Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-26
2S. országos ülés no.eiuber 29 1884 3 L I kedés belterjes és nem adóemelések, új adónemek behozatalának eredménye. Nálunk pedig ez utóbbi eset áll s ilyen nagy adóemeléseknél kiváló figyelmet kell fordítania tűlraagas adók folytán előállt gazdasági jelenségekre. Ezen jelenségeket megfigyelve nem győzöm bámulni a kormány opti mismusát. Most nem csak a földbirtoknál észlelhetők a gazdasági és társadalmi válság aggasztó tünetei. Látja a kormány is, mily aránytalanul lassan szaporodik az ország népessége. Tudja, hogy kis- és nagyiparunk pusztul, hanyatlik. A büntettek száma nőttön nő és nő kivált a vagyon ellen elkövetett erőszakos és csalárd bűntények száma. Az alkonolismus nagymérvű bortermelésünk és alacsony boráraink daczára hódít. Az öngyilkosságok a lefolyt évtizedben megkétszereződtek. A eorruptio lassan, de biztosan ható mérge decomponáljaa társadalmi szervezetet, {ügy van! a szélső baloldalon.) A közszellem hanyatlása nyilvánul a lakosság legkülönbözőbb rétegeiben. Hajdan hazafiakban oly gazdag országunkban mindinkább nagyobb tért foglalnak a hivatalvadászok, az udvaronczok és már pirulni is elfelejtett a servilismus. (ügy van! ügy van! a szélső balon.) A gazdasági válságnak egyik symp.tomája az antisemítismus is, (Halljuk! Halljuk!) mert a magasabb társadalmi rend megzavart harmóniájára vall, mely harmónia mély okok Tiélkiii nem válhat rikácsoló disharmoniává, Mindezen és sok más hasonló jelenségek daczára, a ministerí hallva, azt kellene hinnünk, hogy Magyarország a világ legboldogabb országa, hogy itt figyelmeztetni kell a törvényhozókat a boldog állapot mérsékelt élvezetére, mert terem a vagyon, az adóalap, mint eső után a gomba. Nem tagadom, történnek oly dolgok is, mik — de azt hiszem csak a felületesebb szemlélőt — a jólét emelkedésére való következtetésre bátorítjuk. Az általános forgalom nagyobb-nagyobb mérveket ölt. Közlekedési eszközeink szaporodnak. Népnevelésünk javul. Többet és fényesebben építkezünk. Többet fogyasztunk fényűzési czikkckből. Városaink tisztábbak, rendezettebbek, egészségesebbek kezdenek lenni. Többet költünk színházakra, művészetre és talán könyvekre is, mint ezelőtt 10—20 évvel. Másutt, ha ilyen és hasonló jelenségek a gazdasági haladás egyéb fokmérőivel egyidejűleg lépnek fel, lehetne utánuk közvagyonosodásra következtetni. Nálunk azonban szerintem csak azt bizonyítják, hogy a magyar fajban megvan az égő váyy a civilisatio vívmányai után, megvan százados elnyomatás után a nemes elhatározás utóiérni az előbbre haladott, boldogabb culturnépeket. De e nemes ambíciójának kielégítésére képtelenitíetik az államnak minden erőt felemésztő telketetlen| sége által. Culturtörekvés azonban még nem vagyonosodat, bár szerencsés körülmények és bölcs felhasználás mellett oda vezethet. így is használták fel más államok nemzeti kormányai. Mily más eredményeket mutathatnak fel a lefolyt tiz békés év folyamán más államok, mint mi. Olaszország e tiz évben nem csak rendezte pénzügyeit és valutáját, nem csak 20 milliónyi fölösleget tudott 100 milliót meghaladó deficitének helyébe állítani, hanem képes volt eltörülni egyik leggyülöletesebb adónemét: az őrlési adót. A caesarismus által kalandokba sodort Francziaország is már évek óta fölösleggel rendelkezett, annak daczára, hogy szerencsétlen hadjárata a történelemben példátlan összegbe, 12 milliárdba került. A kis Románia, mely 1877-ben még 3 milliós deficit alatt sínlődött, ma eltüntette a hiányt államháztartásából. Görögországnak és Szerbiának nincs deficité. Mindez államok népei nagy adóterheket viselnek, de egy sem visel aránylag nagyobbat a magyar népnél. De azon államok a létezi) bajok orvoslására alkalmazhatták a nemzeti politika, az állami függetlenség gyógyszereit, kifogyhatatlan eszközeit. Míg mi gyarmati helyzetünkben nem emelhetjük vagyonosságunkat, nem fejleszthetjük iparunkat, nem fektethetjük adórendszerünket egészséges, természetes alapokra, hanem keservcsen beszerzett adófilléreinket részben az osztrák állampénztárba szállítjuk, szolgáljuk az osztrák gazdasági érdekeket és szolgáltatunk versenytársainknak fegyvert önmagunk ellen. T. ház! Volt eset rá történelmünkben számtalanszor, hogy jogainkat, törvényeinket lábbal taposta az erőszak. Nagy veszély fenyegette a nemzetet, de nem ez a. veszély volt a legnagyobb. A nemzet erős akarata előtt, a jog és az igazság előtt végre meghajolt, mert kénytelen volt a legI büszkébb hatalom is. Más veszély is fenyegeti a nemzet létét, E veszély titokban rágódik a nemzet életfáján. A fa elsatnyul, elcsen evész és mintha utóiérte volna természetes végzete, összeroskad, ledől. S ez a veszély a nagyobb, ez lehet végveszély. ilyen veszély a mostani kormányzat megalkuvó, áltató rendszerével. Nem elszánt kézzel bontja meg a nemzet hagyományos intézményeit, hanem darabokra morzsolja^, szétszedi alkatrészeire és apránkint pusztítja el. És ez a rendszer elkölti anyagi és erkölcsi tekintetben a nemzet utolsó tallér j át. Ez a kormány oly erős és hatalmas itthon, mint soha még kormány Magyarországon. Támogatja a nemzet szellemi, tudományi, születési és vagyoni aristokratiájának tekintélyes csoportja.
