Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-19

f 62 19. oraágos *!ís aMóber 2<5 1884. az országbírói méltóságot, azt hiszem, hogy nem lehet annál kevésbé, mert hogy ha ezen legfelsőbb bíróság elnöke akár ünnepélyes beszédben, akar más alkalommal, a hol hivatalosan szavát felemeli, mint a legközelebbi múltban volt eset, azt hiszem, hogy nyilatkozata sokkal több súlylyal bir, sokkal több tekintetet érdemel, hogyha a legmagasabb bírói, árabár állítólag ezímleges állást is elfoglalja, mint hogy ha csupán a gyakorlati legmagasabb birói álláson van. Ezek alapján ellenindítványomat megezáfolva ueni látván, kérem a t. házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Elnök: A tanácskozás be lévén fejezve, következik a szavazás. A tkérdés az lesz: elfogadja-e a ház az 1881: LIX. t.-ez. 101. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslatot a bizottság szövegezése szerint változatlanul általánosságban a részletes tárgyalás alapjául? Ha ez elfogadtatik, akkor az ellenindítvány elesik. A kik tehát a törvényjavaslatot így elfogadják, azokat kérem, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a törvényjavaslat czíméf). Elnök! A czíin elfogadtatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa «fceveeetést). Elnök: Észrevétel nem történvén, a bevezetés is elfogadtatott. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa az i. §-t). Teleszky István, az igazságügyi bizottság előadóját T. ház! Az igazságügyi bizotteágnak az 1. §-hoz azon módosítása van, hogy az előterjesztésben jelzett indokokból ezúttal ugyan nem kivan conerét indítványt tenni a birói létszám szaporítása tárgyában, de másfelől tekintve a kir. Curia tevékenységi ügyforgalmát, legalább is azon törvényes létszámot kívánja fenntartani, mely a Curia két osztályának egyesítésekor törvényije volt iklátva. Minthogy pedig a legfőbb ítélőszék az 1870: XVI. t.-cz. értelmében állott egy elnökből, hat tanácselnökből és 42 bíróból, hozzá számítva a fiumei és a tengerészeti ügyek két előadóját 44 bíróból, minthogy továbbá a semmítőszék állott egy elnök, egy alelnöki ől és 18 rendes bíróból, ez a létszám csak ugy lesz fentartható, ha annak figyelembe vételével, hogy a semmítőszék alelnöke tulajdonkép rangban és állásban egyenlő volt a legfőbb itélőszéki tanácselnökökkel, a tanácselnökök száma hatról hétre emeltetik. Ennélfogva indítványozza a bizottság, hogy az 1. § nak egyébként való elfogadása mellett a „tanácselnök" szó előtt levő hat szám helyett hét tétessék. (Helyeslés jóbhfélől.) Szilágyi Dezső: T. ház! A mi ezen, a t. előadóur részéről tett módosítványt illeti, nekem az ellen kifogásom nincs. Ennél az i. §-nál csak azért szólalok fel, mert az általános vitában zárszavam nem lévén, módosítványom itt az 1. §-nál helyén van és itt azon téves felfogást, melylyel az helyenként elhomályosíttatott, xöviden kijavítani akarom. Van egy általános szempont, t. ház, köztünk, mely vita alá nem jön: az, hogy a Curia elnöke, tehát Magyarország birói karának feje csak szakképzett, alkalmas jogász lehessen. Ez egy közös álláspont. A mit továbbá mi akarunk, az az, hogy ez állás nemhogy dignitási toldalékot nyerjen, mert az elnökség és a méltóság ma össze van forrva, mint össze veit századokon, hogy ne választassanak szét egy téves, egy oly szempont alapján, rainíh > ama méltóságnak az elnöki állás együttviseléséhez külön vagyoni, előkelő születésben vagy régi név ben levő személyes kellék is szükséges volna. Ha már most a t. ministerelnök ur feláll és azt mondja, hogy az országbírói méltóság mint ilyen csak udvari méltóság: ez históriailag nem h/lyes, mert a nagyzászlós urak soha sem voltak pusztán csak udvari méltóságok, hanem mindig fő, cardinális functionariusai voltak az államnak. Jövőre az igaz, lesznek csupán üres czímek, ha az elválasztás megtörténik. De még ezt a felfogást értem, t. ház, de megvallom, azt a felfogást megérteni képes nem vagyok, melyet a t. igazságügyminister ur tegnap nyilvánított és melyet a t. előadó ur egy más alakban ismételt. Ez az, mivel én megbarátkozni nem tudok. E felfogás röviden kifejezve abban áll, hogy ha alkalmas személy az, a kivel betöltetik a Curia elnöki állása, ha alkalmas arra, hogy a dígnitast viselje, akkor összekapcsolható állás és méltóság, különben nem. Ez a felfogás az, t. ház a melylyel én kibékülni nem tudok, nem pedig még az előadó ur előadása után sem, ki az alkalmatosságot ugy magyarázta meg, hogy ha'van vagyona és neve nem arra, hogy az ország legfőbb birói állását betöltse, hanem arra, hogy azt a dignitást is, melyet üresnek neveznek, elviselhesse. Ez a felfogás az, uraim, a mi nem íér össze az itt oly fennen hangoztatott elvekkel. Még a régi magyar alkotmánynyal sem egyeztethető össze. Hisz erre az állásra, a legmagasabb állásra, felemelkedtek az akkori populust képező köznemesség tagjai és számos nagy család egyenesen ugy keletkezett, hogy élődj öli esze, szorgalma, igyekezete után ezen legmagasabb méltóságra, hivcitalra emelkedett Mi ok van ma ebben a házban, hol annyit beszéltek liberalismusról és mi ok van itt most azt állítani fel, a mit a világ minden alkotmánya megezáfol, hogy egy nagy hivatás teljesítése — pedig nagy hivatás az ország legfőbb törvényszé-