Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-11

74 II. országos Ülés október 17 1884 igazolt képviselőknek jelentetnek ki és az igazolt képviselők névsorába felvétetni határoztatnak. (Felkiáltások bal felől: Halljuk a jegyzökönyvet!) A gyakorlat eddig az volt, hogy ha kívántatott a jegyzőkönyvek felolvasása, az megtörtént, külön­ben nem, mert a házszabályok határozottan nem követelik. Ha méltóztatnak kívánni, fel fognak olvastatni. (Halljuk!) Rakovszky István jegyző (olvassa). Madarász József: T. ház! Igen jól tudom a házszabályokat, hogy a biráló-bizottság ítélete végleg döntő és igy nem is azon irányban kívánok felszólalni, mintha ez ellen legkevésbé is nyilat­kozni óhajtanék. Csak indokolni kívánom, hogy miért óhajtottam és miért óhajtom az ily Jegyző­könyveknek mindenesetre felolvasását. Óhajtom azért, ha azt világosan nem rendeli is a biráló­bizottság jelentésénél a házszabály, mert meg van a házszabályok másik szakaszában, hogy a bizott­ságok mindenesetre jelentést tesznek a háznak és megvan még a bíráló-bizottsági házszabályokban is, hogy ba netalán ellenvéleményen van valaki, bárkinek még indokait is a jegyzőkönyvbe tartoz­nak szóról szóra felvenni. Óhajtottam és óhajtom a jegyzőkönyvek felolvasását épen a parlament tekin­télyének, méltóságának megóvása érdekében is; mert tudjuk, hogy minő vesztegetések, minő vissza­élések követtetnek el egyesek, sőt merem mondani, tán még az elnökök által nagyobb mértékben követtettek és követtetnek el néhol, mint más hiva­talnokok által. Ezek rendesen megtorolatlanul maradnak s ilyenkor legalább a felolvasott jegyző­könyv által meggyőződhetünk arról, hogy a kér­vényezők önmaguknak tulajdonítsák, ha a szabá­lyokban megszabott alaki kellékeket nem veszik kellő figyelembe és ne okozzák a házat, hogy a vesztegetéseknek és visszaéléseknek vizsgálat által nem akar nyomába jönni. Másrészről óhajtottam és óhajtom a jegyző­könyvek felolvasását azért, mert íme, mégis vilá­gos tanújelét látjuk annak évek, országgyűlé­sek alatt, hogy ez a módszere a képviselők igazolá­sának helytelen. Mert ha külkelléke miatt utasít­tatnak vissza mindig és mindig kérvények, me­lyekről tán t. ellenvéleményes képviselőtársaim meg vannak győződve, hogy ha ezen csekély kis alaki hiba nem volna benne, önmaga ezen válasz­tásoknál elkövetett visszaélés és vesztegetés kell hogy megbüntettessék: óhajtom, hogy a jegyző­könyv felolvasásából meggyőződést szerezzünk arról, hogy a parlament méltóságának megóvá­sára és a vesztegetéseknek és netán előforduló hiva­talos visszaéléseknek meggátlására a kellő módo­kat a szabályok megváltoztatásával az országgyű­lés folyama alatt szükséges lesz létesíteni, létesíteni ha lehet a kormány által is eddigelé legalább lát­szólag óhajtott azon nézetet, hogy a képviselő­választások — vagy a ház, vagy a Curia bírásko­dása alá terjesztessenek. Ezeket tartottam köte­lességemnek most megjegyezni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Nekem az ellen, hogy itt fel­olvastassanak a biráló-bizottság jelentései, jegyző­könyvei, semmi kifogásom nincs; azonban azok előadását, melyeket Madarász József képviselő ur kiemelt, azon időre tartom czélszerűnek, midőn tárgyalás alá kerül a dolog. En magam szigorúan kénytelen vagyok a házszabályokat szem előtt tar­tani, melyek világosan mondják a 61. §-ban: „A biráló-bizottság határozata illető elnöke által a háznak bejelentetvén, a ház azon képviselőket, kik­nek választása a bizottság által törvényesnek is­mertetett el, az igazolt képviselők jegyzékébe beirja, azoknak helyébe, kiknek választása meg­semmisíttetett, új választást rendel el; ennek esz­közlésére az elnököt utasílja" stb. Tehát én magamtól nem rendelhetem el a fel­olvasást, de mihelyt kívántatik, mindig elrendelem. E szerint a határozat már különben is ki lévén mondva, újabb határozat kimondása nem szükséges. Következik a válaszfelirati javaslat tárgya­lásának folytatása. Búsbach Péter: T. ház! Midőn e percz­ben azon válaszfelirati javaslatnak, mely a kikül­dött bizottság részéről a t. ház elé terjesztetett, támogatására vállalkozom, a tegnap hallott és a t. kormányelnök ur által tett momentuosus nyilat­kozat behatása alatt állok még mindig; azon nyi­latkozatnak hatása alatt, mely szerintem ország­szerte örvendetes tudomásul fog vétetni, a mennyi­ben hazánk biztonsága, a monarchiának békéje alkalmat nyújt a felirati javaslatban kitűzött munkarendnek, a reformok terén kifejtendő műkö­désének nyugodt és alapos előkészítésére. Ha valami, a tegnapi nyilatkozat igazolja azon gondos előrelátást, mely Ível ezen kormány kezdettől fogva országunk szükségeinek, legége­tőbb része, a béke tekintetében eljárt; azon előre látást, melynek segélyével vált lehetségessé nem csak eddig a consolidatió terén lényeges eredmé­nyeket elérnünk, hanem a békés reformok előké­szítése terén jövőben is, hosszabb időn át működ­hetni. Azért, midőn azon feliratot, mely ezen kor­mány iránt bizalmat nyilvánít, részemről elfoga­dom: néhány észrevételt kell tennem azon meg­jegyzésekre, melyek a felirat ellen egyik vagy másik részről annyival inkább tétettek, mert azon véleményben voltak az illetők, hogy ez által a kormányt s illetőleg ezen pártot fogják meggyen­gíthetni. (Halljuk!) Egyebek közt gr. Apponyi és Irányi Dániel t. képviselő urak a választási corruptióra hivat­kozva, annak legnagyobb súlyával, a corruptió egész gytílöletességének vádjával, a kormányt, illetőleg ezen pártot illették. Bátor vagyok figyel­meztetni a t. urakat, hogy ezen vád nem új.

Next

/
Oldalképek
Tartalom