Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-10
m 10. országos fllés ofctófcer 16. IS84, szomorú helyzetét felderítő azon válaszfelirati javaslatot támogatom, a melyet Irányi Dániel barátom pártunk megbízásából beterjesztett s melyet az előbb kifejtett indok oki ól a t. háznak is elfogadásra bátor vagyok ajánlani. {Élénk helyeslés a sfélső báloldalon.) T. ház! A felirati vita nemcsak érintkezés a törvényhozás két souveraine hatalma közt, hanem egyszersmind alkalom és pedig legelső alkalom arra, hogy az ország helyzetét vizsgáljuk, hogy a parlamenti élet követelményeivel foglalkozzunk s a kormánynak eljárását egyáltalában, de főleg az országgyűlés szünetelése alatt, bonczkés alá vegyük és bírálatunkat felette kimondjuk. T. ház! A parlamentarisnius a népakarat érvényre juttatását jelenti, különben az meg van hamisítva; de hát lehet-e nálunk népakarat érvényesüléséről szó, a midőn a népakarat nyilvánulása már a választási összeírásoknál s még inkább maguknál a választásoknál meghamisittatik, gálád módon kijátszatik. T. ház! Én nekem alkalmam volt igen sok választásnál és pedig az ország különböző részein jelen lehetni; de megvallom, hogy kénytelen voltam oly tapasztalatokat szerezni, a melyekre felforr minden igaz magyarnak a vére, fellázad minden jellemes embernek igazságérzete. (Helyeslés a szélső halon.) Az összeírások mindenütt tendentiosus módon hajtattak végre a kormány-hivatalnokok kortes-hada által; azokat a választókat, a kikről a korábbi választások lajstromából kiolvasták, hogy ellenzéki jelöltre adták szavazataikat, tömegesen százával, ezrével hagyták ki a választók névlajstromából; egykori kerületemben a székely-keresztúriban í,500-at töröltek, a választási székhelyen csak a hivatalnok-szavazókat hagyták meg, 500 választót simpliciter töröltek és megrabolták legszebb polgári jogaiktól. A jograblás ez undok mestersége gyakoroltatott pártszempontból mindenütt; de a vegyes kerületben nem rettentek vissza a vérárulás égbekiáltó bűnétől sem. A magyar nép becsületérzete és tiszta hazaszeretete igen sok helytt ellentáll a vesztegetéseknek, az undok lélekvásárlásoknak; önérzete daczolt a hivatalnokok erőszakoskodása és nyomásával szemben is; mig ellenben hazánk politikailag fejletlen más nemzetiségű választóival könnyebben tudtak elbánni, mert azok részint megvásárolhatók, részint a hivatalnokok és elöljáróságok által könnyeben megfélemlíthető!? és orruknál fogva vezethetők lévén, az összeírást ugy eszközölték, hogy ezek által majorizálják a magyarságot még ott is, a hol az a népesség kétszeresét tette ki. Concret esetül felhozom Bihar megye bihari kerületét, a hol a tekintélyes nagy magyar községekben alig hagytak meg választót. így Biharban, I hol az előtt 400-on felül volt a választó jogosultak száma, 90-et, Püspökiben 80-at, a nagy Bocskayt szült Kis-Marja városában 40-et, a Hódoson 20-at, Félegyházán 15-öt, Nyüveden 10-et s igy tovább, mig a kormánypárti jelölt által uralt kisded Kovácsiban — hol még a téglavető czigányokat is mind beírták — 150, csekély kis oláh falukban — hol tulajdonképen alig lett volna 4—5 választó-jogosult — összeírtak 100—150 választót. Ily módon vitték ki azt,hogy ezen kerületben, melynek magyarsága a kerület összes lakóinak 3 A-ét teszi, mégis a különben is szegény oláhságnak több szavazata volt, mint a három annyit kitevő jómódú magyarságnak. Az igaz, hogy itt saját kétélű fegyverük verte meg; de ez a példa, a mely minden vegyes népességű kerületben a magyarság rovására ismétlődött, szomorúan tanúsítja, hogy mit lehet építeni e kormány oly előszeretettel hangoztatott magyar politikájára; hisz az a vértagadástól sem rettent vissza ott, hol kortes-érdekei a magyarság jogfosztását igém*elték. Ott, a hol az előmunkálatoknál: az összeírásoknál ily szemérmetlen törvénytiprást és jogkobzást inertek elkövetni az összeírást hivatalból vezető közegek, elképzelhető, hogy mit míveltek macánál a választási actusnál. Kincs az erőszakoskodásnak, a tör vény tiprásnak oly kigondolható neme, a mi alkalmazva ne lett volna ; mert eltekintve, hogy a vesztegetést és a hivatalos p:essio minden kigondolható nemét egész nyílt cynismussal gyakorolták: még a választások szinhelyén is a bejáratokat a hivatalnokok tömege állta el; mig azok a katonaság által elzárt semleges területen megtűr ettek, az ellenzék vezérembereit teljesen kiszorították onnan, hogy még az utolsó perezben is osztogathassák a Judásbért s gyakorolhassák a megfélemlítést. CUgy van! a szélső balon.) S ha mindezek daczára az ellenzéki választók nagyobb tömegben voltak : akkjr a választási elnökök a már a> összeíráskor úgyis redukált ellenzéki választókat, mindenféle banális ürügyek alatt megfosztották szavazhatási joguktól. Egyik fogás volt az évszám. Tudjuk azt, hogy a választók életidejét találomra szokták a községi elöljárók bedictálni; mármost az elnök kérdésére, hogy hány éves? a választó megmondotta valódi évszámát s ha csak pár évvel is eltért a beirt képzeleti, vagy hozzávetőleges évszámtól, azonnal — rendesen durva módon — elutasították. Másik fogás az volt, hogy a hasonnevű emberek megkülönböztetésére az összeíráskor bizonyos hetüket szoktak a névhez illeszteni; az elnökök rendszerint e betűk jelentésének magyarázatát, értelmezését kívánták s ha azt az illető nem tudta vagy pedig nem ugy értelmezte, a hogy az elnök phantásiája kifundálta, elutasítva lett. Harmadik fogás az volt, hogy az elnöknek tetj szett a beirt nevét másként olvasni; például ajákó-
