Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-19

t«. ersBáfo* fiMs •kMfcer |$. 1SS4. §§g kének élén állani — nem adjíi meg egyszersmind a kellő alapot arra, hogy az illető ez állás között a méltóságot is elviselje? (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ez az uraim, a mit elmondani kívántam és azt tartom, t. ház, ha érvényre jutna az a felfogás, melyet a t. minister és a t. előadó nr kifejezett, hogy a Curia leendő elnökében majd válogatás történik: csorbítása volna, homályt vetne épen a legfőbb törvényszék elnöki állására is. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem akarok, t. ház, ennél a kérdésnél tovább maradni, csak röviden összefoglalom a mondottakat. A kérdés az, hogy minden kétségen kivül áll az az elv, hogy csakis alkalmas és szakképzett egyén állhat a legfőbb bíróság élén. Ha alkotmányunkban viszont van egy régi rendelkezés, mely az ily szakképzett és a birói kar élére emelkedett kitűnő egyén hivatalát egyszersmind nagy országos méltósággá teszi s igy az állás nagy jelentőségét külsőleg is kifejezi az által, hogy azt díszszel és hagyományos nymbnssal is felruházta, mi ok van ezt most megváltoztatni? (ügy van! ügy van! a bal- és a szélső báloldalon.) Mi ok van nekünk arra a térre lépni, hogy nem elég e méltóságnak viselésére az, ha valaki a Curia elnöki állását betölti és azt méltóan viseli, hanem még más kellékek, melyek pl. névben vagy születésben rejlenek, is szükségesek hozzá (Ügy van! Tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) A kik azon a nézeten vannak, mint én vagyok, hogy ezen hivatalnak, a bírói kar fejének állása, hivatása már magában véve olyan, kogy az igazságügy erkölcsi érdekében, fenségének kifejezéséül együtt kell vele hagyni a históriai méltóságot, az természetesen ezen változtatást nem fogadja el, a ki pedig azon a nézeten van, hogy a, históriai méltóságot nem lehet oda adni mindenkinek,habár az első bírói helyet méltón betölti, as5> ám vesse el azt a módosítványt, melyet benyújtani bátor voltam és melyet elfogadásra ajánlok. (Helyeslés balfelől.) Haviár Dániel: Engedje meg a t. ház, hogy a részletes tárgyalásnál bátorkodom ismét felszólalni. A tárgyalás alatt levő szakaszhoz két módosítványt vagyok bátor ajánlani elfogadásra. Az első a következő leend: Az első szakaszban az van mondva, hogy a magyar kir. Curia elnökből, másodelnökből stb. áll, Miután e szerint az eddigi helyzettől eltekintve nem három elnök lesz, hanem csak kettő, t. i. elnök és másodelnök és miután a „másod" kitétel a gyakorlatban csak akkor használtatik, ha kettőnél több nem hasonló fokon, holott a jelen esetben csak két elnök lesz, e szerint helyesebb ha az egyik elnöknek, a másik alelnöknek neveztetik, így van ez a képviselőházban, a, felsőházban és a Curiára nézve is, a törvény elnökről és alelnökről szól az 1870. évi XVI. t,-ez. 1-ső szakaszában ; módosítvänyom a következő : Tétessék „másodelnökből- helyett alelnökből. A másik módosítvány pedig, a melyet benyuj tani szándékozom, a birói létszámra vonatkozik "és pedig abban áll, hogy a 62 rendes biró helyett tétessék 64. Megvallom, hogy ha a t. ház ezt a módosítványt elfogadná, akkor legalább valami kézzelfoghatót nyújtana e törvénynyel az igazságszolgáltatásnak. A kir. Curiánál, mint a hivatalos adatokból látható, körülbelül 20,500-ra megy az érdemleges ügyek száma. A kir. Curia, többnyire idős, tiszteletreméltó, de épen koruknál fogva, erős és folytonos munkára nem annyira képes tagokból áll és épen ezért, midőn egy-egy biróra átlag L! 83 érdemleges ügy esik, ez kétségtelenül oly magas szám, a mely messze fölötte áll azon számoknak, a melyeket a külföldi legfőbb bíróságok tagjainak munkálkodására nézve kimutatnak. Minthogy 1882 ben a Curia ügy forgalmából 8990 darab maradt hátralékul 1883-ra, tehát az ügyforgalom egyharmada, miután 1883-ból 4777 darab maradt és a folyó évben előreláthatólag szintén körülbelül 6000 darab fog maradni a jövő évre hátralékul és miután az ügyek elintézése oly lassú, hogy félévig, háromnegyedévig, sőt tovább is tart, mig egy-egy ügy a Curián eldöntés alá kerül, miután fiscáiis szempontból ez igen csekély megterheltctést képezne, a kimutatásra nézve, bátor vagyok ajánlani, hogy az ezen szakaszban foglalt 62 helyett tétessék 64. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy István jegyző (olvassa Haviár Dániel módosíiványát). Teleszky István: T. ház! A beadott módosítványokra vonatkozólag a következőket van szerencsém nyilatkozni. A-mi Szilágyi Dezső t. barátom érdemleges módosítványát illeti, annak újabb vitatásába bocsátkozni nem akarok. Ez az általános vita keretében meg lön eléggé vitatva. Egyet azonban meg kell jegyeznem, a mit személyes kérdésben felszólalva is tehetnék és ez az, hogy t. barátom nem figyelt szavaimra; mert — hivatkozom a gyorsírói jegyzetekre — egyáltalában nem mondottam, hogy az egyesített állásra, csak oly egyén nevezhető ki, a kinek ahhoz neve és vagyona van. Sőt ellenkezőleg egészen elfogadva t. barátom álláspontját azt mondtam, hogy nincs kizárva a lehetőség, sőt valószínűen megtörténhetik, hogy az az egyén, ki mint legképzettebb bíró ezen állással meg fog kináltatni, önmaga— pedig kényszeríteni nem lehet senkit, hogy birói előléptetést elfogadjon — önmaga fogja esetleg azon állást visszautasítani, mert az egybekapcsolt állással járó méltóság elfogadására a jelzett okokból hivatást nem érez. Ennélfogva t. ba-