Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-34

34 országos ülés deezember 10. 1884. 113 számnak tartom, melynek működésében az eredmény aligha lesz jobb a semminél. Ezért én azon nézetben vagyok, hogy a szóban forgó intézmény behozatala és rendszeresítése nem felel meg azon czélnak, melynek érdekében a behozatal szándékoltatik. Ha igaz, hogy a közegészségügyi törvény az országban nincs kellően végrehajtva, a mint hogy ezt magam is hiszem, sőt ezt az administratiónak nem CB li k ezen ágában, de egyéb ágaiban is tapasztalom, hogy t. i. nincs végrehajtva a törvény, akkor ennek okát egész máshol kell keresni. {Halljuk!) Keresni kell t, ház, magában az administratióban, mai szervezetében és ekkor felfogásom szerint nem ilyen jelentőségében csekély, működésében figyelmet alig érdemlő foltozgatásokkal kell kezdeményezni, hanem kezdeményezni kell az administratio oly reformjával, mely az administratio ezen és minden ágának kellő működésében elegendő biztosítékokat nyújt. Ez az egyedüli orvosság t. ház, melyre mi rámutatni mindannyiszor kénytelenittetünk, valahányszor erre alkalom nyilik, mint ezúttal is, midőn maga a t. kormány tesz oly nyilatkozatokat, hogy a fennálló törvények immár azok 7—8-ik évükben sine ének végrehajtva. Ep azért, mert részemről így vagyok meggyőződve és ámbár kész vagyok a szóban forgó czélra nagyobb áldozatokat is hozni, ha a kezdeményezés életre való és eredményekre vezethető lesz : ezúttal nem akarok oly állandó intézmény létesítéséhez járulni, mely először nem fogja megvalósítani azon czélt, melynek érdekében behozatni szándékoltatik, másodszor pedig azért, mert hiábavaló kiadásoktól az országnak különben is nehéz pénzügyi viszonyait megóvni kívánom, részemről ezen tételt és ezzel kapcsolatban a többször említett intézmény megvalósítását nem pártolhatom és helyeselhetem és e szempontból a költségvetés ezen tételére nézve a következő módosítást vagyok bátor benyújtani. „Személyi és dologi kiadásaira felvett 339,640 frtnyi összegből közegészségügyi felügyelői intézményre felvett 18,272 fi-t töröltessék és e tétel 321,368 írtban szavaztassák meg". (Helyeslés a baloldalon.) Grtínwald Béla: T. ház, azt hittem, hogy a költségvetés általános tárgyalásával vége lesz azon félreértéseknek és félremagyarázásoknak, a melyekre beszédem annak idején okot szolgáltatott. De most azt látom, hogy a félreértések hosszú sorának most sincs vége és Bartha Miklós képviselő ur volt az, a ki ezeket a félreértéseket valóban meglepő ékesszólással mondotta el és épen azért, mert beszédje általános figyelemben részesült s mert annak már a szónok egyéniségénél fogva is bizonyos súlya van, a t. ház igen természetesnek fogja találni azt, hogy rám nézve nem lehet közönyös, hogy az a politikai irány, melynek megvalósításáért küzdök, micsoda világíKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. tásban tűnik fel e beszédek által a közönség előtt, melyre talán még inkább óhajtanék hatni, mint magokra a parlamenti körökre, melyeknek viszonyait, felfogását, megállapodásait ismerem és tudom azt, hogy itt a házon belül capacitatiónak tere már nincs. (Ellentmondások.) Én, t. ház, az általános vita folyamában egy egész erdejével állottam szemben a félreértéseknek és akkor lemondtam arról, hogy ezen félreértésekkel egyenkint foglalkozzam; most azonban szükségesnek tartom az ezen félreértésekkel való foglalkozást. És épen Bartha Miklós igen t. barátom egy megjegyzésére kívánok reflectlani. És ez az, hogy ő mindig ugy tünteti fel a dolgot, mintha az a politikai irány, melyért küzdök, ki volna merítve az administratio kérdése a tisztviselők kinevezése vagy ki nem nevezése kérdésével. Én azt hiszem, hogy ez igen szűk felfogás volna. A miért én küzdök, az egy teljesen elütő politikai világnézet, a melyből ez az egy momentum a közigazgatás reformja, a tisztviselők kinevezése talán következik, mert azon politikai világnézet megvalósítására szükséges, de afflért még nem merítette ki, hanem épen ugy szükséges pl. a közoktatás reformja és minden a mire az államnak szüksége van, hogy itt hivatását teljesítse. És valóban t. ház, csodálatos, hogy mikor én évek óta itt a képviselőházban, külön iratokban folytonosan egyet hirdetek és ez az, hogy ez az állam így a mint van, nagy hivatásának meg nem felelhet, mert nincs ugy szervezve, hogy a normális állami functiókat végezhesse ; midőn én azt mondom, hogy a magyar nemzetnek ezt az államot fenn kell tartani, azért, mert ezen államnak fentartása a magyar nemzet nemzeti létének és önállóságának feltételét jelenti. Midőn én azt követelem, hogy ez az állam épen ugy rendeztessék be, mint Európa egyéb rendezett államai, hogy ezen állam érdekének, méltóságának megfelelő igazságszolgáltatásunk, midőn azt mondom, hogy a közigazgatás terén honosíttassák meg a rend, szűnjék meg a visszaélés, adassék meg az egyéni szabadság minden biztosítéka; midőn azt mondom, hogy a pénzügyi igazgatás terén szüntessük meg az önkényt s adjuk meg az állampolgárnak a jog és törvény uralmát, midőn azt mondom, hogy az állam közoktatása nem áll harmóniában az állam czéljaival, hogy azt okvetlenül reformálni és harmóniába kell hozni az állam érdekével, midőn mindenütt és mindenkor a szabadság biztosítékait követelem, az egyéni tevékenységnek kijelölöm a maga helyét és azt követelem, hogy az a maga körében érvényesülhessen: akkor azt kell hallanom, hogy egyik képviselő a másik után kel fel és különböző variatiókban azt ismétli, hogy én erőszakkal magyarosítani akarok s ezt a kormánytól követelem, a mint ezt a ministerelnök ur mondotta. A másik képviselőtársam gróf Keglevich