Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-11

86 11- ersftgos ülés október 17. 1884. vényekkel hiába küzdenek és bármennyire nagy is a baj, mégis a törvényhozás minden egyébb, a modern gazdasági életbe való közvetlen beavatkozása több kárt tenne, mint maga a baj. Itt csak egy segíthet, t. i. a magyar földbirtokos osztály teljesítő képességének emelése jelenlegi elforgácsolt erei ek szerves egyesítése által, a mi csakis a közgazdasági associatiók útján lehetséges, mert az, a mi a magyar földbirtokos osztály szomorú helyzetét okozta, a gazdasági termelés elégtelensége és a hitelben való hiány, mindkettő pedig egyedül a közgazdasági associatió intézménye által hárítható el. Sőt, a mi a hitelt illeti, ezen intézmény idővel minden bizonynyal oda vezetne, hogy a hazai pénzintézetek a jelenlegi, a földbirtokosra nézve még mindig igen magas kamatláb leszállítására szánnák el magukat; vagy pedig, ha ez nem történnék, maguk a közgazdasági associatiók országos hitelbankot alapítnának, mely nem csak csekélyebb kamatlábbal elégednék meg, hanem egész nyereségét is az egyes közgazdasági associatiók, illetőleg a hazában való középés kisbirtokosság hasznára fordítaná. Mindazon nagy vívmányok fejtegetése után, melyeket a közgazdasági associatió intézményére alapított reform a földmívelés-, ipar- és kereskedelem terén eredményezne, szabadjon most már nekem, egész röviden azon áldásos következményekre utalni, melyeket ilyen reform a magyar nemzet erkölcsi és szellemi fejlődésére nézve maga után vonna. A munka nemesíti az embert és egy nemzet az erkölcsiségnek annál magasabb színvonalán áll, mennél inkább át van hatva a munka becsülésének érzelmétől. Azonban a munka magában nem elegendő, hanem hozzá kell, hogy járuljon a munkában való öröm, ha a munkának az említett hatása legyen. A munkában való öröm pedig kettőt tételez fel, t. i. megfelelő jutalmat a munka részéről és megfelelő értelmiséget a munkás részéről. Hogy a földbirtokos osztály s ezzel a legszámosabb e hazában való társadalmi osztály munkájának megfelelő jutalma hiányzik, az ugyan bővebb indokolást nem szükségei, hiszen e hiányra vezethető vissza a magyar társadalomban való összes közgazdasági mozgalom, valamint többek közt azon, ámbár mélyen sajnálandó, de az emberi természet által magyarázható közönyösség, mely az illető körökben mindinkább kiterjed. Nosza! A szóban kvo reform a földbirtokos osztálynak nem csak eddigi tisztán mezőgazdasági tevékenységére nézve sokkal nagyobb jutalmat, hanem e tevékenységnek az ipar terére való kiterjesztése által egyszersmind egész ívj és szintoly nyereséges munkát szerezne meg és ez által azon két feltétel egyikét teljesítené, melyektől a munkában való öröm függ. De a másik feltételt is, mely megfelelő értelmiségben, a munkás részéről, áll, ezen reform teljesítené, miután kétség kivül az egyes közgazdasági associatiók módjában volna mind az általános népiskolai oktatásra, mind különösen a mezőgazdasági és ipari szakképeztetésre nézve mindazt megtenni, a mi saját tagjai értelmiségének fokozására a mai kor követelményei szerint szükséges volna s tehát saját jól felfogott érdekükben feküdnék. A kezdeményezés pedig ez utóbbi tekintetben, valamint egyáltalában az egész hazában való közgazdasági reformra nézve az állam és társadalom feladata volna. És ezzel beszédem azon pontjához jutottam, melye közgazdasági reform a hazában való keresztülvitelére vonatkozik. T. ház! Azon reformot, melyet nagy vonásokban kifejteni szerencsém volt, csak az állam és társadalom közreműködése és vezetése alatt lehetne keresztülvinni s pedig mindenekelőtt rendszeres reformtervet kellene törvény alakjában alkotni. Az illető törvény azután azon közös talaj volna, melyen az állam és társadalomnak egymással kezet fogniok és azon mozgalmat szervezniök kellene, melynek nagy czélja Magyarország közgazdasági emelése volna. Most az a kérdés támad, vájjon hogyan volna-e behozandó a közgazdasági associatió intézménye, melyen az egész közgazdasági reform alapuljon, illetőleg vájjon a közép- és kisbirtokosok szabadságára volna-e hagyandó, hogy közgazdasági associa tiókká egyesüljenek, vagy vájjon ezt, ha szükséges, törvényes kényszer által kellene-e kieszközölni ? Válaszom e kérdésre az, hogy adott esetben igenis törvényes kényszer s pedig ugyanazon kényszer, melyet a törvény a tagosításra nézve szab meg, volna gyakorlandó, de két igen lényeges korlátozással: Az egyik az volna, hogy mig a törvénynél fogva a tagosítás kényszerített keresztülvitelére már elegendő, ha a tagosítást kívánók birtoka az illető község összes területének negyedrészét képezi, közgazdasági associatió kényszerített alakítása azon feltételhez volna kötendő, hogy az assotiatiót kívánók birtoka legalább a felét azon község, vagy — ha több szomszédos község forog fenn — azon községek összes területének képezze, melyeknek közép- és kisbirtokosai közgazdasági associatióvá egyesülendők. Ha az illető községi területen nagybirtok fekszik s ennek tulajdonosa talán maga csatlakozni nem kívánna az alakítandó közgazdasági assoeiatióhoz: akkor e nagybirtok oly módon volna elkülönítendő a községi területtől, hogy ez által az illető közép- és kisbirtokosok telkei közti közlekedés ne akadályoztassák. Nagybirtok alatt pedig fejtegetéseim értelmében minden olyan földbirtok volna értetendő, melynek terjedtsége az intenzív földmívelés sikeres keresztülvitelére elégséges s melynek tulajdonosa egyszersmind az erre szükséges befektetési és