Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-11

11. ersüágos Illés Az önálló vámterület felállítására való jogot kétségkívül mind Magyarország, mind Ausztria birja; — de a monarchia két államának ezen joga tökéletesen ugyanazon jog, melyet két házastárs bir, hogy egymást tönkre tegye. Ha gróf Apponyi Albert t. képviselő ur más véleményben van s ennél fogva a nemzetet tovább is az önálló magyar vámterület eszméjének részére megnyerni igyekeznék, azután ámbár nagyon sajnálnám, de egyszersmind, a nemzet józan eszében bizván, azon biztos reménynyel vigasztalnám magamat, hogy a grófúr ezen izgatásával ép úgy, mint minden más eddigivel hajótörést fog szenvedni. És most még egy rövid zárszó a t. képviselő úrhoz: A t. képviselő ur, a ki ámult országgyűlés vége felé, Cató szerepét játszván, Tisza Kálmán ministerelnök úrhoz kiáltott volt e házban: „Ceterum censeo, Chartaginem esse delendam!", természetesen nagyon haragszik mind azokra, a kik segítettek, hogy a t. képviselő ur Scipio africanus szerepével, melylyel a grófúr az idéni új választások alatt felcserélte volt a Catoét, gyökeresen megbukott. E haragjában a t. képviselő ur nem régen Jászberénybe indult és ott választói körében tartotta az általam említett nagy beszédet, melyben büszke öntudattal többek közt azt is monda, hogy azzá lett, a mivé nem tud lenni a szabadelvű párt tagjainak egyike sem, t. i. „a nép emberévé". A t. képviselő ur ezen állításának jogosultsága felett Ítéljen a nemzet, mely erre nézve az egyedül illetékes bíróság. De miután a t, képviselő ur a polgárkoronával, melyet Jászberényben nagylelkííleg ő maga tett fel fejére, nem elégszik meg, hanem •— a mint az egész világ tudja — a ministerségre is aspirál, egy aspirátió, mely ellen tekintettel a gróf ur egyéb fényes qualitásaira, semmi kifogásom nincs: — engedje meg a t. képviselő ur őt figyelmeztetni arra, hogy a jelenkor leghíresebb ministere. herczeg Bismarck tulaj donképen ma sem „a nép embere*, de legkevésbé volt az több mint húsz évi ministerségének épen azon első nyolez évében, a hol mai nagy alkotásának alapját vetette. Arra tehát, hogy ministerré lehessen és mint olyan fentarthassa magát, a t. képviselő urnak még egész más valaminek kell lenni, mint ,a nép emberénekés itt most már részemről állítom és — azt hiszem — sokkal nagyobb jogosultsággal, mint a minővel a gróf ur bennünket, a szabadelvű párt tagjait a polgárkorona elnyerésétől kizárni oly kegyes volt — igenis állítom, hogy a t. képviselő ur, ha az általa választott úton megmarad, ama más valamivé soha, de sohasem tud tenni, t. i.: „a situátio emberévé.

E Beszédem tulaj donképeni tárgyára visszatérKÉPVH. NAPLŐ. 1884— 87. I. KÖTET. október 17. 1884. 81 vén, tudom és érzem még igen jól, milyen merészség részemről az, hogy épen a közgazdasági reform problémája felett e helyen nyilatkozzak, miután e probléma nem csak nálunk Magyarországon, hanem a külföldön is már évek óta a legkitűnőbb férfiakat foglalkoztatja, a nélkül, hogy azoknak a problémának megoldása eddig sikerült volna. És mennyire érzem ezt, azt méltóztassanak önök, uraim, abból kivenni, hogy azon alapgondolat, melyen közgazdasági reformtervem szervesen épül fel, t. i. az associatió nagy elvének a gazdasági termelés összes terén való alkalmazásának és értékesítésének eszméje vagy concrétabban kifejezve: a közgazdasági associatió intézményének eszméje ugyanazon közgazdasági tanulmányok eredménye, melyekre az Ausztria-Magyarország és Németország közti kereskedelmi politikai kérdés 1878. és 1879-ben engem indított volt és melyeknek a két politikailag szövetkezett szomszédos birodalom közti gazdasági egyesülésének eszméjét, valamint az erre vonatkozó levelezésemet herczeg Bismarck ő magasságának köszönhetem. Tehát már öt éve, hogy közgazdasági reformtervem alapgondolat] a bennem él és áll és mégis, sőt ma is még küzdöttem magammal, vájjon megtegyem-e a merész lépést vagy sem? — Azonban a bátoré a világ és igy — mindenekelőtt kijelentvén, hogy a fenforgó, a felirati bizottság által letérj esztett válaszfelirati javaslatot elfogadom — most már meg fogom kisérieni a közgazdasági reform kérdésének megoldását. Ha pedig e kísérlettel a t. ház becses türelmét talán nagyobb mérvben venném igénybe, mint én magam kívánom : kérem ezt csak annak tulajdonítani, hogy oly probléma megoldásáról való terv taglalását a legjobb akarattal sem lehet kevés szóba foglalni. T. ház! Azon mozgalom, mely néhány év óta a magyar társadalomban folyamatban van és az úgynevezett „agrárkérdés" signaturája alatt közgazdasági bajaink orvoslására ezéloz, három hibában szenved. Az első hiba az, hogy e mozgalomban az állam, mint olyan, közvetlenül részt nem vesz, holott az állam közvetlen közreműködése nélkül ilyen mozgalom soha az óhajtott czélhoz nem vezethet. A második hiba az, hogy az úgynevezett „agrárpárt'"' és gróf Zichy Jenő t. képviselő ur ő nagyméltósága által vezetett ipari segéd-serege nem rendszeres reformterv szerint törekednek közgazdasági bajaink orvoslására s ennek következtében az egész mozgalomban a szervezés hiányzik; holott a szervezett mozgalom az alkotó szellem életeleme, a siker elengedhetlen feltétele az összes közéletben s kivált a közgazdaság terén, a hol, mint sehol sem, oly nagy mértékben az ugyanazon czélnak szentelt erők egyező összehatása szükséges. Hogy pedig a közgazdasági mozgalmat e hazában szervezni lehessen, mindenekelőtt rendszeres reformtervnek kell lenit