Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-10

68 10 er*zá£os ti! és október IC. 188*. Az önök felirata az országgyűlés tartamának meghosszabbítását az ország minden rétegét meg­rázkódtató választási izgalmakkal indokolja; de hát az izgatottságot és a közfelháborodást mindig és mindenütt nem-e a hivatalnokok önkénykedése, törvényellenes beavatkozása s undort keltő lélek­vásárlása idézi-e elő? S nem a pártérdekben mű­ködő választási elnökök visszaélései, jogelkobzásai s a vérengzésig menő erőszakoskodásai fokozzák-e egészen a végelkeseredésig? Ugy hogy igazán, csak a mi jó népünk páratlan türelmének és ritka törvénytiszteletének lehet köszönni, hogy ezen a kormány hatalmi túlkapásai által előidézett izgatottság veszélyes kitörésekben nem nyilvánult. s több ártatlanul kiontott vér nem tapad a fusio kormányának úgyis eléggé gyászos emlékéhez: hisz a választási elnökök attól sem igen riadtak vissza. Próbálnák meg csak Angliában, Franczia­országban, Belgiumban vagy bármely más alkot­mányos országban az összeíró biztosok a választó jogosultak ezreit kihagyni és a választási elnökök az összeirtakat mindenféle ármányos fogásokkal megfosztani választási joguktól: bizony tudom, hogy a nép darabokra tépné az ily jogorzókat. Az ily üzelmek által előidézett izgatottság­lecsillapítása és a választási szabadság megvédé­sére csak egy mód van : a titkos szavazat beho­zatala, a választási törvények szigorú végrehajtása, o választási elnökök hatalmaskodásának korláto­zása és a hivatalnokoknak a választástól való teljes eltiltása és a Curia bíráskodás:!. Ez iránti előgondoskodást csakis az Irányi Dániel t. barátom által benyújtott válaszfelirati javaslatban találok s ez okból is azt támogatom szavazatommal, mert ha a választások corruptiój át továbbra is megtűri a törvényhozás, az által csak a Tisza-uralom sorvasztó rendszerének ad táplá­lékot, azon rendszernek, mely máris sötétebb nyo­mokat hagyand történelmünkben a hitszegés elő idézte várnai vésznél. Óvakodjunk attól, nehogy az alkotmányos létünk Mohácsává változzék, mert vesztett csaták rombolásait kiépülheti a nemzet, de a tiszta erkölcsök csődjéből nincsen felüdülés, mert minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz, Róma ledől s rabigába görnyed. {ügy van! a szélső hal oldalon.) Pártolom az Irányi Dániel által benyújtott válaszfelirati javaslatot. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Mocsáry Lajos: T. ház! Nagyon sajnálom, hogy azon t. képviselőtársaim, a kik a túloldalról szólásra feljegyezve voltak, jónak találták nevüket kitöröltetni; valószínűleg mert nem találták kelle­mesnek közvetlenül a t. ministerelnök ur után az ülés vége felé felszólalni. Sajnálom azt magának a vitának érdekében; mert kétségtelenül sokkal érdekesebb a vita, ha a különböző oldalon levő képviselők felváltva tartják beszédüket. (Halljuk t a szélső baloldalon.) Kénytelen lévén ilyformán a reám nézve, megvallom, kissé nehéz helyzetet elfogadni, mél­tóztassék a t. ház megengedni, hogy mégis a le­hető röviden elmondjam azon észrevételeimet, a me­lyeket magára a trónboszédre különösen, valamint a válaszfelirati javaslatokra vonatkozólag meg­tenni helyén levőnek tartom. (Halljuk! a ssélsőbal­oldalod.) Többen azon nézetet fejezték ki, hogy a trón­beszéd nem egyéb, mint a kormány által előter­jesztett munkaprogramul. Nem osztozom teljes mérvben e felfogásban; én a trónbeszédnek ennél magasabb jelentőséget tulajdonítok. Alkotmányunk még nem fejlődött ki annyira, hogy terjesen absor­beálja uralkodónk egyéniségét, hogy csakis a kor­mány és ne maga a fejedelem szóljon a nemzethez a trónbeszédben. De különös fontosságot tulaj­donítok a trónbeszédnek még egy más körülmény­nél fogva is és ez az, hogy nem egyedül a magyar király ki a trónbeszédbenhozzánk szól, hanem ennél hatalmasabb ur, uralkodója azon monar­chiának, melynek a mint most mindinkább szo­kásba jő mondani, Magyarország csak egyik álla­mát, egyik részét képezi. Lehet ennek egyébiránt egyenes nyomát találni a trónbeszéd formájában, de különösen azon körülményekben is, melyek kö­zött az országgyűlés megnyitása történik, abban a fekete-sárga zászlóban, mely a megnyitáskor a ki­rályi palota ormán lengett és abban, hogy ott csak helyettesítve voltak jelen a magyar udvari mél­tóságok. Nem volna szükséges a dolgok mai rendjénél fogva sem, hogy ez igy legyen; de hogy ez igy van, a fekete-sárga zászló és az idegen méltóságok ottléte súlyos sérelmet képez Magyarország állása ellen. Hiába mondják sokan, hogy az i867-ikí kiegyezés megszüntette a régi sérelmi rendszert, hogyha sérelmi országgyűlések ideje lejárt. A kü­lönbség a korábbi országgyűlések és a mostani közt csak az, hogy az akkori sérelmi országgyűlé­sek érezték a sérelmeket és reraonstráltak.ellenök, állandóan követelték azok orvoslását, mig az újabb országgyűlések, ugy látszik, még érzékkel sem bír­nak az ország jogainak sérelmei iránt. (JJgpvan•.! a szélsőbalon.) A mi most a trónbeszédet illeti, t. ház, Ő Fel­sége mindjárt az első pontban arra int bennünket, hogy ernyedetlen szorgalommal járjunk el fontos teendőinkben. Hát, t. ház, én nem akarom élére állítni azon, pedig azt hiszem, correet,alkotiuányos elvet, hogy fejedelem és törvényhozás egyenjogú factorok. (Ugy van!) Én a trónbeszéd ezen passusá­ban foglalt atyai intést magam részéről tisztelettel elfogadom, csak azt kívánom, hogy ezt t. képviselő­társaim is mindnyájan és egyenkint szivükön visel­jék az országgyűlés folyamában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom