Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-10

61 10. or*Bágos ülés október 18. 1884. Mindenekelőtt helyre kell igazítanom azon állítást — bár ugy hallom, már ma megtörtént — hogy a válaszfelirati javaslatban határtalan bizalomról van szó ; ez nincs benne s igy nem is lehet indok arra, hogy valaki e javaslatot elfogadja vagy el ne fogadja. Legyen szabad ugyanazon igen t. képviselő urnak amaz igen elmés észrevételére is, hogy a képviselői mandátum meghosszabbításával szemben elfoglalt állás inkább csak a topographiai nézőponttól függ, egy megjegyzést tenni. (Halljuk!) Az én topographiai helyzetem ebben a házban, mint igen jól tudják, 1875-ben változott meg és mellesleg megjegyezhetem, hogy az igen t, képviselő ur is azok közé tartozik, a kik igen jól tudják, mert bizonyosan teljes önzetlenséggel előmozdítói voltak a dolognak, hogy akkor változott meg, mikor igen sokan, köztük ő is, azon nézetben voltak, hogy— nem az én személyes érdekemben, de a közügy érdekében —• erre szükség van. (Helyeslés jobbfelöl.) Pulszky Ferencz (közbeszól): Ugy van! Tisza Kálmán ministerelnök: A mi az öt évi cyclussal szemben elfoglalt állás pontot illeti, tehát e részben 1875-ben változott meg topographiee az én állásom és talán hallott róla a t. képviselő ur, hogy 1880. végén vagy 1881. elején, tehát körülbelül hat évvel később, képviselői körökben pártkülönbség nélkül mozgalom indult meg, mely az országgyűlési cyclns meghosszabbítását kívánta. És én topographiai helyzetemnek megváltozása után hat évvel a hozzám közelebb álló képviselőket kértem, hogy ezen eszmét ejtsék el és nem vállalkoztam annak támogatására. (Ugy van! a jobboldalon.) Hogy helyesen vagy helytelenül tettem-e, a felett a nézetek lehetnek különbözők; de hogy ez megtörtént, az tény. És tény még az is, hogy akkor egy nagyon elterjedt ellenzéki közlöny ki is találta — legalább ugy hitte — az indokát, mondván: természetes, hogy Tisza Kálmán, a ki minden áron minister akar maradni, nem fogadja el az öt évi cyelust, mert elég belátása van arra, hogy tudja, hogy öt év alatt sokkal könnyebben fejlődhetnek a parlament kebelében oly viszonyok, melyek a választásnál többségre jutott kormányt megbuktatják, mint három év alatt. (Derültség.) Ezek, uraim, mind faetumok. Hogy ndért elleneztem a meghosszabbítást akkorés nem ellenzem ma, azt is megmondom. Én azon reményben voltam, hogy az 1874-ki törvénynek az az intentiója, a mely szerint a választási mozgalom szemben az eddigi gyakorlattal, minél rövidebb legyen, minden részről folytonosan respectáítatni fog. Ez meglehetősen meg is történt az utóbbi választásokig. De nem történt meg most, midőn néhol már februárban, legtöbb helyen áprilisban megindult a valóságos képviselőválasztási hadjárat és igy a választó polgárok annyi idővel előbb elvonattak a nyugalmas munkától és a kedélyek közé az izgalom bevitetett. (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez uraim oka, hogy nézetem megváltozott. A mi különben az igen t. képviselő urnak a régebb időben történt vesztegetésekre vonatkozó észrevételeit illeti, ehhez nem szólhatok. Akkor a kormánypárti körökkel érintkezésem nem volt. De egyre figyelmeztetem a t. képviselő urat, mint a ki az 1867 : XII. kiegyezési törvénynek hive volt és híve ma: hogy az ő állításából könnyen kovácsolhatnának azon törvény ellen fegyvert, mert az ő tekintélyére hivatkozva, azt mondhatnák, hogy valódi többsége az országnak ezek szerint a mellett a törvény mellett soha sem volt; már pedig ha a részleteket nem tudom is, de hogy oly mérvben történhetett volna az ország közvéleményének meghamisítása, miként ő állítj a, ezt még sem hiszem el, A magam részéről pedig a megvesztegetések irányában minden rokonszenvet — nem rokonszenvet, de elnézést is határozottan visszautasítok. Elitélem azt ma ép úgy, mint elitéltem akkor, mikor azokon a padokon ültem, de egy különbséggel. {Halljak!) Elitélem — nem az akkorival szemben, hanem némelyek felfogásával szemben — ha azon párt részéről történik, melyhez tartozom, de elitélem és nem engedem, hogy tagadtassék létezése azon párt részéről, mely velem szemben áll. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Ha már ezen választási themánál vagyunk, igen erős szavakat hallottam a hivatalnokok által történő intimidálásról; hallottam a pressióról, megfélemlítésről, erőszakról. Részemről t. ház, azt, hogy ez soha sehol egy esetben sem történt volna, nem merem állítani. Ha történt, bármely rész érdekében történt, rosszul történt. De hogy ez csak egy oldalról történt és csak választott tisztviselők idején történhetetett: ezt állítani ugyan nem lehet. Bocsásson meg Apponyi képviselő ur, de akkor, midőn tudjuk hogy vannak, bár hála Istennek, nem sokan, de vannak az országban egyes törvényhatóságok, melyeknek csaknem összes tisztikara ellenzéki álláspontot foglal el: akkor azt, a mit ő mondott, az igazságnak megfelelőleg állítani nem lehet. De ismétlem, elitélem a hol igazán megtörtént; de nem hiszek mindent, a mit állítanak kellő bizonyítékok nélkül. (Helyeslés a jobboldalon.) De vaj'jonmásintimidatióról nincs tudomásuk a t. képviselő uraknak? Nincs tudomásuk olynemtí intimidatiórói, midőn pl. nem is a kormánypártnak, de épen a függetlenségi és 48-as pártnak egy tagja egy községbe, hol bizonynyal csak erkölcsi fegyverekkel, felvilágosítással akart küzdeni, be nem mehetett, mert hajóakaró emberek idejekorán nem figyelmeztetik, talán tettleges bántalmazásnak