Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-9

42 6. országos fiién ektdber I.S. 1884. kotló párt korteskedő hadi erejének. (Zajos tetszés hatféléi. Egy hang jobbfelöl: Választott tisztviselők!) Erre is lesz alkalmam visszatérni. Ezen kereteknek élén áll a főispán, kinek hivatásában ma már legelső momentumnak tekintetik az, hogy a kormánynak és pártjának politikai ágense legyen (Zajos helyeslés balfelől) és azon hatás folytán, melyet a főispán azoknak az önök által oly gyakran emlegetett választott tisztviselőknek állására gyakorol a legtöbb megyében — nem mondom mindenütt, a tisztikar és hivatalos apparátus egészen le a körjegyző és községi jegyzőhöz feltétlenül rendelkezésére áll a hadtest általam imént említett parancsnokának. (Élénk derültség és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Igaz! Ugy van!) Már most az, a ki tudja azt, hogy a törvényeknek világos megsértése nélkül, mennyi megnyomorítást vihet végbe az egyes honpolgárokkal ez a hivatalos apparátus, ha feladatául tekintette azt, hogy egy politikai pártnak érdekeit előmozdítsa, a ki ezt tudja, az méltányolni fogja azon ólomsúlynak egész nehézségét, mely egyes flagrans visszaélési esetekre nem is tekintve, az ország választóinak szabadságára országszerte nehezedik, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen állapotnak véget vetni, ez t. ház, szerintem a választási reformnak legsürgősebb feladata és én megvallom egész nyíltan — egyénileg beszélek — mielőtt erre nézve minden biztosíték megalkotva nincs, a választási reform bármely más ágának tárgyalásába belebocsátkozni nem fogok. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Miután,az imént egy t. képviselő ur(Sálijuk! Halljuk! balfelől) a hivatalos apparátusnak általam bepanaszolt szabadságellenes működésével szemben, a választott tisztviselőre hivatkozott és mint a milyennek lehetőségét is kizárja, bátor vagyok mindjárt ehhez hozzáfűzni azon észrevételeket, melyeket a trónbeszédnek a közigazgatási reformot érintő részleteire nézve tennem kell. Ilyen természetű a trónbeszédnek két pontja. Az, a mely a tisztviselők nyugdíjazását kilátásba helyezi és az, mely közigazgatási bíráskodásnak létesítését igényli. Mindkét intézkedés, feltéve természetesen, hogy a kivitel is helyesuton indul meg,szükséges és üdvös és én annak tárgyalásához és az erre vonatkozó javaslatnak tisztán a maga érdeme szerinti elbírálásához a legszívesebben hozzá fogok járulni. De kimondom egész őszintén t. ház, hogy itt közigazgatásunk mai állapotaival szemben megállanunk nem szabad. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez végre a közigazgatásiba vonatkozó feladatnak egy igen csekély része. A t. belügyminister ur, a ki már 9 év óta foglalja el azt a széket, (Élénk éljenzés jobbfe öl) a kinek tehát alkalma lehetett jobban, mint bárki másnak meggyőződni közigazgatásunk állapotairól, szintén abban a felfogásban látszik lenni, a melynek Irányi Dániel t. képviselő ur kifejezést adott egymás kérdéssel szemben, a polgári magánjogi codex-szel szemben, hogy t. i. az ez iránti tanulmányainak befejezésére neki a Horacius-féle „Nonum preinatur in annum* nem elég, hogy nézetei még most sem érlelődtek meg a közigazgatási reformnak szükségességére és az ebben követendő intézkedésre nézve. Én, t. ház, e tekintetben szükségesnek tartom, hogy a képviselőház mondja ki nézetét és az a nézet, a melyet én e tekintetben a képviselőháznak kimondani ajánlanék, abban áll, hogyközigazgatási szervezetünknek in totó reformjához hozzá kell fognunk, hogy különösen a tisztviselők alkalmazásának mai módja sem arra nézve nem nyújt biztosítékot, hogy a törvények és törvényes rendeletek pontosan végrehajtassanak, sem arra nézve nem nyújt biztosítékot, hogy a honpolgárok törvényes jogai pártatlanul és szentül tiszteletben tartassanak. Én nem akarok ezzel t. ház, vádat emelni azon férfiak ellen, a kik ma a közigazgatás terén működnek; sőt elismerem, hogy közigazgatásunkban a mi jó még van, ez inkább az illető egyéniségeknek, mint a rendszernek érdeme. De a legjobbakra is ki kell terjednie a fonák rendszer hatásának. Mert t. ház, a tisztviselő mai állásában egyes befolyásos egyének, néhol egyes befolyásos családok szövetkezetének — hogy ugy mondjam — kegyelmétől függ; és alig lehet tőle követelni a teljes pártatlanságot, midőn oly egyének ügyeiről van szó, kiknek jóakaratától fenmaradása feltételeztetik s illetőleg, a kiknek köszönheti állását, oly egyének érdekeivel szemben, kik állásukra nézve befolyással nem bírnak. De az eddigi tapasztalások azt is kimutatták, hogy a választott tisztviselő nem garantia a polgári szabadság fentartására nézve. (Halljuk! Halljuk!) Mert a mint állásában függ egyfelől a megyei választókat befolyásoló túlnyomó erőktől, ugy másfelől függ a hatalom kezelőitől, függ a főispántól a kijelölésre nézve és függ a fegyelmi jog legmagasabb gyakorlása folytán feltétlenül a belügyministertől. És ezen állapotból az a sajátságos consequentia adja elő magát, hogy valamint a mostani tisztviselői szervezet nem alkalmas a törvények pontos végrehajtására: ugy igen alkalmas másfelől arra, hogy a hatalom illetéktelen és törvényen kivül álló czéljaira felhasználtassék. Azon intézkedések létesítését pedig, melyek szükségesek, hogy a közigazgatási gépezet a választási szabadságra ne nehezedjék, azon hamis ürügy gátolja, hogy hiszen választott tisztviselővel van dolgunk, hogy gyakorolna befolyást a hatalom a választásokra ? Csanády Sándor l Hát a kinevezett tisztviselő függetlenebb lesz V (Derültség jobbfelöl.) Gr. Apponyi Albert: Én tehát azon meg-