Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-10

íft. ©rkágfrs Illés október 16 1884. 5') szent ügyünket saját erejéhez képest támogatni. Egyúttal hitrokoni szeretettel kérjük Önt, hogy igyekezzék sajt körében minden befolyását arra irányozni, hogy minél több zsidó s nem zsidó a jövő szombaton, e hó 14-én történendő választásnál Rock Gyulára adja szavazatát. A szombati ünnep nem fogja Önt és más hitfeleinket abban tartóztatni, hogy Lengyel-Tótiban megjelenjen: mert Ön bizonyára meg van velünk együtt győződve arról, hogy hitünkért nem tehet zsidó ez idő szerint istennek kedvesebb dolgot, mintha az antisemiták megbuktatására közreműködik. Hitrokoni szeretettel vagyunk, igaz hivei. Lengyeltótiban, 1884. június 8-án. A lengyeltóti választó-kerület zsidófelekezetű végrehaj tó-bizottsága." Mindez azonban nem használt, mert, az izraeliták minden erőlködése daczára, azon kerület hü maradt eddigi elvéhez és felküldött egy függetlenségi párti képviselőt személyemben, az országgyűlésre. Ha más kerületeket tekintünk, elborzad az ember azoktól a lelketlen izgatásoktól, lélekvásárlásoktól, miknek tanúi voltunk. Es e tekintetben a többi közül csak egy választást kell felemlítenem, hol 14 tanú bizonyítja azt, hogy köztudomású dolog volt, hogy ha valaki egy zsidó jelöltre fog szavazni, kap 10 frtot, fuvarbér fejében 6 frtot, azonkívül pedig a jelölt megfizeti a községi adó rosta ntiát és még egy községi kutat is csináltat Az igaz, hogy ezen választás a biráló bizottság előtt van, a mint hogy ott is kell lennie s azért nem akarok a t. bizottság véleményének praeoecupálni s csak mint factumot említettem fel. Gr Apponyi Albert t. képviselőtársain felemlítette, hogy a felsőház reformja azért jött elő ily hirtelenében ma, mert a ministerelnök urnak nem tetszett, hogy a főrendek őt leszavazták. Tökéletesen igaza van t. képviselőtársamnak; én is hozzájárulok az ő véleményéhez, csak azt az egyet teszem hozzá, hogy nem csak azért, mert leszavazták, hanem mert zsidó dologban szavazták le, azért eskü dött boszút a főrendiház ellen. Épen tegnap szólott Pulszky Ferencz t. képviselőtársain előadása nyomán biztosan állíthatom, hogy a ministerelnök ur épen ugy tesz, mint volt elődei, hogy onnan veszi a pénzt, a honnan lehet és most a zsidók nagyon sokat adnak választási czélokra, azért szereti őket. T. ház! Azon elvi álláspont, melyet mint függetlenségi párti képviselő elfoglalok, nem engedi meg, hogy a t. egyesült ellenzék feliratát fogadjam el. De nem fogadhatom el másrészről a függetlenségi párt feliratát sem, mert noha ennek minden pontját helye nek tartom, nélkülözök benne valamit s ez a zsidó-kérdésnek bizonyos irányban való megoldása. Ezen kérdéssel nekünk le kell számolnunk, t. ház. (Helyeslések.) Nem elegendő az, hogy mi Magyarország politikai függetlenségét Ausztriával és az egész világgal szembén helyreállítsuk, hanem szükségünk van még arra is — mellékdolog talán némelyek szerint, de az én nézetem szerint nem — a zsidóság nagyhatalmának megtörése, (Helyeslések) És midőn a hatalomról szólok, bátor vagyok appellálni képviselőtársaim titkos bíróira, szivük és lelkiismeretükre, ha nyilvánosan nem mozdul is meg, igen sok indok miatt — nem hiszem, ha szivükre teszik kezüket, lehetetlennek tartom, hogy azon sok sebek láttára, mit a zsidóság lelkiismeretlensége és hazafiatlansága ejt e hazán, eszükbe ne jusson, hogy ezen segíteni kell. Megengedem, hogy hibák lehetnek a módban, ! a melyet egyikünk, másikunk e czél elérésére követ; de lehetetlen, hogy a ki hazáját igazán szereti, e kérdésben, mint struezmadár, bedugja fejét a homokba és hagyja a dolgokat folyni, a hogy folynak, és ne akarjon azokkal foglalkozni. De nem fogadhatom el az antisemitapárt feliratát sem, noha ennek az utóbbi kérdésben elfoglalt álláspontját osztom, mert én mint függetlenségi párti, első sorban hazám függetlenségét óhajtom, (Élénk helyeslés a szflső haloldalon) azonban másod sorban a zsidó kérdést is megoldandónak tartom. Nem akarok a t. ház türelmével hosszasabban visszaélni, befejezem beszédemet azon kérelmem előterjesztésével, hogy a t. ház következő válaszfeliratomat meghallgatni, azt kinyomatni és elfogadni méltóztassék. (Olvassa. A javaslatot aláirtak: Szalay Imre és Szalay Károly.) Elnök: Azt hiszem, t. ház, a boadott válaszfelirati javaslat ki fog nyomatni és a ház t. tagjai közt szét fog osztatni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Már a tegnapi napon óhajtottam volna szólni és hogy nem tettem, oka az, mert azon hitben voltam, hogy ama képviselő ur is, ki javaslatát már néhány nappal ezelőtt beadta, a viti első napján kívánja azt indokolni s igy, mielőtt szólok, meg akartam várni az előre bejelentett javaslatok benyújtását és indokolását. E mi.itt, bár ez nem történt meg, tegnap kifogytam az időből. De kötelességemnek tartom szót emelni ma, részint azért, hogy némely, szerintem nem egészen correct állításra felvilágosítást adjak, részint hogy egy nagyfontosságú kértlésben, melyben egyenesen — hogy ugy fejezzem ki magamat — gróf Apponyi képviselő ur által reá felhivattam, nyilatkozzam. (Halljuk!) Ezen nyilatkozatot beszédem végére hagyva, előbb egy pár észrevételt teszek, mindjárt kijelentvén, hogy csak igen kevésre fogok szorítkozni; s az előttem szólottak beszédeiben is inkább csak érintett, mint kifejtett és egy válaszfeliratról szóló beszédben ki sem fejthető kérdésekkel én is igen keveset szándékozom ez alkalommal foglalkozni, (Halljuk!) 8*