Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-11

íí. orsíágos ttlés október 17. 1884. 85 foglalnának magokban, mely utóbbi esetben a dolog természetében fekszik, hogy az illető községek gazdasági érdekeinek egymással összhangzásban kellene lenniök. Ha nálunk Magyarországon az összes középés kisbirtokosság a jelzett módon csoportosulna és igy a közgazdasági associatiók egész hálózata hazánkra kiterjedne, azután semmi kétséget nem szenved, hogy ilyen rendszeresen foganatosított reform Magyarország kereskedelmét is s pedig befelé és kifelé hatalmasan mozdítaná elő. Befelé azért, mert a mezőgazdíisági és ipari termelés azon nagyszerű fokozása, melyet ezen reform eredményezne, a belföldön termelt forgalmi czikkek számát szaporítaná és magukat a termelőket, fizetős tehát fogyasztóképesebbé tenné, mindkettő pedig az összes árúkeringést, melyet épen a kereskedelem közvetít, gyorsítaná és emelné. Kifelé pedig azért, mert a hazában az ország termelési ereje rí zint nagyobb, részint legalább nem kisebb, a termelési költségek pedig részint kisebbek, részint legalább nem nagyobbak, mint a külföldön s tehát e két nagy előny a közgazdasági associatiók általi kellő felhasználásának esetében Magyarország kereskedelme a külföld, a világpiaezokon való versenyével mindinkább felérne. E tekintetben azon országok sem tennének, kivételt, melyek nevezetesen mezőgazdasági terményekben évről-évre mindinkább veszélyesebb versenyt fejtenek ki minden többi termelő országra nézve és e felsőbbségöket kivált Magyarországon épen a folyó évben elég fájdalmasan éreztették; — értem az északamerikai Egyesült-Államokat, Oroszországot, Ausztráliát és Indiát. Magyarország t. i. az ország termelési erejére nézve e négy országgal meglehetősen egy sorban áll és miután tapasztalás szerint minden a gazdasági termelés terén való nagyobb haladással a termelési költségek kisebbednek, ugy nevezetesen a mezőgazdaság ú'zés minden nagyobb javításával a gabona termelési költségei leszállnak, a mi parenthézisban megjegyezve, hazánkra nézve igen fontos következményt, t. i. jelentékeny gyarapodá sát az ország népességének vonná maga után: Magyarország az általános termelési költségekre nézve is Amerika, Oroszország, Ausztrália és India irányában előnyben vagy legalább nem hátrányban volna, mihelyt az összes magyar termelők mind a mezőgazdaság, mind az ipar tekintetében mindazon eszközökkel dolgoznának, melyeket a modern tudomány mindkét téren nyújt, a mi épen csakis a közgazdasági associatió intézményének behozatala által volna lehetséges. Ha most hozzászámítjuk azt, hogy Magyarország földrajzi fekvésénél fogva kiviteli czikkeit részint gyorsabban, részint olcsóbban szállíthatná a világpiaezokra, mint a négy nevezett ország, a mi első sorban a vasúti tarifák leszállítása által — habár ennek bizonyos áthághatatlan határa van — de azután főkép a viziutak kellő felhasználása s pedig mindenekelőtt Európa legnagyobb világforgalmi érének, t.i. a Dunának szabályozása által volna elérhető, ha mondom, ezt hozzászámítjuk: azután világos, hogy a magyar kereskedelem az általam kifejtett reform utján Amerikával, Oroszországgal Ausztriával és Indiával is a világpiaezokon síit akkor is sikerrel versenyezne, ha egyszer — a mi most még nincs — mind a négy országban az intenzív földmivelés hoz:i. tott be és nem cs.ik Amerika, hanem Oroszország, Ausztrália és India is fejlődött nagyiparral birnak. Ez volna a szóban levő reform általános hatása a magyar kereskedelemre. De ezen reformnak még egész különleges és nem kevésbé jótékony hatása volna, midőn azon emberi osztályt mesterségétől fosztaná meg, mely a közép- és kislirtokosság anyagi szorultságát és segélytelenségét kizsákmányolván, valóságos here-nemet képez a magyar kereskedelmi világ méhkasában. A jelenlegi okszerűtlen földmivelésnél, t. i. természetes, hogy a közép-és kisbirtokosság egyedül abból, a mit mezei jószága jövedelmez, csak jó termésű években élhet meg. Valahányszor most a termés részben vagy egészben nem sikerül, a mi, fájdalom, elég gyakran történik: a közép- és kisbirtokos, egyéb jövedelmi források hiányában, háztartásának fedezésére adósságot csinálni kénytelen. Vájjon hová fordul a földbirtokos ilyen helyzetben? Ha mezei jószága adósságmentes, azután igenis sikerrel fordul az ország egyik pénzintézetéhez, ha bár nem ritkán fordul elő azon eset, a hol az illető pénzintézet részéről megadott hitel oly csekély, hogy a földbirtokosnak még más utón is kell magának pénzt szereznie. De vájjon mit tesznek hasonló helyzetben mindazon középés kisbirtokosok, — és ezeknek száma légió — a kiknek mezei jószágai többé-kevésbé már hitelzálogi adóssággal terhelve vannak'? Ok hiába felebbeznek a hazai pénzintézet hiteléhez és ennek következtében azon emberek áldozatául esnek, a kik — részint zsidók, részint keresztények — rendesen csekély tőkével és annál nagyobb lelkiismeretlenséffgel ellátva, maguk tulajdonképen semmit sem dolgoznak, hanem az időt számukra dolgozni hagyják addig, mig uzsora-kamat uzsorakamatra halmozódva, az eredetileg kis adósság anynyira növekedett,hogy a szerencsétlen földbirtokos nak egész mezei jószágát, melyhez legtöbb esetben teljes kegyelettel ragaszkodik, a törvényszéki végrehajtónak, illetőleg a legtöbbet Ígérőnek potomáron át kell engednie. És valósággal felette tragicus mozzanat rejlik abban, hogy az állam az, melynek a magyar földbirtokosok ezen, az ethikai szempontból merőben elvetendő depossedálásánál a könyörületlen hitelezőnek poroszló szolgálatokat kell tennie! Ezen kalamitás ellen uzsora-tör-