Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-9
36 $• országos ülés október 15. 1884. államéletünk hol egyik, hol másik problémáját állítván különösen előtérbe: de mind e heves küzdelmekben volt egy közös, megingathatatlan alap, mely minden pártnak szilárdságot nyújtott csak s melyet egyik sem akart felforgatni: és ez az összes magyar politikai pártok egyetértése volt arra nézve, hogy haladásunkat, fejlődésünket és gyarapodásunkat csak úgy munkálhatjuk, ha a közszabadság minden jogait, az államélet minden áldásait kiterjesztjük e hon valamennyi polgárára, különbséget nem téve sem faj, sem nemzetiség vagy hitvallás szerint. (Élénk helyeslés jőbbfdöl.) Ez az első eset, midőn már a válaszfelirati vitában egy oly párt manifestátiójával állunk szemközt, a mely az eddig hagyományos egyetértéssel követett egyenlőségi elvet megtagadta. (Élénk felkiáltások a hal- és szélsőbal különböző padjairól: Nem áll! Ez nem igás 1 Halljuk! Halljuk!) Megtagadta — tudom — az egyenlőség nevében, hanem az egyenlőség oly formulátiója nevében, a melyet csak a communismus szempontjából lehet elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon. Élénk ellenmondások a bal- és szélsőbal különböző padjairól.) És épen a helyzet e rendkívülisége szabja elém követendő eljárásomat. Én itt egy politikai álláspontot képviselek, a mely az ország helyzetét, a törvényhozás feladatait politikai szempontból nézve, politikai elvek szerint Ítélve, a létező bajok orvoslására, a fenforgó feladatok megoldására ilyen vagy olyan politikai eszközöket tart szükségeseknek. Ez az álláspont az állam polgárait hitvallás szerint nem osztályozhatja, társadalmi ftympathiák szerint meg nem különböztetheti; ez az álláspont az ország létező bajainak okát egy vallás dogmáiban nem keresheti (Felkiáltások a bal-és szélsőbal különböző padjairól: Mi sem!) s azok gyógyszereit sem fogadhatja el egy más, bár még oly magasztos vallás jelzete alatt. Lehet azoknak a felirati javaslatoknak egyes részleteiben akármi: az a pont, a melyről kiindulnak, az a czím, a mely alatt megjelennek, mindkettőnek az a közös irányzata, a mely a nemzetet két vallás szerint két táborra osztja, az egyik tábort a másiknak halálos ellenségéül hirdeti, a kettő közötti gyűlölettel államelvvé emeli, az egyiknek csak a másik elnyomásával vagy kizárásával igér boldogulást. (Elénk nyugtalanság és közbeszólások a bal- és szélsőbal különböző padjairól. Halljuk! Halljuk!) A képviselő urak közbenszólásaikkal engem megzavarni nem fognak. Mondom, mindez oly áthidalhatatlan ürt állít az ellenjavaslatok álláspontja és az én álláspontom közé, a mely nemcsak a megegyezés reményét zárja ki, de még a vitatko zást is lehetetlenné teszi. (Élénk helyeslés jobbfelöl.} Ezért — a nélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznám — fentartva magamnak a jogot, hogy a bizottság javaslatát esetleg megtámadások vagy újabb ellenjavaslatok ellenében zárbeszédemben védelmezzem: egyszerűen arra kérem a t. házat, méltóztassék az antisemita párt és a Simonyi Iván képviselő ur felirati javaslatait mellőzni s a bizottság j avaslatát a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Irányi Dániel; T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha nem fogok az előttem szólott t. képviselőtársam, az előadó úr beszédére tüzetesen felelni. ... (Halljuk! Halljuk!) Rekedt vagyok, bocsánatot kérek, nem tudok hangosabbau szólni. — Mondom, ha nem fogok a t. előadó úr beszédére tüzetesen felelni, annak méltóztassanak tulajdonítani, hogy egész előadásom tulajdonképen az általa ajánlott válaszfelirati javaslat, következőkép az ő indokolása, az ő beszéde ellen lesz intézve. Annyit azonban szükségesnek tartok malmost kijelenteni, hogy azon elvekben, melyeket előadása végén hangoztatott, a szabadság és a jogegyenlőség elveit értem, tekintet nélkül vallásra, fajra és születésre, én is osztozom, azokat én is magamévá teszem. (Élénk helyeslés.) T. ház! Mielőtt a királyi trónbeszédről és az arra adandó válaszfelíratról elmondanám véleményemet, lehetetlen hogy ne szóljak azon választásokról, melyeknek ezen képviselőház eredetét köszöni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Átalában elismert igazság, hogy a parlamenti kormányrendszer súlypontja a képviselőházban keresendő, annak miként való megalakítása tehát a legnagyobb fontossággal bir. Az alakításra pedig a választási jog meghatározásán kivül, lényeges befolyást gyakorol a választásoknál követett eljárás, azoknak szabadsága. A hol e•', bármi oknál fogva hiányzik, ott a választásokat és azoknak kifolyását, a képviselőházat a nemzeti akarat hű kifejezésének nem lehet nevezni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ezen elveket a közelebb megejtett átalános választásokra alkalmazzuk : azon szomorú következtetésre jutunk, hogy sok, igen sok választás a polgárok többségének igazi óhajtását nem fejezte ki. (ügy van! a szélső baloldalon.) Annyi visszaélés, mint közelebb történt, 1872 óta nem fordult elő. (Igaz! a szélső baloldalon.) Az 1884-ki választásokat csakis az imént említett 1872-ikiekkel lehet párhuzamba tenni, a melyeknél pedig törvénytelenebbeket, botrányosabbakat szerencsére nem jegyeztek fel a magyar évkönyvek, (ügyvan! Igaz! a szélső baloldalon.) Elkezdve az etetés és itatáson, a feles földek és más hasonló előnyök Ígérgetésén, vagy ezen előnyök elvételével való fenyegetésen, egészen a pénzzel való megvesztegetésig (ügy van! a szélső baloldalon) és elkezdve a tisztviselők rábeszélésein, ezeknek egyenes korteskedéséig, néhol a főispánnal élükön. és a hol ez nem használt, a nyilvános erőszakig, (ügy van! a szélső baloldalon) és nem felejtve el a választási elnökök törvénytelen eljárását, nyilvános pártoskod ásat, erőszakoskodását: annyi tör-