Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-23

23 or»«AEros fljtf*s r.oreBber 25. 18X4- ggQ követett el, tényleg el is mozdittatott s ezt kívánom folytatni mindaddig, míg a forgalom a kellő egyensúlyba nem jő. Egyébiránt ne legyünk igazságtalanok. Azt meg kell adni, hogyha kisebb kérdések, pontatlanságok többször jönnek elő a magyar álíamvasutná! most, mint régebben és talán többször, mint más, régi, állandó hivatalnokokkal bíró vasútnál, melynek hivatalnokai 10—20 évig szolgálnak ugyanazon helyen; de ezen csodálkozni nem lehet. Hisz hirtelenében a mintegy 2000 kilométernyi hálózat — ha bele számítjuk az alföldi pályát — több mint 4000 kilométernyi hosszúságiivá vált. Nem vagyunk kellőleg ellátva sem mozdonyokkal, sem kocsikkal, sem állomásokkal. Az állomások legnagyobb része szűk, kevés vágánya, átjárókkal terhelt, mint pl. a győri és szőnyi. De még nem is egyenesek, a mi pedig a forgalmat szintén nehezíti, ugy hogy viszonyaink, melyek között jelenleg a magyar államvasút van, igen nehezek. Igyekszünk máról-holnapra segíteni és ezen visszaéléseknek elejét venni van hivatva azon törvény, melyet az imént tárgyalt le a t. ház, a mely a szőny-brucki vonalnak kellő karba helyezésére vonatkozik. Ha mindezeket tekintetbe vesszük, azon eredményre kell jutnunk, hogy egyes ok személyekben és nem a rendszerben van, annál is inkább, mert az itteni vasutüzleti rendszabályok nem csupán Magyarországon, de Ausztriában is alkalmaztatnak oly vasutaknál, melyeknél igen kevés rendetlenség jő elő és nagy részben ugyanazonosak a Németországban alkalmazottakkal, a hol a kezelés e tekintetben szintén elég pontos. Nem lehet egyébiránt tagadni azt, hogy több oly hiba fordult elő közelebbről a magyar államvasutaknál, melyeknek elejét venni szükséges. Azt, hogy 30—40 perczczel elkésik egy vonat, nem lehet még magában szerencsétlenségnek nevezni; de ha naprólnapra és rendszeresen elkésik, ez már hiba, ennek már eleje veendő. Az, hogyha valaki későbben kapja a küldeményt, talán egy vagy két nappal, mint annak meg kellene érkezni, szintén nem baleset, de mégis lehetőleg kikerülendő. Ha a küldemény kisebb-nagyobb mértékben megsértve érkezik meg, mindezek olyan dolgok, a melyeken segíteni kell és lehet, de nem országgyűlési intézkedésekkel, hanem administrativ határozatokkal. A harmadik kérdése a t. képviselő urnak a következő: 3. „Szándékozik-e a kormány a megejtett vizsgálatról a háznak jelentést tenni s a vasúti administratio szervezetében netán tapasztalt hiányok pótlására a szükséges intézkedéseket megtenni, esetleg a törvényhozás közreműködését is igénybe venni?" Egész őszintén jegyzem meg, azok után a miket előadni szerencsém volt, hogy én ezen vizsgálati eredményeket — mert mondom, nem egy KÉPVH NAPLÓ. 1884—87. I KÖTET. vizsgálatról van szó — egészen administrativ természettíeknek tartom, a melyekben intézkedni magának a ministernek hivatása és ezeket a t. ház elé terjeszteni nem szándékozom. Ha szabad azon megjegyzést tennem: ugy látom, hogy a t. képviselő ur összevegyítette — hogy ezt a kifejezést és ne erősebbet használjak — a vasúti administratiónak kérdését a vasúti üzleti rendtartásnak kérdésével. Az, hogy minő legyen a vasúti administratio, decentralizált vagy centralizált, egy vagy több directio legyen-e: ezek olyan kérdések, a melyekről eshetőleg lehet szó, különösen azon esetekben, ha ezen intézkedéseknek kinyomata a budgetben előfordul; de különben ezek maguk administrativ természetű kérdések lévén. azt hiszem, helyesebb ezeket administrative intézni el és nem vinni a törvényhozás elé. Azt vagyok még végre bátor megjegyezni, hogy a vasúti administratiót illetőleg változtatásokat tettem és meggyőződésem szerint javításokat, melyek ennek az esztendőnek elején életbe léptek, de a melyeknek hatásáról most, midőn mondhatnám napról napra változik magának a vasútnak állaga és midőn az áj rend működése még ezen idő alatt kellőleg megbírálható nem volt, azt hiszem, ítéletet mondani még nem lehet és azon változtatni nagyon helytelen volna. Szóba jöhet e kérdés későbben, de azt hiszem, lényegükben fenn fognak tartatni azon intézkedések, a melyek most ez ügyben tétettek. Mindezek után kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés johbfelől.) TÖrS Kálmán: Én mindenekelőtt köszönöm a t. közlekedési minister urnak azt a fáradságát, hogy lehetőleg részletes és hő feleletet kivánt adni interpellatiómra. Kénytelen vagyok azonban megjegyezni, hogy a felelet olyanforma volt, a melyet kiki elképzelhetett magának a nélkül, hogy azt a minister ur szájából hallja. Én nem közvetlen okait kerestem a baleseteknek, hanem kerestem bizonyos közös okot az egyes balesetekben és abban igaza van a t. minister urnak, midőn azt mondja, hogy összevegyítettem az administratiót és a baleseteket. Igenis én a vasúti administratiónak minden baja iránt óhajtottam volna felvilágosítást nyerni. Nevezetesen, ámbár magara sem t'irtom vasúti balesetnek a kisiklást, megkésést és a szállítások körül előforduló abnormitásokat, de mégis olyan bajoknak tekintem, a melyektől magyar vasutunkat, ezen igazán dédelgetett és általában szeretett, (Egy hang: drága /) drága, de nagyrabecsült intézményünket lehetőleg megóvni szeretném. Talán nem hiba, hogy ezen iníerpelíatiómmal nem várakoztam addig, inig valahol olyan vasúti szerencsétlenség nem történik, mint talán az eszéki hídnál történt; hanem én elég alkalomnak és oknak találtam a, hírlapokban napról napra registráit baleseteket arra nézve, hogy kérdést intézzek a mi37