Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-9

9. országos ülés október 15. 1SS4. 37 vénytelenség követtetett el, hogy a hazafiúi szív, ha a nemzet jövőjére gondol, lehetetlen, hogy el ne szoruljon. {Élénk luiyeslés a szélső baloldalon.) És követtettek el büntetlenül mindamellett, hogy az üzelmek nagy része nyilvánosan ment végbe. Sőt annyira sülyedtek már politikai erkölcseink, hogy vannak, a kik csínjaikkal nem átallanak dicsekedni; vannak, a kik nyíltan, hangosan emlegetik az összegeket, melyeket, mint ők mondják, választási ezélokra áldoztak. ,, Jam equidem nos —mondja Cato — vera rerum nomina amisimus." A törvényszegést érdemnek, a becstelenséget dicsőségnek nevezzük. (Zajos helyeslés a szélső baloidttloTh) S mindez a kormány szemeláttára történt, a nélkül hogy az a maga hatalmával élve, annak •megakadályozására és ha már megtörtént, megtorlására erélyesen intézkedett volna. Adtak ugyan ki úgy a belügyminister ur, mint az igazságügyminister ur rendeleteket, amelyekben a hatóságuk alá rendelt közegeket intették, hogy a törvény korlátai közt maradjanak, de ezen rendeleteknek csak úgy nem volt foganatjuk, mint nem volt 1848-ban'V. Ferdinánd parancsának Jellasich bánhoz és a többi katonai és várparancsnokokhoz, (Helyeslés a szélső haloldalon.) Tudták, hogy azok megszegése nemcsak hogy büntetést nem von maga után, sőt jutalomra, előléptetésre biztosít igényt; mindenesetre pedig legalább elnézésre számíthat, visszaemlékezvén a 75-ikí esetre, a midőn a vesztegetések miatt megindított vizsgálatokat a kormány javaslatára királyi kegyelem megszüntette. (Igás! ügy van! balfelöl.) Szalay Imre: Ott is zsidó volt! (Derültség.) Irányi Dániel: Hogy ily előzmények után s ily viszonyok között a vesztegetések s egyéb visszaélések egész arczátlansággal űzettek, azt könnyű megérteni, valamint nem nehéz előrelátni, hogy ha a dolgok tovább is igy folynak, nincs messze az idő, a midőn egy újabb Jugurtha fájdalmasan fog felkiáltani: „En regnum venale, dummodo emtorem invenerit." (Igás! JJgy van! balfélől.) Azt mondják, hogy az ellenzék is vesztegetett, hogy ellenzéki tisztviselők is hatalmaskodtak. Csalódnak uraim ha azt hiszik, hogy ez ellenvetéssel elnémítanak. Ha van a mi soraink között, a kire e vád ráillik, azt csakúgy méltatlannak tartom, hogy a nemzet tanácsában üljön, mint méltatlanoknak tartom azokat, kik ily körülmények közt a túlsó oldalon foglalnak helyet. (Élénk helyeslés balfelöl.) De önök sokkal ildomosabbak, semhogy az ellenzék szemében szálkát keressenek, attól tartva, nehogy mi az önök szemében keresés nélkül is megpillantsuk a gerendát. (JJgy van! balfelöl.) Azzal mentegetik e visszaéléseket sokan, hogy íme Angliában is — a parlamenti rendszer e minta hazájában — ily visszaélések, ily vesztegetések napirenden vannak. Csakhogy Angliában egyre szigorítják a fennálló büntető rendelkezéseket, igy tavai is; csakhogy Angliában elítélik azokat, a kiket rajta kaptak. Most közelebb is — nem tudom hány esztendeje olvastuk, hogy három, még pedig gazdag ember, börtönbüntetésre Ítéltetett és azok közül egy a börtönben meg is halt. Csakhogy Angliában nem veszik ki kegyelem útján azokat, a kiket a bíróság maga elé idézett; csakhogy Angliában azon kerületeket, a melyekben a vesztegetések igen nagy mértékben nyilvánultak, választói joguktól is megfosztják. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ez a különbség Magyarország és Anglia között. Holott önök, uraim! a vesztegetéseket és a többi törvénytelenséget is, ugy látszik, a választási rendszertől elválaszthatatlanoknak tartják, mint valamely járványbetegséget, a mely ellen Idába való minden tudomány, hiába való minden intézkedés. Pedig ha Anglián kivül szélyel néznek a többi alkotmányos országban, Franczia-, Olasz-, Németországban, de hogy annyira ne fáradjanak, csak a szomszéd Ausztriában is meggyőződhetnek: uraim! arról, hogy azok a visszaélések, melyek Magyarországon úgyszólván általánosak, ott vagy épen nem, vagy a lehető legritkább esetekben fordulnak elő és ha előfordulnak, akkor ugy az igazolásnál, mint a bíróság előtt nem kerülik el a büntetést. Mindamellett kevés kérvény adatott be és amennyire tudom, feljelentés sem történt igen sok a bíróságoknál. A nélkül, hogy helyeselném polgártársaimnak felfogását, magyarázatául mégis meg kell említenem, hogy nem igen bíznak sem a bíráló bizottságok eljárásában, sem pedig talán a bíróságokban, különösen tudván, hogy a vizsgálatokat kir. kegyelem útján a kormány, ha jónak látja, meg szokta szüntetni. (Ugy van! a szél,sö baloldalon.) A ministerelnökixr többször sajnálatát fejezte ki azon, hogy nincs e hazában párt, mely a többséget, az úgynevezett szabadelvű pártot, és nincs ellenzéki férfiú, a ki őt magát a kormányon felválthatná. Csakhogy ezen jámbor óhajtásának daczára ugy a kormány, mint annak pártja, mindent elkövetett, hogy ezen óhajtás ne teljesülhessen. (Élénk derültség, és felkiáltások a szélső baloldalon : Ugy van!) Igy t. ház! a törvény iránti tisztelet és a képviselőház iránti bizalom eltűnik, az erkölcsök mindinkább hanyatlanak és a kortes-czélokra használt tisztviselők kezében a közigazgatás napról-napra alá száll. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon!) De mi önöknek a törvény iránti tisztelet? Mi önöknek az erkölcsök tekintete? Mi önöknek a jó közigazgatás? A többség elnyerése, a hatalom megtartása, ez a czél, ez a törekvés. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De hagyjuk a sötét képet és térjünk át a kir. megnyitó beszédre, ámbár őszintén szólván, ez sem