Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-23

288 23. nrsüságos ülés november 25. 1S84. sérülés 0'4i százalék; 1881-ben haláleset 0*í6 százalék, megsérülés 0'23 százalék; 1880-ban haláleset 0'14 százalék, megsérülés0*83 százalék; már most nézzük meg ugyanazon időtartamot a magyar államvasutaknál. Haláleset nem volt 1882-ben, megsérülés! eset 0.59 százalék; 1881-ben halálesetnem fordult elő, megsérülés, mely jelentékenyebb volna; szintén nem; 1880-ban szintén nem. Azt hiszem, ez elégkedvező viszony azon kimutatáshoz képest, melyet a statistika más államokban tüntet fel. Azt lehet mondani, hogy voltak balesetek 1884-ben. Nem tagadom, hogy bekövetkeztek pontatlanság és egyik-másik közeg vigyázatlansága folytán. Kisebb baleset több fordult elő. Nagyobb szerencsétlenség, istennek hála, ezen esztendőben sem. Ezek előrebocsátása után legyen szabad pontonként felolvasnom az interpellatiót és azokra egyenként válaszolnom. Az első pont következőleg hangzik: 1. „A magyar államvasutakon a közelebbi időkben a szokottnál feltűnőbb számmal előfordult balesetek tárgyában intézkedett-e a kormány vizsgálat megindítása iránt?" Legelsőbben t. ház, egy felvilágosítással tar-. tozom. Mihelyt a legcsekélyebb baleset is történik, az illető állomás, melyen vagy a melyhez közel a szerencsétlenség előfordult, tartozik jelentést tenni az üzletigazgatósághoz., a vasutigazgatósághoz, a főfelügyelőséghez és jelentékenyebb esetben a ministeriumhoz. A mint valamely baleset történik, egyet sem véve ki, vizsgálat indíttatik és pedig nem önkényes rendelkezések alapján, hanem a törvényerővel biró vasúti üzlet-szabály szerint, az üzletigazgatóság által, mely vizsgálat eventualiter fegyelmi vizsgálatba is átmegy, ha valakinek személyes gondatlansága, ügyetlensége vagy bűnös mulasztása okozta a szerencsétlenséget és van eset rá, hogy bűnvizsgáktnak is tárgyává válik egyik és másik szerencsétlenség, mint közelebbről történt az eszék-drávai hid leszakadása, a melynek tárgyában ép most folyik a tárgyalás a törvényszéknél. Tehát nem egyes vizsgálat történik, de minden ily eset vizsgálat tárgyává tétetik a dolog termeszeiénél fogva hivatalból. Az első pontra ez a válaszom. A második pontban egy egész serege a kérdéseknek van összefoglalva. E pont igy szól: 2. „A mennyiben az még meg nem történt volna, szándékozik-e a kormány haladéktalanul vizsgálatot indítani, utasítva a vizsgálatot különösen annak megállapítására, ha vájjon e balesetek oka egyedül személyes mulasztásokban s vétkes gondatlanságban keresendő-e avagy pedig a vasúti administratió, illetőleg szolgálat hiányában magának a fennálló rendszernek is része van, akár mivel egyetlen igazgatósági központból egy 3000 kilométernyi terjedelmű, a mellett nem is összefüggő vasúthálózat administratiója kellőképen talán nem eszközölhető, akár mivel a szolgalat nem áll helyes arányban a személyzet munkaképességével — akár mert a munkaerő beosztása hiányos —- akár végre, mivel különösen az alsóbb személyzet q.ualificatiója tanfolyam hiányában, vagy más okokból sok kívánni valót hagy hátra?" T. ház! A kérdések közül az elsőre, hogy rendeltetett-e vizsgálat, feleltem. Nem egy vizsgálat, de minden egyes esetben külön vizsgálat rendeltetett el. Itt különben ugy látszik, hogy a t. képviselő ur összeköttetésbe hozza magának a vasúti administratiónak berendezését, belszervezetét az egyes balesetekkel, netaláni rendetlenségekkel. Azt hiszem t. ház, hogy az nem helyes. Lehet valamely vasútnak administrativ belszefvezete egészen hiányos, rossz és a mellett megtörténhetik, hogy ezen vasútnál balesetek, szerencsétlenségek nem fordulnak, vagy igen kis számmal fordulnak elő. Érdekes, ha áttekintjük az 1884-ben felmerült kiváló baleseteknek helyét, minőségét és azt, hogy mily viszonyban állnak ezek a szolgálatot tevő hivatalnokokkal ós kezelő személyzettel. Be lett jelentve október hónak, nem tudom melyik napjáig 11 baleset, melyek közül egyébiránt egyik sem volt oly kimenetelű, hogy valaki életét vesztette, vagy nagyobb sérülést szenvedett volna. A 11 esetből egyetlen egynek oka meg nem határozható. Ez a kelenföldi kisiklás. Általában ismeretes azok előtt, kik a vasúti administratió kérdésével foglalkoznak, hogy a, kisiklási eseteknek okát meghatározni igen nehéz és igen kevésszer sikerül kideríteni, vájjon egy darab kő volt-e a mozdony előtt, vagy netalán egy fordulónál az oldalról jövő nyomás következtében a sinek távlata nagyobb lévén, okoztatott a kizökkenés, vagy netalán egy kis süppedés lévén, azon igen sebesen ment keresztül a mozdony és a mint tovább ragadta a vonatot, rántotta ki egyszersmind a sínekből, vagy valami más, bei szervezeti hiba volt az illető mozdonynál. Oly nehéz ezt meghatározni, hogy ezen kisiklások legnagyobb részénél az okot utólagosan megállapítani, miután a vasuttestnek az állaga mindenütt megsérül, majdnem lehetetlen. Aszóban levő többi 11 esetnél vigyázatlanság, a kitérő váltónak rosszul állása, helytelen váltóállítás és hanyagság volt az ok, tehát mind olyan ok, a mely személyi hanyagság és a feladatoknak nem helyes és kellő módon való teljesítésére vonatkozik. E tekintetben azt hiszem t. ház, hogy nem országgyűlési intézkedésekre, nem jelentések terjesztésére van szükség, hanem administrativ intézkedésekre rögtön és közvetlenül és ha szükséges, a kellő szigorra. E tekintetben igyekszem is a lehetőt megtenni és egy pár hivatalnok és alkalmazott, miután vigyázatlanságot és hanyagságot