Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-11

II országos ülés október 17 1SS4. 75 Mióta kormányok, mióta ellenzékek és mióta szabad választások vannak, e vád mindig előfordult, minden új választás után. Figyelmeztetem a t. urakat, hogy a corruptió vádja nem mai keletű, hogy voltak választások, melyeknél a vesztegetést, — nem mostról beszélek, hanem előbbi időkről — itt a házban szintén nyíltan tárgyalták; mikor kimondták, hogy egyik vagy másik képviselőnek kerülete 50, 60 s több ezer forintjába került. Természetesen, midőn a megváltás ily áron sikerült, akkor az illető nem jött ide panaszkodni, de midőn ezen ár mellett is megbukott, akkor szükségesnek látják zajt csapni. (Élénk nyugtalanság és közbekiáltások a szélső halon. Halljuk! Malijuk!) T. uraim! Én azt gondolom, hogy nincs e házban komoly ember, a ki ne perhorreskálná ezen visszaéléseket, melyek elharapóztak és melyeknek nyoma nem először látható az országban. De kénytelen vagyok figyelmeztetni arra: honnan indulnak ki ezen korteskedések, vesztegetések. Emlékezzünk vissza a múlt országgyűlési cyclus alatt nagy zajt csapott czeglédi izgalmakra; emlékezzünk vissza az országgyűlés bezárása után közvetlenül előfordult kolozsvári vérengzésekre. Szalay Imre: Az csak nem került pénzbe! (Nyugtalanság a jobboldalon. Halljuk!) Búsbach Péter: Talán a t. képviselő urnak nem, hanem a szomszédjában kutathatná, hogy - nem került-e másnak pénzébe 1 (Derültség jobbfelöl.) Emlékeztetem a t. urakat, hogy formális processiók tartattak az országban és nem volt eszköz oly rósz, mely fel nem használtatott a nép felizgatására. Azt hiszik önök, ennek nincs hatása a választás folyamára? Igenis, megkezdődtek a kortesvándorlások és ezeknek demoralizáló hatása ép ugy megvesztegeti a nép erkölcseit, mint azon vesztegetések, melyek intra et extra muros pénzzel követtettek el. Azt mondja gróf Apponyi képviselő ur, hogy ő a vesztegetések és választások meggátlása tekintetében szükségesnek látja a független hivatalnokot, t. i. azon hivatalnokot, a ki nem a közválasztásból került ki, mert abban több garantiát találni az országgyűlési választások correct menetére. (Közbekiáltás balfelöl: Nem^ azt mondta!) Érzik azon gyengét, a mely ezen állításban rejlett, azért szeretnék azt másként feltűntetni. Önök vezére azt állította, hogy több biztosítékot talál azon „független" hivatalnokban, ki nem a közválasztásokból kerül ki, az országgyűlési választások tekintetében is, mint a jelenleg választott tisztviselőkben. Figyelmeztetem a t. urakat arra, hogy példáink vannak e „ függetlenség "tekintetéb en. Ott van Francziaország, a hol nincsenek választott tisztviselők és vájjon Francziaországban függetlenebb az a hivatalnok, mint az, a ki itt a megyékben, a törvényhatóságokban a választók urnáiból kerül ki? És az a tisztviselő, a kit a kormánynak joga van Trencsénből Pancsovára helyezni át, az tőle kevesebb függésben van, mint az, a kit maga a törvényhatóság tisztelt meg bizalmával és a kihez nem lehet nyúlni ily irányban? Fenyvessy Ferencz: Nem lesz az a joga! BÚsbach Péter: Hogy e részben minő joga lesz annak idején a -kormánynak: az a törvényhozástól függ; és ha a törvényhozás ezt a jogot megtagadná tőle, nem tudom, helyesen cselekednék-e ? Mert, ha a kormánytól kinevezett tisztviselők irányában a kormánynak ez a joga nem volna meg, gondoljuk meg, miképen leszünk a nemzetiségi vidékeken! Szükség ugyan, hogy e helyeken oly tisztviselők legyenek, a kik azon nyelvet értik, melyet ott a nép beszél, de kell, hogy olyanok is legyenek, a kik nemcsak azon nyelvet értik, hanem egyúttal magyarok is, érzületükre, nyelvükre nézve is; és ha ez nem lesz eszközölhető azon vidéken, a kormánynak kötelessége lesz onnan venni a tisztviselőket, a hol kapja. Azt mondja továbbá a t, képviselő ur, hogy a tervezett főrendiházi reform nem fogja megtalálni a kellő arányt a történeti fejlődés és a mai kor kívánalmai között. Én azt gondolom, hogy azon kellő arány egyéni felfogás dolga, mert a mi a képviselő urnak a történelmi fejlődés tekintetében talán megfelelő aránynak tetszik, az, meglehet egyikünknek vagy másikunknak túlságos nagy adag volna és viszont a mi a jelenkor követelményeire vonatkozik, egyikünk vagy másikunk nagyobb adagot kívánna ebből keverni azon törvényjavaslatba. De ismerjük — legalább öregéből — azon törvényjavaslat alapelveit és azt hiszem, a mint megnyugvással fogadtuk, ugy megnyugvással veszszük, ha a ház elé fog terjesztetni és azon alapon válik törvénynyé. Midőn ezen bevezetés után mai beszédem tulaj donképi tárgyára térnék át, egy körülményt fel kell említenem és ez az a szemrehányás, mit Szalay Imre képviselő ur tegnap az előadó urnak tett, mikor azt mondotta: micsoda dolog az, hogy az előadó ur nem foglalkozik az antisemitizmussal, illetőleg az antisemita párttal, holott az a legújabb választásokból megnégyszereződve került ide be a házba? Hát, t. képviselőtársaim azon pártból, én azt gondolom, hogy önöknek örülniök kellene, ha önöket mint pártot itt nem tárgyaljuk; örülniök kellene azért, mert azonprogramm, melynek alapján önök állanak, mert azon nyilatkozatok, melyeket önök felirataikban tesznek, nem oly természetűek, hogy örömmel fogadják, ha itt bonczkés alá vétetnek. (Közbeszólások a bal- és szélsőbal különböző padjain: Félfogás dolga! Zaj.) Az önök programmja ellenkezik az erkölcscsel és a józan politikával. (Zajos felkiáltások a bal- és szélsőbal ÍQ"-