugy mindenesetre Deák Ferencz mellé tartozik, nem a tehetségre mondom, a súlyra, hanem a felfogások egyformaságára. Mert hiszen t. ház, mi legalább ugy tudjuk, hogy Deák Ferencznek, bár nem nyíltan kimondott, de sokszorosan bizalmas körben nyilvánított óhaja és törekvése szintén Magyarország állami önállósága és függetlensége volt és az opportunismusa ott kezdődött, hogy ezt ugy vélte elérhetni, hogy megteremtette a közös ügyet, mely Magyarország anyagi és erkölcsi megerősödéséhez fog vezetni és akkor fognak bekövetkezni majdan azon világtörténelmi események is, melyek a nemzetet hazája szabadságának, függetlenségének kivívásában előbbre fogják segíteni. Ám t. ház, én nem akarom levonni a consequentiákat, melyek ebből a kiegyezésből következtek, mindnyájan látjuk, érezzük. A haza önállósága ezen az úton nem érhető el; a második utat jelölte Grünwald t. képviselő ur, a midőn az államot helyezi előtérbe, mely tehát absorbealná mindazt, a mi egyáltalán a közélet nyilvánulása czíme alatt ismeretes és oda tartozik is. Hát t. ház, Grünwald Béla t. képviselő ur nem fogja tagadni azt, hogy ha ő csupán és egyedül az állami administratiót veszi, akkor az ő egyöntetű szervezete egyértelmű a bureaucratiával magával. Már most t. ház, én nem tartozom azok közé, kik a bureaucratiát minden téren, a társadalom minden functiójában feltétlenül kárhoztatják. Mert én, t. ház, ismerek igenis foglalkozási köröket, feladatokat a melyek máskép mint bureaucraticus úton egyáltalán meg nem oldhatók. De t. ház, azt tartom, hogy itt szigorúan kell különböztetni és én körülbelül meg tudom magamnak alkotni a fogalmat, mikép jutott Grünwald t. képviselőtársam arra, hogy ő a bnreankratismust egyáltalán még a közélet nyilvánulásaira is mértékadónak, sőt panaceanak hirdeti. Ha én valamely foglalkozási ágat veszek, például egy állami, gazdasági vagy ipari ágat, sóbányászatot, vagy aranybányászatot, vagy bármiféle kezelési ágat, hol a tárgy nem változik, a hol a kezelésnek szigorú szabályokhoz kell kötve maradni, ott a bureaueratismus helyén van, mert a só só marad, az arany arany marad, legfeljebb a kiaknázás vagy az értékesítésre való haladás változhatok , de nem változik a viszony azon apparátusra nézve, a mely azt kezeli. De hogy egy politikus akadjon, aki azt ajánlja egy önkormányzatra szoktatott nemzetnek, a mely hozzá még polyglott is, a mely nemzetiségi velleitásoktól mentnek nem tekinthető, legalább mostani állásában a legközelebbi jövőben nem tekinthető, hogy összes közigazgatását uniformisalja, ezt én részemről el nem fogadhatom, mert az uniformitás nem jelent mást, mint absolutismust. Én meg vagyok győződve, hogy Grünwald t. képviselő ur nem törekszik absolutismusra, de eszméinek végső consequentiája az lenne. Ilyen uniformitás beállítása nem jelent mást, minthogy egy központi hatalom az ország vagy a nemzet minden pontján, minden rétegén egyöntettíleg járhasson el, követeli, hogy a közélet összes nyilvánulása a hatalomnak alárendeltessék; de ez a közéletet nem szabályozza, hanem kényszeríti bizonyos tevékenységre. Hogy ez az absolutismus szempontjából igen kényelmes, azt elhiszem, de hogy ez a nemzet haladására jó volna, azt határozottan tagadom. Én sem Deák Ferencz útján, sem Grünwald Béla ur útján nem vélem elérhetni azt a végczéít, melyet mindkettő bevallott és melyről Grünwald Béla mondotta — és tiltakozásra nem talált — hogy az minden igaz magyar szivében él, t. i. a haza önállóságának és függetlenségének