Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-11
g0 11. arsságes ülés rtWber 17. 1SS4. e házban, Tisza Kálmán t. mmisterelnök urat többek közt azért is keményen megtámadta, mert a t. ministerelnök ur egy pár nappal azelőtt Nagyváradon tartott programmbeszédében —- a t. képviselő ur állítása szerint — ámbár a válságos gazdasági helyzetre e hazában utalt, de abból nem vonta le az okulást, hogy a közgazdasági reform kérdésének megoldását tűzze ki czéljául. Ugy látszik tehát, hogy a t. képviselő ur a közgazdasági reform kérdésére nézve is programmot várt volt a t. ministerelnök úrtól. Most bocsásson meg a t. képviselő ur, de az én nézetem szerint legalább méltánytalan és a parlamentáris fogalmakkal nem is egyeztethető azt követelni a kormánytól, hogy oly kérdés feletti programmal álljon elő, melynek megoldására nézve sem n közvélemény, sem valamely országos párt még tisztában nincs; mert, miután alkotmányos országban a törvények csak az országgyűlés közreműködésével hozatnak, világos, hogy a kormány csak oly kérdések felett adhat programmot, melyeknek megoldására nézve az országgyűlésben való egyes pártok, legalább kiki maga részéről határozott megállapodásra jutottak. Ez ugyanis oka annak, hogy a közgazdasági reform kérdésének megoldására nézve minden sürgősségének daczára sem a trónbeszédben, sem a fenforgó, a felirati bizottság által beterjesztett válaszfelirati javaslatban positiv gondolatok kimondva nincsenek. Egyébiránt kérdem, vájjon miért nem áll gr. Apponyi Albert t. képviselő ur ő maga ilyen programmal elő? — Ez pedig szent kötelessége volna, miután épen a gróf ur már régóta leginkább hangsúlyozza, hogy a közgazdasági reform kérdése a legégetőbb? Azon ellenvetésnek tehát, melynek jogosultságát minden más esetben kész ségesen elismerem és mely abban áll, hogy actuális kérdések feletti programmal előállani nem az ellenzék feladata, a jelen esetben semmiképen helye nincs. A t. képviselő ur igenis hivatkozhatik azon eszmékre, melyeket a hazában való közgazdasági bajok orvoslására nézve itt és más helyeken megpendíteni méltóztatott. Azonban, még ha ezen e -zmék helyesek volnának is, a mithatározottan tagadok, talán maga a t. képviselő ur is meg fogja engedni, hogy azok mindössze a közgazdasági reform kérdését távol sem merítik ki és még kevésbé tartalmaznak világos programmot e nagy problémának megoldása felett. Mindezzel szemben nagyon gyanítom, hogy a t. képviselő ur a közgazdasági reform kérdésének megoldására nézve maga sincs tisztáb.m; — egy gyanítás, mely majdnem bizonyossággá válik azon ténynyel szemben, hogy a t. képviselő ur a legújabb időben az önálló magyar vámterület eszméjét is zászlójára irta. Mai beszédem meg fogja mutatni, hogy azon párt törekvéseit, melynek vezére és feje ma gróf Apponyi Albert t, képviselő ur és melyet »agrárpártnak« neveznek, lehetőleg méltányolni és azon férfiak iránt igazságosnak lenni igyekszem, a Kik egyáltalában a magyar társadalomban folyamatban lévő közgazdasági mozgalom élén állmik.De hogyan barátkozhatott meg gr. Apponyi Albert t. képviselő ur, a ki dúsgazdag szellemi tehetségénél fogva inkább mint ezer más politikus, a közös vámterület eltörlésének elmaradhatlan következményeit meggondolhatná ; a ki továbbá épen ezen okból egész egyéniségénél, családi traditióinál, társadalmi állásánál, szóval mindazon mozzanatoknál fogva, melyek politikai jellem fejlődésére nézve irányadók szoktak lenni, már egyedül azon gondolat elől, hogy a monarchia két állama gazdaságilag egymástól elváljon, visszaborzadnia kellene és a kinek végre már épen mint „agráriusnak" e gazdasági elválás engesztelhetlen ellenségének kellene lennie, miután az önálló magyar vámterület összes hátrányai g kivált az ily módon termesztett és „magyar nagyiparnak" keresztelt hévházi növény tartási költségei majdnem kizárólag a magyar földbirtokosi osztályt, mint a belföldi fogyasztók nagy többségét s tehát épen azon társadalmi osztályt sújtanák, melynek védura lenni a gróf ur ambitionálja — mondom, hogy barátkozhatott meg gróf Apponyi Albert t. képviselő ur — báró Sennyei Pál tanítványa és barátja, az önálló magyar vámterület eszméjével — az oly rejtvény, melyre nézve magyarázatot teljességgel nem találhatok, mint legföllebb épen abban, hogy a gróf ur a közgazdasági reform kérdésének megoldására nézve tisztában nincs. Igaz, a t. képviselő ur kijelentette jászberényi beszédében, hogy ősem tűzi ki föltétlenül czélnak az önálló magyar vámterületet. Mindazonáltal e kijelentés meglehetős értéktelen azon határozottsággal és melegséggel szemben, melylyel a t. képviselő ur, a t. mmisterelnök ur nagyváradi programmbes/éde ellen polemizálván, az önálló magyar vámterület eszméjét védelmezte. Sőt ha ezt összehasonlítjuk azon, részint magyar, részint német nyelvben szerkesztett fővárosi lapok illető magatartásával, melyek tudvalevőleg a t. képviselő ur pártfogása alatt állnak és az önálló magyar vámterületet ugy állítják oda, mintha Magyarország közgazdasági emelésének titka a vámsorompók felállításában rejlene, azután lehetetlen visszatartani magát azon benyomástól, hogy a t. kép- • viselő ur és hivei egyenest arra czcloznak, hogy lelkesítsék a nemzetet az önálló magyar vámterület eszméje iránt. T. ház! Az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetség kérdésének fejtegetésébe nem 1 ocsátkozom; — erre a jelen országgyűlésen még elég alkalom lesz. Ma szorítkozom arra, hogy az önálló vámterület eszméjére vonatkozólag változhatatlan meggyőződésemet formulázzam a következő tételben:
