Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-26

300 2C orssságos ülés november 29. 1884. t. pénztigyminister ur előirányzott. 1883-ban | 19 millióval több hiányt mutatnak fel és igy az 1885. évi hiány is bizonyára, nem 11 millió fog lenni. Mert miként mutatja ki a pénzügyminister ur a 11 milliónyi hiányt? Ugy, hogy előbb elszámol 10 millió adósság-esináíást, melylyel a meglevő adósságokból törleszt. Ha ezt hozzászámítjuk s ha felvesszük azt,hogy aköltségvetésben az álíamjavak eladásából 10 millió forint van felvéve, ezen tételekkel a deficit nem 11 millió, hanem 31 — 32 millióra emelkedik. A pénzügyminister ur a maga előterjesztésében elismeri azt, hogy a lefolyt évben a pénztári készleteket le kellett apasztani. 17 és fél milliónak mondja az összeget, melylyel a pénztári készletek megapasztattak. Exposéjában azt is előadja, hogy ezen pénztári készleteket ki kell pótolni. Ha tekintjük a zárszámadásokat, azt tapasztaljuk, hogy évenkint átlagban 5 millióra szokott rúgni azon póthitelek összege, melyek a költségvetésben nem foglaltatnak benne. Ha ekként állítjuk össze a számadást: 54—55 millió a deficit, melyből 44—45 millió forint kölesönnel lesz fedezendő. Ha nem vesszük tekintetbe, hogy a függő államadósságok összege még ma ismeretlen előttünk, mert a pénziigyminister ur előterjesztésében consequenter hallgat róla; ha tekintetbe vesszük azon előzményt, hogy az 1882-iki zárszámadás tanúsága szerint 4 millió forintig hatalmaztatott fel a kincstári utalványok beváltására és daczára ennek 4 millióval több kincstári utalványnyal záratott le a zárszámadás, mint a megelőző évben; midőn látjuk, hogy a pénztári készletekhez a pénztigyminister ily nagy mértékben kénytelen hozzá nyúlni: kétségtelen, hogy a függő államadósságok csinälásában, a kincstári utalványok értékesítésében a legszélsőbb határig kénytelen volt elmenni. (Igán! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem számítom ide a túlmagas függő adósság beváltására szükséglendő összeget; nem számítom az adó bevételeknél kétségtelen bizonysággal beállandó azon visszamaradásokat, * melyeket a jelenlegi közgazdasági válság közepette szem előtt kell tartanunk; (Igás! Ugy van! a szélső ba

1 oldalon) nem számítom még azon tételeket sem, melyek a vasutaknál a vassíneknek aczél-sínekkel való kicserélésével járnak esnem számítom a Vaskapu szabályozására szükséges összeget. Tehát midőn a t. pénziigyminister ur ily csekély arányban mutatja ki a deficitet, de a költségvetés sokkal többről tanúskodik: akkor minket ellenzéket arra indít, hogy ezen költségvetést ne fogadjuk el, mely az eddig követett politikának folytatása; a mi abban áll, hogy vagy áj adókat behozni, vagy a régieket felemelni, vagy új adósságokat csinálni — s ennélfogva mi ezen költségvetést általánosságban sem fogadjuk el. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen a pénztigyminister ur az államadósságok összegét is, midőn az aranyjáradék conversiójára hivatkozik, mintegy kérkedve mutatja fel. Igaz, hogy 2 milliónyi megtakarítás eszközöltetik az aranyjáradék convertálása által: de t. ház, ezzel szemben 145 millió forinttal emelkedik államadósságunk névértéke, A mi annyit tesz, hogy ezen nemzedékről a terhet a jövő későbbi nemzedékre utaljuk át. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) De ha tekintjük azon összegeket, melyeket a kormányzat már eddigelé igénybe vett; ha. figyelembe vesszük azt, hogy 1876-ban, midőn a jelenlegi kormány átvette az ország ügyeinek vezetését, a földtehermentesítéssel együtt összesen 618 millió volt Magyarország államadóssága; most pedig az 1883-iki zárszámadás szerint 1,271 millió; ha tekintetbe vesszük, hogy azon 618 millióban az úrbéri és szőlődézsma-váltság is benfoglaltatik, melyet nem a Deákpárti kormány csinált, az absolut kormány idejéből örököltettek nagy részben, hogy ez 267 milliót teszem Azt tapasztaljuk, hogy 1876-ban a kormány, a mely azért vette át Magyarország kormányzatát, hogy pénzügyeit rendezze, ez a kormány, melynek jelenlegi elnöke itt az ellenzék padjain Ghyczy Kálmán pénzügyministerrel szemben épen ugy megtagadta a költségvetés általános elfogadását épen az általános pénzügyi politika és a behozandó új adóterhek visszautasítása czéljából: ugyanazon kormány majdnem megháromszorozta Magyarország adósságát. (Igaz! Igás! a szélső baloldalon.) De hát mondhatják azt, mint a t. előadó ur mondta az imént, hogy megnövekedett Magyarország költségvetése, tehát sokkal könnyebben fogja a nagy költségvetéssel a hátralevő hiányokat fedezni, mint a kisebb költségvetésből a nagy hiányokat fedezte. Hiszen igaz, hogy Magyarország költségvetése megnövekedett. Jellemző számok, melyek nagy tanulságot rejtenek magukban: Magyarország bevétele 1868-ban 154 milliót tett, most az í8S5-iki költségvetés szerint 326 millió; mikor a jelenlegi kormány átvette a kormányzatot, 192 millió volt, vagyis 1868 óta 172 millióval, a Tisza-aera óta pedig Magyarország bevétele 134 millióval fokozódott. A kiadások 1868-ban. 147 millióra rúgtak, 1876-ban 235 milliót tettek, 1885-re 337 millió vannak előirányozva, vagyis a közösügyes rendszer kerül Magyarországnak 190 millióval több kiadásba, mint került 1868-ban és a Tisza-kormányzat kerül 140 millióval többe. Ez elég hatásos ítélet, ugy a rendszer, mint a kormány férfiai felett. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) De menjünk tovább. Az egyenes adóknál 58 milliót tett azon összeg, a mely 68-ban bevétetett, 1869-ben volt 75 millió és 1885-ben 95 millióval van előirányozva. Vagyis a közös-