Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-34

11 g 34. országos ülés segélyezése, minthogy az államnak most már két ily intézet támogatásáról kell gondoskodnia és a kolozsvári nemzeti színház segélyezése, mely színház szintén országos jelleggel birs közművelődési szempontból fontos missióra van hivatva. Mindezek oly igények t. ház, melyeket a pénzügyi bizottság nem csak vissza nem utasíthatott, de az ország- fejlődése érdekében üdvöseknek, helyeseknek talált. -— A többi most nem említett tételeket is indokoltaknak és igazoltaknak találta. Nem kívánom azonban a t. ház türelmét azzal fárasztani, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében és a belügyminister indokolásában részletesen elősoroltakat itt ismételjem s azért szorítkozom a bizottság nevében azon kérésre, hogy a belügyi tárcza költségvetését egyes részleteiben is elfogadni méltóztassék. {Helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! A költségvetés emelkedésének a t. előadó xir által az említett egyik fó'tényezőjébez kívánok itt a központi igazgatásnál szólni. (Halljuk!) A központi igazgatásnál van ugyanis felvéve azon 18,272 frtnyi összeg, melyet a t. belügyminister ur egy xij intézmény behozatalára, vagy ha ugy tetszik, a központi kormányzatnak egészségügyi osztályánál eszközlendő személy és hivatalnoki szaporítására kér. Ezen intézmény az egészségügyi felügyelői intézmény, a melyre vonatkozólag és ezzel kapcsolatosan magára a költségvetési tételre is egy pár megjegyzést kívánok tenni. Nincs kétség t. ház az iránt, hogy a közegészségügyi törvény végrehajtása és általában a közegészségügynek jó administratiója nemcsak a humanismus, nemcsak a culturalis állapot, de az impopulatio nagy horderejére tekintettel is igen fontos állami érdek és azért én részemről őszinte örömmel üdvözlök minden oby intézkedést, minden oly kezdeményezést, melyből azt látom, hogy a t. kormány — a. mi iránt egyébként kétségem nincs is — ezen fontos administrationalis érdek iránt kellő érzékkel bir és kezdeményezéseket óhajt tenni, a mely kezdeményezéseknek czéljaaz, hogy a közegészségügyi törvény lehetőleg végrehajtássók és ez által biztosíttassanak azon czélok, melyek a törvényhozás szeme előtt lebegtek, akkor mikor e törvényt megalkotta. De midőn ezen nézetben vagyok t. ház, ez nem ment fel engem attól, hogy felvessem azon kérdést, vájjon azon intézkedés, melyet a t. kormány e czélhól létesíteni óhajt, megfelel-e a kitűzött czélnak, olyan-e egyáltalán, mely legalább hacsak részben is biztosítsa azt, hogy a közegészségügyi törvény Magyarországon kellőleg végrehaj tátik s ez által maga a közegész: ségügyi administratio fejlesztetik. Itt sietek mindjárt megjegyezni és előre bocsátani azt, hogy midőn e kérdést felvetem, egyáltalán nem akarok szemben azon eshetőséggel állást I ezemher 10. Í8S4 elfoglalni, hogy t. i. ha a folyó évben részint Európa déli részén, részint délnyugati részén kiütött cholera Magyarországot is meglátogatná, akkor rendkívüli intézkedésekre lesz szükség, melyekre nézve a törvényhozás minden esetre meg fogja adni a kormánynak azt, a mit helyesen és czélszerűen kivan a végből, hogy ezen netalán kitörő járvány lehetőleg elfojtassék, vagy ha ez ném lehetséges csekélyebb mérvekre szorittassék. Ez rendkívüli eset lenne, mely indokolná a rendkívüli intézkedéseket, melyekről szólni ezúttal nem akarok, de a melyeket akkor mi is a legmelegebben fognánk felkarolni. De mert szó van itt egy oly intézményről, mely azt hiszem, nem fog megfelelni azon ezéloknak, a mely czélokért az behozatni szándékoltatik, erre nézve kívánok nyilatkozni. (Halljuk!) Kettős a czél, vagy talán hármas is, melyet a belügyminister ur ezen intézmény behozatalától remél, vagyis a melyet feladatául kitűz. Egyik az, hogy a központi kormányzat teendőiben ezen új munkaerők által támogattassék, másik, hogy künn a törvényhatóságokban a köz egészségügyi törvény végrehajtására állandóan felügyelhessen, a harmadik, hogy szaktanácsaival az egészségügyi administratiót künn a helyszinén támogassa. Én, t, ház, azon nézetben vagyok, hogy ha arról van szó, hogy az ország különböző részeiben, vagyis a törvényhatóságokban a közegészségügyi törvény kellő végrehajtása érdekében szaktanácsok osztassanak, ezt részemről azon egyszerű oknál fogva nem tartom fontosnak, mert a közegészségi törvény oly világos, hogy nincs kétségem az iránt, hogy a törvényhatóságok annak rendelkezéseit átértik és ha az administratio jelenlegi szervezete mellett teljesíthetők, teljesítik is. A közegészség-ügyi törvény maga és az arra vonatkozó rendszabályok, bizonyára megértetnek a törvényhatósági administratio közegei által, azért azon czél kitűzését, hogy nekik e téren valami különös szaktanácsok osztassanak, különösen olyanok, a melyek végett a központban külön hivatalt kellene felállítani, feleslegesnek és igy indokoltnak nem tartom. Másik ok, a mi az indokolásban is mondatik az, hogy t. i. a közegészségügyi törvény a törvényhatóságokban és a városokban nem hajtatik végre, vagy legalább nem oly mértékben, mint óhajtandó, tehát ennek biztosítása érdekében van szükség a szóban forgó intézményre. Hogy a hathatósabb végrehajtás czéljáből négy egészségügyi felügyelő működése mi eredményt szülhet, az egész országra kiterjedő hatáskörélten azt én, ha csakugyan a helyszinén és nem pusztán a városi központokban akar a bajokról tudomást szerezni és ha működése nem pusztán kéjutazásokra akar szorítkozni, megérteni nem tudom, mert én a négy felügyelőt oly csekély