Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-9

9. országos ülés október 15. 1884 35 szavazati jegyüket a ház asztalán levő szavazati vederbe beadni. Rakovszky István jegyző (olvassa a név sort. A képviselők beadják szavazatukat). Elnök: A jegyző urak a szavazatok megszámlálására s az eredmény bejelentésére utasittatnak. Következik a válaszfelirati javaslat tárgyalása. Rakovszky István jegyző (olvassa a válaszfélirati javaslatot). Elnöki Az átalános tárgyalást megnyitom, az eko szó az előadót illeti. Berzeviczy Albert előadó: (Halljuk!) T. képviselőház! A válaszfelirati bizottság megtisztelő megbízásához képest feladatom levén a bizottsági javaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlani, annál rövidebben és egyszerűbben tehetem ezt, mert a javaslat kimerítő, világos és határozott tartalmával úgyszólván önmagát indokolja és mert ezt eddig ellen]avaslatokkal csakis egy oldalról támadták meg. A válaszfelirat alkotmányos viszonyok közt és rendes időben csupán arra szolgálhat, hogy a törvényhozási teendők irányát és tervét főbb vo násokban megjelölje és hogy azokra nézve a kormány és a parlament többsége közötti egyetértést, solidaritást kifejezze. E szempontot követve, a válaszfelirati javaslat a ház megelégedését nyilvánítja az eddig követett kül- és belügyi politika felett, hozzájárulási készségét tolmácsolja a trónbeszédben megjelölt teendőkhöz, Trovebben is körülírja ezeket: de az eddigi állandó gyakorlat és a dolog természetéhez képest az egyes feladatok megoldási módjának elveit részletesen meg nem álla pítja; nem lehet ugyanis a válaszfelirati vita azon tér, a melyen az egyes törvényhozási teendők részletei eldöntethetnének s biztosítva van úgy is az, hogy annak idején, ha ama feladatok előáll anak, a t. háznak módjában lesz a megoldás módozatai iránt határozni. (Igaz! jobbfelől.) Hogy a trónbeszéd és a válaszfelirati javaslat a nemzet valódi és legsürgősebb szükségleteit iktatták a törvényhozási teendők sorába, azt mindenki elismerni kénytelen, a ki politikai életünket a legutóbbi évek alatt figyelemmel kisérte. E teendők egy része olyan, a mely már a nemzet közhelyeslésével a megelőző országgyűlés- vagy országyülések progratnmjába fel volt véve; az egyiket — a főrendiház reformját — már az 1869-iki trónbeszéd kilátásba helyezte. Az elodázhatlan feladatok nagy száma s a parlamentek rövidre mért működési ideje okozta legnagyobbrészt, hogy e teendők mindeddig elmaradtak. Másokat — nevezetesen az Ausztriával való kiegyezés kérdéseit — ez időhöz kötött szerződési viszony lejárta hoz napirendre; ismét mások olyanok, melyeket már egy-két év óta a közvélemény minden tényezője — egyeseket pártkülönbség nélkül —• hangoztatott és sürgetett; és épen a nem rég lezajlott, szokatlanul élénk s heves választási küzdelemben, a mikor a nemzetakarat legközvetlenebbül nyilvánulhatott, a jövő országgyűlés feladataira nézve (Nyugtalanság a szélsőbalon. Halljuk!) kívánat vagy igéretképen felhangzott, nem egyike azoknak a reformoknak és törvényhozási alkotásoknak, a melyekre a trónbeszéd az országgyűlés figyelmét felhívja s a felirati javaslat a kép visel Öaz hozzájárulási készségét kifejezi. Elismerem, hogy a trónbeszédben és válaszfeliratban említetteken kivül is vannak még reánk váró, teljesítendő munkák; de egy fejlődő állam életében, minő a mienk, a törvényhozás számadókönyvét lezárni soha sem lehet, minden nap új teendőket hoz s midőn egy országgyűlés megnyíltakor a király a nemzethez szól és a nemzetgyűlés válaszol, csak a jelenben belátható teendők legsürgősebbjei és legfontossabjai lehetnek azok, a melyekre nézve a törvényhozás alkotmányos tényezőinek egyesítése már mintegy előlegesen megállapítandó; annál inkább, miután ezeknek sikeres elintézése is, mint a javaslat helyesen kiemeli, az országgyűlés komoly, megfeszített és kitartó munkásságát fogja igénybe venni. Van egyébiránt egy pontja a bizottság felirati javaslatán ik, a mely a trónbeszéddel szorosabb kapcsolatban nem áll; s ez az, a mely közgazdaságunknak, különösen a mezőgazdaságnak válságos helyzetéről szól. Herman Ottó: Csakhogy beismerik! Berzeviczy Albert előadó: Azt hiszem, hogy valami, a mi a nemzet figyelmét oly élénken foglalkoztatja s érdekeit oly mélyen érinti, méltán foglalhat helyet az ő Felségéhez intézendő feliratban is; méltán különösen oly alakbán, mint azt a javaslat tárgyalja, a mely midőn egyrészt a válságot minden társadalmi és politikai vonatkozásában is méltatja, másrészt az abból való kibontakozást nem egyetlen törvényhozási vagy kormányzati intézkedés egyetemes gyógy erejétől, csodaszerétől, hanem a nemzet összes tényezőinek egyetértő, vállvetett tevékenységétől várja, e tevékenység czéltudatos vezetését mindenesetre a törvényhozás és kormány feladatául ismervén. E javaslattal szemben eddig az antisemitapárt részéről és egy ugyanazon párthoz tartozó képviselőtársunk, Simonyi Iván ur részéről nyújtattak be ellenjavaslatok. A kettő egymástól kevésben különbözik s mindkettővel szemben csak röviden kívánom a bizottság álláspontját jelezni. T. ház ! A magyar képviselőház válaszfelirati vitái 1865 tol egész mostanig hatalmas küzdelmek képét tárják fel. Élesen ellenkező elvek s gyakran erős pártszenvedélyek küzdtek egymással a vitákban, az idő követelményei, a kor jelzete szerint