Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-11

•ét 11 országos ülés október 17. 1884. jegyeztük feliratunkban is, hogy ezt a magyarnemzet örömmámorában tette és igy imputatió alá nem is jöhet, (Nagy derültség) annyival kevésbé, mert igen nevetségesnek tartom, hogy egy felekezet, a mely nincs a törvényes vallásfelekezetek közé felvéve, emaneipálíassék. Innen jön eszembe az, vájjon mért kellett a zsidó és keresztény közti házasság? Értem a tacticát. Mert ez utón akarták becsempészni őket, minthogy még nincsenek fölvéve a törvényesen bevett vallásfelekezetek közé. így akartak egy csapással két legyet ütni. (Élénk derültség.) A mi felirati javaslatunknak egyes pontjait illeti, ugy látjuk, nagyon sokan vannak, a kik az antisemita párt programmját még nem isinerik. Abban igen sok szép pont van. A többi közt szó van az agrárkérdésről, az iparszabadság megszorításáról, a honosítási törvén}', a büntető codes revisiójáról, az esküdtszékek behozataláról oly alakban, hogy azok ne szolgáljanak a zsidók előnyére. Ezen pontokra majd reftecíáini fogok az egyes törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával. Most pedig még előadom azt, a mit még szeretnék törvényjavaslatba felvétetni. (Élénk derültség.) Ugyanis én óhajtom, hogy egy cselédtörvény alkottassák, a mely szerint keresztény ember zsidó szolgájává ne lehessen, illetőleg magát zsidó rabigába ne görnyessze. (Derültség.) Kívánnám, hogy a zsidó sajtó megrendszabályoztassék, azon zsidó sajtó, mely a kereszténység j érvényét: a keresztet már annyiszor sárba tapodta. (Derültség.) Kívánnám, hogy a vasárnap szorosan megülessék, illetőleg az erre vonatkozó törvény szigorúan végrehajtassák ; kívánnám, hogy az italmérési regale a községek részéről megváltassák és zsidó kezekbe többé ne adassék. Ez az a pont, a melyre a í. ház tagjai figyelmét felhívom, hogy ezzel komolyabban foglalkozzanak ; mert ha már a zsidó el is veszi a pénzünket, legalább ne engedtessék meg neki az, hogy fajilag is tönkre tegye népünket, mert hiszen tudjuk, hogy az iszákosság épen az, a mi legjobban silányítja a mi jóravaló magyar népünket. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítására ajánlom a t. pénzügyminister urnak, hogy egy külön adó hozassák be, t. i. a zsidó adó, türelmetlenségi adó czímén. (Élénk derültség.) Ez némileg kárpótlás volna azért, hogy nekik az emaneipatiót megadtuk. (Élénk derültség.) Tudom, hogy ezek mind oly dolgok, a melyek mai nap derültséget keltenek, ép ugy, mint a hogy derültséget keltett egykoron az én pártfőnökömnek, Istóczy Győző képviselő urnak első fellépése; de elfog jönni az idő, a mikor majd én is nevetni fogok. Az idő kérdése csak, hogy mind az, a mit most mondunk, a mi most csak jámbor óhajnak tűnik föl, meg is valósodjék. Mi antisemiták az erőszakos rendszabályoknak ellenségei vagyunk. (Elénk derültség.) Mi csak azt kívánjuk, hogy a zsidóság mindenhatósága némileg megszorittassék, illetőleg a rendes korlátok közé tereitessék. És mégis miért van nekünk, antisemitáknak annyi ellenségünk ? (Derültség és felkiáltások: Nincsen ellenségük!) Mindenféle melléktekintetek játszanak itt közre. Többnyire elfogultság, vagy pedig az, hogy nem törődnek ezen kérdéssel, nem olvassák az antisemita irodalmi termékeket (Élénk- derültség) és nincsenek tisztában azzal, hogy mi antisemiták mit akarunk, sőt tán igen sokan vannak, a kik még külömbséget sem tudnak tenni a sémiták és antisemiták közt. (Derültség.) Nem akarom a ház türelmét igen sokáig igénybe venni. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a bal- és szélső baloldal különböző padjairól: Halljuk! Halljuk!) Ha tetszik, akkor beszélek két óráig Is. (Derültség. Felkiáltások jobbfelöl: Elég!) Kérdem, miért félnek tőlünk annyira a zsidók? Attól félnek, hogy most fog beteljesedni a profétia, mely azt mondja, hogy bekövetkezik az ő pusztulásuk, mert hogy egy pusztulás volt, azt tudom, t. i. a jeruzsálemi; de igen sokan és helyesen az antisemitismusban látják az eroí, mely meg fogja a zsidókat törni. Ha természetünk azt sugallja, hogy minden hasznos állatot megvédjünk ellenségei ellen, hogy ne védenők meg a szegény népet, mely bennünket megválasztott s melynek bizalmából minden kortesfogás és vesztegetés nélkül itt helyet foglalunk. Azért is a feliratot, melyet az antisemita párt benyújtott, elfogadom; a többi feliratra nem refleetálok, miután azokban a zsidókérdésről, a mely minden törvényhozási intézkedésnek alphája és alapja, említés nincs; hanem ismétlem, a báró Andreánszky képviselő által benyújtott feliratot pártolom. További felszólalástól felment az, hogy egyik képviselőtársam, Zichy Antal szíves volt behatóan foglalkozni a zsidókérdéssel s elismerni, hogy zsidó nélkül nem is esistálhatnánk, tehát, hogy Magyarország zsidóország, quod erat demonstrandum. (Derültség.) A mi a gentryt illeti, a magyar gentry nem olyan, mint ő festette, vagy legalább mint a lapok az ő beszéde nyomán közölték. A magyar gentry nem gőgös, mert régen meghajtotta nyakát a zsidó iga. Hogy fiatalságunk pazarló, annak a zsidó az oka, mert a zsidó ad pénzt az ifjúságnak, még az indexre is; hogy ha pedig nem tanul az ifjúság, ennek ismét oka az, hogy a zsidót ugy sem lehet nélkülözni, minek tanulna, tanuljon a zsidó és mi eljárunk az ő tanácsa szerint. Csak az ellen van kifogásom, hogy midőn arról beszélt a képviselő ur, hogy mit csinálna a magyar nemzet, ha egy napon arra virradna, hogy nincs többé zsidókérdés, csak két lapot említett meg,