Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-26

28. orosAgc* ölén nöYémfcer 29. i8M. 319 Minthogy azonban ez nem történt meg, hozzá, ille­tőleg a jelen levő belügyi államtitkár úrhoz inté­zem azon kérést, hogy tájékozza a t. házat arra nézve is, hogy minők Torontálmegyében az egészségi viszonyok, mert a kérvényben felhozatik az is, hogy Gyurgyevóban az egészségügyi viszo­nyok annyira kellemetlenek, hogy csángó véreink közt még a télen is pusztít a halál. Ha e tekintet­ben oly megnyugtató felvilágosítást nyerhetnék, hogy az egészségügyi viszonyok nem oly rosszak. hogy tavaszig várni ne lehessen, igen örvendenék rajta. De ha -viszont az egészség-ügyi állapotok ve­szélyesek, akkor sürgős az, hogy a csángók minél előbb eltelepittessenek, akár a Torontálban levő telepítésre alkalmas kincstári jószágokra, akár máshová. En tehát erre nézve óhajtanék a minis­terelnök, vagy &z államtitkár úrtól megnyugtató felvilágosítást szerezni. Tisza Kálmán ministerelnök: Ha nem szólottam e dologról, tettein két okból. Először nem azért, mert a mi a gyurgyevói egészségügyi viszonyokra vonatkozik, arra nézve a pénziigy­minister ur igenis nyilatkozott, hogy mi is tudjuk, hogy e hely nem alkalmas állandó telepítésre és fo­lyamatban van előkészítése annak, hogy mihelyt lehet és minél előbb onnan máshová telepíttessenek. A mi pedig azt illeti, hogy részletes nyilatkozatba miért nem bocsátkoztam és nem bocsátkozom most, erre nézve megjegyzem, hogy azért nem, mert az javasoltatik, hogy a kérvény a ministe­riumnak adassék ki s akkor fogom a kérvényt látni és olvasni. A mi engem illet, bizonyosan meg fogom tenni, a mi lehet és szükséges és ha tájé­kozva leszek felőle, a mint Madarász képviselő ur igen helyesen megjegyezte, fogok arra nézve ami a kérvényben van, nyilatkozni akkor, a midőn az állam javak eb'.dásának kérdése jő szóba. (Élénk helyeslés,) Sághy Gyula: T. ház! Megvallom, hogy miután készséget tapasztaltam a t. pénzügy­minister ur részéről arra nézve, hogy ezen ügyet fontosságához mérten beható tanulmányozás alá veendi, annál inkább meglepett az, hogy egyszers­mind készségét ki nem nyilvánította az iránt, hogy ezen ügyről annak idején a ház elé külön je­lentéssel fog lépni. Márt. ház, ha egy törvényható­ság, mint Torontálmegye a képviselőházhoz for­dul egy fontos ügyben kérvénynyel, azt hiszem, hogy a képviselőháznak magának is kötelessége ezen ügyet fontosságához méltóan venni. Egy egyszerű polgárnak kérvényét könnyű figyelembe vétel vagy intézkedés végett kiadni a t. minister urnak, de ha egy törvényhatóság egy ilyen, mind­nyájunk által s a t. kormány által is fontosnak el­ismert ügyben járul a képviselőház elé, akkor a ház méltóságához illő, sőt kötelessége, hogy ezen ügy mikénti elintézéséről magának tudomást sze­rezzen. Megengedem, hogy Madarász képviselőtár­samnak tökéletesen igaza van abbstn, hogy ezen kérdés a budget-tárgyalás folyamában is megpen­díthető — csak hogy ezt a kérdést, a mely most mint külön álló kérdés vettetett fel, szoros össze­köttetésbe hozni a budget-tárgyalással nem lehet, ép oly kevéssé lehet a kincstári javak eladásáról szóló általános jelentések keretébe foglalni, mert maga az ügy sokkal égetőbb szükséget képez, an­nak lehető gyors elintézése sokkal sürgősebb, hogysem ilyen általános jelentés beadásáig ezen ügyet elhalasztani lehetne, hogysem a képviselő­ház addig várakozhatnék s csak akkor szerezzen tudomást arról, midőn ezen általános jelentés be adatik; annálinkább, mert magamnak is szeren­csém van némileg ismerni Torontálmegye viszo nyait s különösen épen azon ó-bessenyői nagy­községet, is, melynek lakosai, mint halljuk ezen kérvény tartalmából — és nincs okunk kétségbe vonni, hogy a törvényhatóság valót állít — Bul­gáriába vándorolnak ki. Pedig ez nemcsak népes­ségi szempontból nagyon veszélyes, hanem annál­inkább hátrányos, mert kiíencz évvel ezelőtt alkal­mam volt meggyőződni arról és nem hiszem, hogy a viszonyok azóta változtak volna: hogy ez a nép nagyon is melegen karolta fel a magyar állam esz­méjét és most mégis oly helyzetbe jutott, hogy daczára ezen ragaszkodásának a magyar államtól megválni kénytelen, tehát ennek okait felderíttetle­nül hagyni és csak az általános jelentés beterjesz­tése alkalmával juttatni a képviselőház tudomására, azt hiszem, sem a t. kormánynak, sem a t. háznak érdekében nincsen. Ellenkezőleg a t. kormánynak magának is --- mert azt hiszem, ez nem lejmt pártkérdés — érdekében van bebizonyítani* hogy az ország érde­két minden téren iparkodik előmozdítani, hogy másrészről igenis iparkodik eleget tenni azon várakozásoknak, melyeket a képviselőház e rész­ben vele szemben méltán támaszt. Én tehát ismé­telve kérem ;i t. minister urakat, ne méltóztassék ezen kérdést, a mely azt hiszem, az ő meggyőződé­sük szerint sem lehet pártkérdés, ilyennek tekin­teni •, ne méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy mely oldalról jön az indítvány és ezt annálinkább könnyebben megtehetik, mert hiszen teendő intéz­kedéseinek nem praejudicál azon határozati javas­latnak — melyet Bessenyei Ernő t. barátom be­terjesztett — elfogadása, kérem azért a t. házat, méltóztassék ezen határozati javaslatot elfogadni. (Helyeslés balfclöl.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha szólni senki sem kíván, következnék még a bi­zottság előadójának felszólalása. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Kötelességemnek tartom báró Lipthay

Next

/
Oldalképek
Tartalom