Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-34
113a az 1884. ért deczember 10-én tartott 34. üléshez, a képYlselöhá2 Bartha Miklós: T. ház! {Halljuk!) A ki közállapotainkat kissé általánosabb szempontból vizsgálja, mint a hogy aztafolyóügyek bírálata megkívánja, az előtt nem szenved kétséget, hogy hazánknak sem állami, sem társadalmi eonstructiója még nem bevégzett tény. Az 1848-iki vihar gyorsan megalakította az átalakulást, de ezen átalakulás consequentiái még mindig szolgáltatják a meglepetéseket s ugy az emberek felfogásán, mint újabb intézményeink természetén érezhető bizonyos tapogatódzás, a mi bizonyítja, hogy a consolidatio rendes medrét még egyik irányban sem értük el. (Ugy van! a szélső balon.) Egyáltalában nem lehet tehát csodálni, ha egy gondolkozó elme, minő Grünwald Béla képviselőtársamé, egy egész élet minden szorgalmát és törekvését azon kibontakozási út keresésére és megépítésére fordítja, melyen ő az állami consolidatio nagy tényét elérhetőnek véli. Olyan czél a Grünwald Béláé, melyet minden magyar ember magáénak vall; olyan törekvés, melynek tiszteletre méltó voltát, daczára homlokegyenest ellenkező nézetemnek, e helyen is szívesen elismerem. Mivel e ezélt mindnyájunkénak vallom s mivel a Grünwald által arra választott utat eredményében a lehető legveszélyesebbnek látom: a t. ház kegyessége meg fogja nekem engedni, hogy t. képviselőtársam eszmekörével kissé tüzetesebben foglalkozzam. (Halljuk!) Az irány, melyet t. barátom Magyarország számára kitűz, mindenki által ismeretes. Közönséges nyelven ezt az irányt eentralisatiónak nevezik. A másik irány, melyet évek óta ostromol s melyet legújabban particularismusnak nevezett el, szintén ismeretes és egyszerű nyelven decentralisatiónak neveztetik. E két irány két elméletet képvisel a tudományban s követőit két iskolára osztotta. A népek élete immár rég kipróbálta mindkét elméletet s a tanúságok halomszámra feküsznek előttünk. E tanúságok szerint az egyik irány biztosíték az egyes kezében, a másik irány biztosíték az összes kezében. (Ugy van! a szélső baloldalon) Amannak, legyen az kormány vagy uralkodó, biztosítja a hatalmi túlkapások büntetlenségét, emennek biztosítja az önrendelkezési jogot, tehát a legfőbb szabadságot. Amaz fegyelmezi a polgárokat az engedelmességre, emez neveli őket a kormányzás gyakorlására; amaz uniformirozza a hivatalnokokat abureaucratiában és a polgárokat a közdolgok iránt való tétlenségben, emez fölébreszti a tisztviselőben a gondolkozás szükségét és az önbecsérzetet, a polgárokban pedig az öntevékenységet és a közkötelességek iránt való i napló II. köteténél! 113. oldalán Gränwald Béla beszéde előtt.*) | felelősséget. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az egyik politikailag tespedő népet teremt, mely csak arra jó, hogy rétegeiben kifejlődjenek a robJ bánó gázak, a másik mozgékony és életrevaló | népet teremt, mely önmagát kormányozva, a bajok | forrását is önmagában látja s igy nem fog errupj tionális eszközöket használni gyógyszerül. (Ugy | van] a baloldalon.) A t. barátom éles figyelmét bizonyára nem í kerülték ki e tanúságok, bizonyára ő is szána i lomra méltónak tart egy olyan népet, mely elI butult fatalismussal mindent felülről vár s melv arra is engedélyt ker, hogy megszerzett kenyerét megszelhesse; azt is meg fogja engedni t. barátom, ! hogy az önigazgatástól elszoktatott nép minő | megbízhatatlan elem a közveszély idején; s ha ő ! „állami felfogás "-ában mégis annyira megy, hogy ! minden önkormányzati tevékenységet mint az ő i ideáljára nézve veszélyes particularismust bélyegez j meg, akkor azt kell hinnem, hogy tévedésben | van az államhatalom természete fölött. Szerinte | nagy s mindenüvé elható hálózatánál fogva leginkább az állam van hivatva arra, hogy megszi í lárdítva a magyarságot, a polyglott országból egységes jellegű országot alkosson. E végből látja szükségesnek az állami hatalom megnövelését a központosítás útján. Feltéve, hogy igaza van az állam e missiójára vonatkozólag — ámbár lesz alkalmam e tekintetben is kifejezni kételyeimet — azon nagy tévedéssel állunk szemközt t. ház, mintha a központosítás az állam valódi hatalmát növelné, vagy megfordítva, mintha a helyhatósági [ önkormányzat csökkentené az állam erejét. Ré| szemről az államot, ugy abban az abstractióban, mint a hogy azt t. barátom beszédjének szelleme föltüntette, mintha azt egy rajtunk kívül élő intézmény volna, mely szemben áll a társadalommal, az egyházzal, a vármegyével és a községgel, rendes viszonyok között elképzelni sem tudom és látni sem akarom. Tudom, hogy ilyenre is van | példa; a meghódított tartományokRómával szemben, j vagy Magyarország az 50-es években Ausztriával I szemben ilyen forma képet mutatnak fel. De t. baI rátom nem ilyen államot akar. 0, ugy a mint van, a magyar állam hatalmát kívánja megnövelni a központosítás által. És ebhen áll csalódása. Mert | a központosítás csak a kormány hatalmát növeli, | de nem az államét. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A központosítás mindazt az ingyenes vagy olcsó erőt elvonja az államtól, mely a helyi önkormányzat teljesítésében egyszersmind az állam szolgálatában is állott. Ezen nagy erő elvonásával elvonta *) Annak idején tévedésből kimaradt.
