Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-26
310 26. orszácos Mé"s noT'mVr ?3. 18*4. kivált ha az arany valutára való áttéréssel kapcsoltatik össze, sok pénzbe, kerül s hogy e művelet az adózók tetemes újabb megterheltetésével jár. Ilyen pénzügyi operátióra ma csak olyan kormány gondolhat, a mely financiális helyzetünket igen kedvezőnek látja. A pén^ügyminister ur vérmes felfogását nem oszthatom s azt hiszem, velem együtt nem osztják a házban sokan, a kik az ország viszonyát nem csak a bureauból, az íróasztal mellől, hanem a néppel való közvetlen érintkezésből ismerik s a kik közgazdasági állapotainkra a rideg fiskalitáson kivül más mértéket is szeretnek alkalmazni. Itt vannak első sorban egyenes adóink. A minister ur büszkén hivatkozik dús jövedelmezőségükre. S bár maga is felemlíti az országot fenyegeti) súlyos mezőgazdasági válságot, mégis az egyenes adóbevételeket 1885-re IV* millióval magasabbra irányozza elő az 1883-ik évi tényleges eredményeknél. Az egyenes adók 1876 óta 81 -8 millióról 957* millióra emeltettek, tehát 14 millió forinttal. A t. háznak méltóztatik tudni, hogy az európai államok sorában, az egy Spanyolországot kivéve, hazánkban legmagasabb az egyenes adó. Méltóztatik ismerni annak okát is azon körülményben, hogy Ausztriához való szerződési viszonyunk folytán közvetett adórendszerünk ki nem fejleszthető, legtermészetesebb jövedelmi forrásaink, mint például a határvám, igénybe nem vehetők. A bevételekre szorult állam tehát kénytelen folytonosan az egyenes adókat kiaknázni, mely adónem túlhajtása megtámadhatja a tőkében magát az adóalapot. Kern fogom sok szám felhordásával a t. ház türelmét próbára tenni. De a minister ur felfogásával szemben kénytelen vagyök néhány, helyzetünket illustráló adatot felsorolni. Összehasonlítom néhány európai pgriculturállam egyenes adóját a mi egyenes adónkkal. Ebből kitűnik, hogy az egyenes adó fejenkint: Romániában 1 frt 60 kr., Oroszországban 1 frt 70 kr,, Görögországban 2 frt 70 kr., Poroszországban 2 frt 85 kr., Ausztriában 4 frt 27 kr. és végre Magyarországban 5 frt 60 kr. Egyenes adónk háromszor, negyedfélszer akkora, mint a velünk együtt agricultur állam sorába menő Romániában, Orosz- és Görögországban. Míg egyenes adónk Európában legmagasabb, közvetett adónk viszonylag legalacsonyabb. Földadónk pedig a legaránytalanabb, csak egy példát említek föl. Oroszország a continensen nyersterményünknek legveszedelmesebb versenytársa. Hogy is állhatnánk ki a versenyt, midőn Oroszország földadója fejenkint 82 kr., mig a mienk majd négyszer annyi, 2 frt 91 krral. Altalános gazdasági rendszerünk s ennek egyik főtényezője földadó-rendszerűnk megdöbbentően pusztít földbirtokunkban. Csak uéhány adatot legyen szabad felhoznom. A birtokváttozások végrehajtás folytán 1878 óta szakadatlanul emelkednek és 1881-ben az emelkedés már 307--ra ment. Birtokváltozás végrehajtás folytán: 1878-ban 15,285 eset lfv3 millió pénzértékben, 1879-ben 19,213 eset, 16'6,1880-ban 19,748 eset, 17*4,1881-ben 19,204 eset 19-2 millió pénzértékben. Még rohamosabban emelkedett a látszólag önkéntes birtokváltozás eladás folytán. Látszólagosnak mondom, mert az emelkedés 1875-től 1881-ig 407,; a ilyen rohamos emelkedésnél az önkéntes eladásoknak tetemes része a végrehajtás megelőzése végett történhetett. Birtokváltozás átruházás alapján: 1875-ben 1*38,000 eset 10-8 millió pénzértékben, 1878-ban 157,000 eset, 11-3, 1879 ben 165,000 eset, 11-3, 1881-ben 190,000 eset 12-6 millió pénzértékben. Ugyanazon időközben az ingatlanok megterheltetése 149 millióról 178 millióra, 20 'A-kal emelkedett. Az 1881. évben 19,000 végrehajtás fordult elő 19 millió értékű vagyonra. Átlag tehát 1,000 frt volt egy elárverezett birtoktest értéke. Ebből következtethetni, hogy a végrehajtás alá került birtokok átlag :•—15 hold közt mozoghattak, tehát a kis-és középbirtokost érték. Kisbirtokos 643 ezer számláltatott az országban. A birtokosság 5%-ának 47s7.-os értéke került tehát évenkint dobra. A birtokváltozási processus befejezésére, leforgására igy nálunk csak 20 év kell, mig más boldogabb országokban a turnus 50—70 évig terjed. A birtokok gyors forgása, vagy talán helyesebben a régi birtokosoknak birtokukból való kiforgatása kifejezést talál az őstermelőkre vonatkozó népmozgalmi tényekben. Mig 1869-ben a lakosság 327* 0 /u-a foglalkozott ős termeléssel, addig az a legutolsó népszám hálásnál már leapadt 297„-ra, 500,000 őstermelő kényszerült más foglalkozás választására. Ez nem volna baj, ha a volt őstermelők gazdaságilag előnyösebb munkára mentek volna át. Ámde azon 3 V/A-ból, mit az őstermelők vesztettek, csak egy 1%-ot találunk meg az ipari és kereskedelmi foglalkozásnak szaporulatában. A hiányzó 2 l A%-ot kereshetjük a foglalkozás nélküliek, a proletárok és kivándorlók szomorú rovatában. Ilyen viszonyok közt valóban nem meglepők a kivándorlás szaporodása és a rohamos vagyoni hanyatlásnak számos tünetei. Nem meglepő az sem, hogy a lefolyt évtizedben az egyenes adók hátralékai mintegy 15 milliónyi leirás mellett 427* millióra felhalmozódtak. Tény, hogy az adók természetes emelkedése a jólétre, a fogyasztási képesség előrehaladására enged következtetni, de csak az esetben, ha az emel-
