Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-34

34. országos ülés deczember 10 1881. f |5 lenségi párt t. szónokainak álláspontja sokkal kevésbé érthető. De a párt ezímét talán nem is mondtam helyesen, mert a pártnak czíme: „48-as és függetlenségi párt." (Felkiáltásoka szélső 'baloldalon: Megfordítva !) Tehát legyen függetlenségi és 48-as párt, én azt hiszem, hogy azt a czímet a t. párt tagjai azért választották, mert kifejezi a párt lényegét és törekvéseit. Először is benne van az, hogy 48. (Halljuk!) Igen t. képviselőház, 1848 nagy jelentőségű eseményt jelent. Jelenti a parlamenti kormányformának életbeléptetését, jelenti egészen új politikai világnézet, az európai eszmék diadalát, jelent egy nagy sereg consequentiát, a mely ma még nincs kivonva, de a melynek csiráit akkor tették le politikai életünkbe. És t. ház, 1848 olyan radicalis átalakulást teremtett a nemzet életében, a melyhez hasonlót egész történelmünkben nem találunk. Nem maradt kő kövön s felforgatta egész közjogunkat, új alapokra fektette állami életünket s nem hagyott érintetlen egyetlen egy intézményt sem. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát a felsőház!) Annak a helyzete is teljesen megváltozott. És t. képviselőház, ott a hol a 48 megállapodott a dolog természeténél fogva, mert hisz a szabadságharcz szerencsétlen végével a nemzet nem folytathatta tovább azt, a mit 48-ban megkezdett. A fejlődés tehát ott természetesen megakadt. De a mi hivatásunk folytatni a 48-ban letett elvek megvalósítását. Az, a ki 48-hoz, mint dogmához, mint valami megállapodotthoz akar ragaszkodni, annak sejtelme sincs arról, hogy mi a 48, hogy a 48 mily termékeny magot tett le a nemzet politikai életébe s hogy ezt fejleszteni, a 48 consequentiáit kivonni, az államot ennek megfelelőleg átalakítani legszebb hivatásunk. (Ugy van! Tetszés a baloldalon.) Én, t. ház, ebben az értelemben 48-as vagyok. A parlamenti kormányformának, annak, melyet a magyar államférfiak 48-ban alkottak s midőn egy államot concipiáltak, mely nem a gravaminális politikára szorítkozott, hanem a positiv állami alkotás terére lépett; mely nem contemplálta a védelmet ugy mint a régi időkben, hanem csinált magának egy activ küzdő centralis orgánumot a parlamenti felelős kormányban, ennek megalkatói nem akarhatták azt, a mit Bartha Miklós t, képviselőtársam mondott: megakasztását a fejlődésnek azon a ponton, hol az 48-ban volt. (Ügy van! Tetszés a balohlalon.) De t. ház, a szélső baloldal czímében benne van egy másik momentum is, a függetlenség szó. Nem először mondómé házban, hogy Magyarország függetlensége és önállósága oly ideál, de talán több: egy nagy belső érzés a nemzet lelkében, a mely onnan nem veszhet ki, csak ennek a nemzetnek a halálával. Nincs igazi magyar ember, ki erről az ideálról csak egy perczig is lemondana. A különbség köztünk csak az, hogy a nemzetnek egy része abban a meggyőződésben van, hogy ma vagy holnap vagy holnapután, ez meg nem valósítható, ez tisztán opportunitás kérdése. De magáról erről az eszméről, magáról erről a jogról, azt hiszem, ebben az országban nem mond le senki. És midőn azt mondjuk, hogy a nemzet függetlenségét és önállóságát kivívni a mai viszonyok közt lehetetlen, de sőt tovább megyek, erős meggyőződésem, hogy Magyarország függetlenségének és önállóságának kérdésének egészen más factorok, nagy világtörténeti események vannak hivatva megoldására és nem mi, mondom t. ház, midőn én azt hangsúlyozom és &z opportunitás álláspontjára helyezkedem, teljesen tisztáb in vagyok magamban az iránt, hogy helyes dolgot cselekszem és hogy ez a nemzet érdekeinek és viszonyainak megfelelő. Önök t. uraim, más álláspontra helyezkednek és azt mondják: követeljük az önállóság és füg getlenség jogát. Igen, de minden jogot csak ugy lehet gyakorolni, még ha megvan is, ha az embernek megvan a hozzávaló ereje. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hisz azt is akarjuk! Mozgás.) Azt a jogot meg kell védeni tudni, egy szóval a. nemzet önállóságának és függetlenségének egyedüli biztos alapja annak a nemzetnek az ereje, szilárdsága, szervezett és fegyelmezett volta. Mit akarok én ? Én szem előtt tartván a nemzet függetlenségének és önállóságának ideálját, azt akarom, hogy ez a nemzet ne szorítkozzék arra, hogy csak a jogát követelje, hanem használja fel a közbeeső időt, mig az a nagy momentum be fog következni és erősödjék és szervezkedjék, hogy ez a nemzet erősen álljon itt és akkor a függetlenség és az önállóság nemcsak jog legyen, melyet valaki tőle elvehet, mert gyenge és szervezetlen, hanem legyen a nemzet erejéből kifolyó állapot, a melyhez büntetlenül nem nyúlhat senki, a melyet tőle el nem vehet senki. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. ház! Midazokra, a miket Bartha t. barátom elmondott és a mit a többi szónokok elmondottak, még megjegyzéseket tehetnék, de azt hiszem, visszaélnék a t. ház türelmével. (Halljuk! Halljuk!) De még egy megjegyzést kell tennem. (Halljuk!) Ugron t. képviselőtársam az én felfogásomat, melyet eddig legalább nemzetinek és magyarnak tartottam, ugy állította oda, mintha s.z Németországból volna importálva és egyáltalán német jellege volna. Nem tudom, mit gondol az igen t. képviselő ur és mit képzel nemzeti intézménynek. Ugy tudom, hogy minden átalakulás és minden epochális esemény nemzetünk életében, egyegy idegen intézménynek, felfogásnak elfogadása r*