Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-11

11. országos ülés október 17. 1884. 9] kiáltott ki, meg nem csipik, a mi nem igen szokott sikerülni. Innen látszik, hogy a nemzetiségi izgatás csak fixa ideája néhány uri embernek. A tót nép igen jó nép, csak az a kár, hogy a kormány nem törődik vele, illetőleg hogy ezt a szegény, jóravaló tót népet nem részesíti azon kedvezményben, melyben más nemzetiségeket részesít. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez a pánszláv beszéd! ?) Szeretném, ha a ministerelnök ur azon vidékre is elmenne és tanulmányozná az ottani viszonyokat, tudom, hogy szive megesnék sorsán, tudom azt is, hogyha látná a nyomort, melybe a zsidóság hozta, három év múlva önmaga fogna fellépni antisemita programmal. (Hosszantartó zajos derültség. Taps a hal- és szélső baloldal különböző padjain.) A rni pedig a felekezetek közti izgatást illeti, ez is csak üres beszéd. Soha sem volt nagyobb összetartás a felekezetek közt, mint most, mióta antisemitismus létezik. (Derültség.) Ha vannak mégis súrlódások a felekezetek közt, ezt a zsidók csinálják, mert tudják jól, hogy ha mi keresztények egymással kezet fognánk, akkor szövetkezve közös ellenségünk, a zsidók megdöntésére, csakugyan megdöntenők őket. Azért lármáz a zsidóság mindenfelé, azért használ fel kisebb dolgokat mint botrányokat a sajtó terén. Nagyon szeretném, ha a t. ministerelnök ur, vagy a háznak akármely tagja meggyőzne engem tényekkel, mely szerint mi antisemiták csakugyan izgatunk. Én tudom állításomat bizonyítani. Bebizonyítom pedig azzal, hogy utalok ismét Francziaországra, utalok az Alliance israelite-re, utalok Cremieusnek ezen szövetkezet alapítójának mondására, a ki nyíltan felhiyja a világ összes zsidait. miszerint lépjenek össze szövetségbe és azt mondja: az alkalom közel van, midőn a világ összes kincseit mi fogj lik birni. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem ugy van!) így van szóról szóra megírva. (Felkiáltások a jobboldalon: Nincs!) íme tehát egy zsidó rabbi (Nagy derültség, jelkiáltások a jobboldalon: Nem rabbi, hanem minister !) hadat üzen a keresztények összes politikai, vallási intézményei ellen. És ezen zsidó rabbirecept csakugyan talált követésre, mert látjuk, hogy ezen zsidó rabbirecept nyomán megkezdődtek a mindenféle politikai mozgalmak, különösen pedig tény az, hogy az anarchismus legtöbb tagja zsidó, tudjuk, hogy Lassalle volt, a ki megalapította a socialisticus demagógiát, tudjuk, hogy Marx Károly alapította meg az internationalét, mely nem áll egyebek szövetkezéséből, mint békétlen emberekből s tudjuk, hogy a legdühösebb irridentisták olasz zsidókból állanak. De ime nézzük csak a legközelebbi budapesti eseményeket és azon tárgyalásokat, melyek talán most is folynak, t. i. a melyekben socialdemokraták szerepelnek. Ezek után áttérek a b. Andreánszky Gábor képviselő ur által benyújtott felirati javaslatra és előre kijelentem, hogy annak minden egyes pontját elfogadom, de miután igen sokan azt mondják, hogy nincs eléggé körvonalozva, garnírozva a mi programmunk, (Derültség) azért kívánok egy kis garnirunggal kedveskedni a t. háznak. (Derültség. Halljuk!) Először is megmondom azt, hogy mit nem akarunk mi a zsidóktól, hogy lássa be minden ember — a t. előadó uris, hogy misem vallásilag, sem fajilag nem üldözzük a zsidót. Mi nem akarjuk őket emberi jogaiktól megfosztani, jóllehet ők bennünket gójimokat, barommagnak, tisztátlan állatnak neveznek, de ezen igazságtalanság nem jogosít fel bennünket arra, hogy mi is igy gondolkozzunk felőlük. Azért én nem értek egyet Fichtével, ki politikai jogaik megvonását követelte, azt mondván, hogy csak akkor adjunk nekik politikai jogokat, ha sikerült fejeiket levágni és helyükbe újabb fejeket rakni, de olyanokat, melyekben egy zaidógondolat sincs. (Derültség.) Én kívánom, hopy legyen fejük, őszüljenek meg bűneikben és várják be kiérdemelt büntetésöket. Nem akarjuk őket Paiaestinába kergetni, mint sokan mondják; maradjanak barátaik és pártfogóik örömére, a mig őket az örvény szélére nem hozzák. Simonyi Iván : Igen ám, de minket is velük együtt! (Derültség.) Komlóssy Ferencz : Én nem féltem magamat. Nem kívánjuk, hogy a kereszténységet felvegyék, mert ez által a keresztény egyház vajmi keveset nyerne. Nagyon jól tudom u.i. azt, hogy azon felekezet, a mely a katholikusoknak ezikkeivel pl. szent képekkel és szobrokkal kereskedik, nagyon is hajlandó volna Krisztust néhány ezüst fillérért eladni, a kit már egyszer felfeszített; (Mozgás jóbbfelől) de más tekintetben sem kívánom azt, mert tudom, hogy a zsidók közül azok, kik a papi pályára lépnének, a kanonokságnál meg sem állnának. (Nagy derültség) Ezt nem a magam érdekében hozom fel, mert én oly téren vagyok, oly párthoz szegődtem, a hol sem infulák, sem arany keresztek nem teremnek. Nem kívánjuk továbbá, hogy visszavonassák a zsidóktól az emancipatio, hanem kivánjuk az emancipatio revisióját. Megmondom miért? (Hulljuk !) Midőn a magyar nemzet nagylelkűsége annyira ment. hogy i 849-ben megadta a zsidóknak az emancipatiót, ez alkalommal a zsidósággal mintegy kétoldalú szerződésre lépett, melynek alapj'án a zsidóság arra volt kötelezve, hogy teljesen beleolvadjon a magyar nemzetbe és vegye fel a magyar nemzet erkölcseit és szokásait. A zsidóság ezt nem tette s ennélfogva a szerződés feloldatott. A mi az 1867-ikí emancipatiót illeti, azt rneg12*