Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-34

Ijg 34. országos ülés deezember 10 1S84. s a nemzet organiemusába, szellemébe való beillesztésben állott. így történt a kereszténységgel. Midőn a kereszténység behozatott, akkor is volt sok ember, a ki azt nem tartotta nemzetinek és küzdött elleiae és ma a nemzet a kereszténységet teljesen assimilálta. Vagy pl. a megye, a melyet Bartha t. barátom nemzeti intézménynek tart, nem volt egyéb utolsó formájában, mint a német rendi szervezetnek s gravaminális eljárásuknak egyszerű utánzata. (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) De végre itt van a 48. A 48-ki alkotmány a parlamenti kormányformát hozta be, mely addig nálunk nem létezett Az is teljesen idegen alkotás volt, a nemzet assimilálta, nemzetivé vált, ragaszkodunk hozzá és minden erőnkkel meg fognék védeni az alkotmányt, mint egyik legnemzetibb intézményiül ket. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És mivel e nemzet eddig mindent elfogadott és assimilált a mire szüksége volt, assiniilálni fogja az állam cultusát is, mert nagyobb szüksége van reá, mint Európa bármely nemzetének. Őszintén sajnálom, hogy oly jeles férfiak, mint azok, kik az én álláspontomat megtámadták, erejüket, szellemi tehetségüket oly politikai irány támadására és discreditálására fordítják, mely tulajdonkép legközelebb áll az ő programmjokhoz s tőlük kellene várni a nemzeti irány képviselését s a magyar állam hatalmának fokozatát. Meg vagyok győződve, hogy ez a felfogás ott van az ő leikökben is, habár most pártszempontból ellene küzdenek is; sajnálom, hogy oly jeles férfiak lemondanak arról az erőről, melyet ez a felfogás ad, mert államférfiúi nagyság csak ezzel lehetséges s csak ennek következetes megvalósításával s minden államférfiú csak az általam követelt eszközökkel tehet nagy szolgálatot nemzetének. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mocsáry Lajos: {Halljuk! Halljuk!) T. ház! Egy pár megjegyzést leszek bátor az előttem szólott igen t. képviselő urnak épen most hallott beszédére tenni. Mielőtt azonban erre rátérnék, méltóztassék a t. ház megengedni, hogy a szőnyegen lévőtárcza keretében foglalt egy-két fontosabb tárgyrób de egyszersmind általában közigazgatási állapotainkról nézeteimet röviden elmondjam. (Halljuk!) Gyakran hangzik a panasz t. ház, közigazgatási állapotaink felett, ázsiai állapotnak nevezte ezeket egy a kormánynyal nemrég reconciliált ellenzéki férfiú. Nem osztottam soha ezen nézetem szerint tűlerős színezést, de hogy sok a panasz közigazgatásunk ellen minden részről, azt kétségbe vonni nem lehet. És mi ennek oka t. ház? Az, hogy nélkülözünk általában egy életerős közigazgatási szervezetet, ilyen nélkül pedig a közigazgatási működésnek körmönfont minőségét várni egyáltalában nem lehet. A központi igazgatásnak megvan a maga rendes gyárias zakatolása, de künn a vidéken, a közigazgatásnak legvégső szétágazataiban valóban el lehet mondani, hogy az ország nem administráltatik, hanem administrálódik. A közigazgatásnak legfőbb közege, a megyei organismus táplálék hiányában vérszegénységben szenved, élet nélkül, kedv nélkül végzi a maga functióit. Annyira el van gyengülve ezen organismus, hogy azok, a kik azelőtt valódi szeretettel csüggtek a megyei institutión, felé sem mennek a megyeházának, mert fáj lelkűknek látni, hogy mivé tették ezen egykor oly hatalmas institutiót. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi magát a tényleges igazgatást a községekben illeti, az ország oly részeiben, melyekben nagy községek vannak, ezek elvégzik saját erejükkel a kebelükben létező nagy intelligentia segítségével a maguk ügyeit; de azon részek, melyek kis községekből állnak, teljesen magukra vannak hagyva. A szolgabirók a helyett, hogy folytonos felügyelet alatt tartanák az ily kis községeket, az értelmiségnek gyakran igen alacsony fokán álló elöljárók, a helyett hogy helyben végeznék a bagateliügyeket, ott ülnek bureauikban, végeznek postamesteri munkát, csinálnak st:itistikát. Egyedül végrehajtó, actualis tisztviselő a községi jegyző, a körjegyző és hogy ezek sokszor nemcsak képzettség, de gyakran jellem tekintetében is igen fogyatékosak, azt fájdalmasan tapasztaljuk. Az administratio pangásával együtt jár országszerte a társas élet pangása. A megyék képezték azelőtt azon vidéki központokat, a melyeknek létezése, működése a helyes társadalmi forgalom fentartására nézve oly nagy fontosságú. Ezen vidéki központok működni megszűntek. A vidéken úgyszólván nincs többé társas élet, nincs semmi társadalmi mozgalom, tömérdek erő, melyet helyesen lehetne értékesíteni a közügyek, a közérdek szempontjából, parlagon s tétlenül hever. A közéletnek egyáltalában nincs iskolája. Teljesen igazuk van azoknak, a kik azt mondják, hogy a magyar társadalomban hiányzik a kellő tevékenység. De ha ezt elismerem, ismerjék el azon t. urak is azt, hogy miben rejlik ennek oka? Rejlik ugyanabban, a miben a közigazgatásnak pangása, abban, hogy az önkormányzati szervezet, az önkormányzati intézmény ezen országban jelenleg majdnem tönkre van téve. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Pedig a magyar társadalomnak nem eredendő bűne a tétlenség, nem ilyen volt azelőtt az a magyar társadalom. Ez a magyar társadalom maga végezte a közigazgatást és nagyrészben a bíráskodást s annak protestáns része maga tartotta és ma is nagyrészt maga tartja fenn a népnevelést és a felsőbb oktatást. Ez a társadalom végzett még egyebet is, alapított akadémiát és nemzeti játékszint, szabályozta a Tiszát, behozta a gőzhajózást, alapította a lánczhidat és mindent, a mi 1848 előtt létrejött, egyik kezében a vakoló kalánual, másik-