Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-34

34. erazágss ülég d^czember 10, 1884. 119 így állanak kilátásaink az önkormányzatra nézve. így Ítélhetjük meg azon intentiókat, melyeket a t. belügyminister ur ez irányban táplál. A t. többségtől függ, el van-e határozva arra, hogy a régi megyei önkormányzat teljesen megsemmisíttessék. Ha vannak még köztük olyanok, kik még ezen intézményhez ragaszkodnak, kik ennek jó következményeit reménylik jövőben, akkor vigyázzanak és mi csak azt mondjuk nekik, hogy: „videant consules". Legyen szabad t. ház, röviden reámutatnom arra, mik az eddig már behozott úgynevezett állami intézmények? Csak kettőre akarok rámutatni, hogy azután elmondhassuk, hogy gyümölcséről ismerjétek meg a fát. Az egyik intézmény a fővárosi állami rendőrség. (Halljuk! Halljuk!) Erről bővebben szólani nem akarok, elég- rámutatni, hogy milyen a különbség a municipalis, az önkormányzati és állami intézmények között. A másik intézmény a csendőrség. Egy millióval került többe már eddig — gondolom — a csendőrség, mint került hajdan a közbiztonsági szolgálatidé biztos kilátásunk van arra,hogy ezen kiadás évről évre növekedni fog. És mit kaptunk ezen egymillióért? A közbiztonsági állapotok olyanok, mint voltak ; jobbaknak egyáltalában nem mondhatók és kaptuk ezen egy millióért azon vérengzéseket, melyeket a csendőrség az állampolgárokon elkövet. Számtalan eset volt már, egyik legnevezetesebb volt az, a mely gondolom Kisújszálláson törtónt, a hol egy vásáron egy egyszerű dulakodás alkalmával egy pár í v

,tas embert lelőttek a zsandárok azért, mert kezökct a fegyverre rátették. A választások alkalmával nem egy esetben követtetett el vérengzés. Ismeretes a szegvári eset, a mely a választási dolgok között a legvérlázítóbb esetek közé tartozik. Ezt köszönjük azon annyira feldicsért katonai szervezetnek. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldal m.) Általában sokat be szeltek már a választási ügyekről, hanem azon erőszakoskodások, melyeket a fegyveres erő követett el a választásoknál, nézetem szerint a választási esetek legvérlázítóbb részleteit képezik. Tudjuk, hogy elég volt egy bot, egy kavicsdobás, hogy a fegyveres erő, katonaság és csendőrség azonnal szúrjon, vágjon, tiporjon össze mindenkit. És miért teszi ezt a fegyveres erő ? Egyáltalában nem azért, mintha ez a rendnek és csendnek fentartására mulhatlanul szükséges lenne, hanem teszi azon felfogásból, hogy a katona személye szent és sérthetetlen, melynek megtámadása nem egyszerű támadás, hanem merénylet, melyet százszorosan kell visszatorolni és ez által a szent és sérthetetlen személyért boszut állani a katonának joga és kötelessége. És miért sérthetetlen a katona? Azért, mert a császár embere, minden katonában egy darab császár van. Hát ez oly felfogás, a mely beillik egy absolut rendszerbe, a mely a szuronyra támaszkodik, de nem illik be alkotmányos országba, a hol a katona nem egyéb, mint fegyveres polgár, a hol a katonának nem az a feladata, hogy egy zsarnok fejedelmet védelmezzen, hanem hogy a polgár vagyonát és személyét védje. És ezen szellem lett átültetve a csendőrségbe akkor, mikor katonai lábra állíttatott, a csendőr ma nem akar rosszabb lenni, mint az osztrák katona, tehát ugyanazon jogot követeli a maga számára, melyet érvényesít az osztrák katona. A pandúr nem szúrt, nem lőtt, inig saját élete, saját biztonsága nem volt fenyegetve. Az angol rendőrnek még fegyver sincs kezében. így kell ennek lenni alkotmányos országban mindenütt, mert nem elég 'a polgári szabadságnak, a személyes szabadságnak megvédelmezésére magában a parlamentaris rendszer, a ministeri felelősség; szükséges, hogy az országnak minden institutiói olyanok legyenek, hogy a polgári, az egyéni szabadság biztosítva legyen magának az államnak végrehaj tói által. (Ugy van ! a szélső halon.) Nem folytatom tovább t. ház, a belügyi tárcza keretébe tartozó dolgok fejtegetését, lesz még erre alkalmam e tárcza tárgyalásánál. Csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy valamint nem fogadtam el a költségvetést általánosságban, nem fogadom el a belügyi költségvetést, nevezetesen annak szőnyegen levő tételét sem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! {'Halljuk.') Szabad legyen, nehogy az ülés berekesztése előtt a vitának már most ismét holnapra halasztása kéressék, a hátra lévő időt még felhasználnom (Halljuk!) egy pár rövid észrevétel megtételére és különösen arra, hogy nyilatkozhassam Horánszky Nándor t. képviselő ur javaslatára, a ki valóban a budget jelen tételére vonatkozólag tett kifogásokat és ellenjavaslatot. (Halljuk!) Előbb azonban c-ak igen kevés észrevételt akarok tenni, de kötelességemnek ismerem megjegyezni a közvetlenül előttem szólott képviselő ur előadására először azt, hogy a mi a fővárosi rendőrséget illeti, volt alkalmam nyilatkozni a múltkor, nem ismételhetem most ugyanazokat; ismétlem azonban, hogy a történt hibák felett a vizsgálat foly és kérem annak befej eztéig Ítéletük felfüggesztését. De azt mégis kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a mint nem titkoltam és nem tagadtam soha, vannak és voltak is a rendőrségnél hibák, azt azonban merem állítani, hogy az a rendőrség, mióta állami kezelés alatt van, nem rosszabb, mint volt azelőtt és nem rosszabb, mint egy bizonyos mértéken túl megnőtt városoknak autonóm rendőrsége, tehát szembe állítom ezekkel, azt a megrovást, melyet a képviselő ur felhozott, nem érdemli. (Helyeslés jobbfelől) Még inkább szó-