Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-19

19' omagos flléí október 81 I8S4 359 Mocsáry Lajos: T. ház! A szőnyegen levő j törvényjavaslat, melyet aféle kis törvényjavaslatnak hallottunk nevezni, mint a minőket csak úgy röptében is lehet keresztülvinni, kétségtelenül annak köszöni azon érdeklődést, melyet ébresztett, hogy azzal kapcsolatba hozattak bizonyos személyes tekintetek. Azt hiszszük ugyanis — és e hitben megvallom, engem megerősített azon rövid és fogyatékos indokolás, melylyel a t. igazságügyminister ur e törvényjavaslatot beterjeszteni méltóztatott — meggyőzött engem arról, hogy a t. kormány csak üzért kívánja az országbírói méltóságnak a Curia elnökségétől való elválasztását, mert az országbírói méltóságnak conferálásával kedveskedni akar egy sokat emlegetett kitűnő férfiúnak viszonszolgálatul azon nevezetes politikai pártérdekű szolgálatokért, melyeket az a kitűnő férfiú a kormánynak tett. És miután a nevezett férfiú hajlandó ugyan elfogadni ezen históriai nimbussal övezett magas méltóságot, de nem óhajt foglalkozni azon hatáskörrel, mely ezen méltósághoz eddig csatolva volt: kitaláltatott azon expediens hogy választassák el az országbírói méltóság a curiai elnökségtől, így tekintve t. ház, a dolgot, ezen eljárás mindenesetre sajátságos világítást vet a t, kormány felfogására, a törvényhozás komolyságát illetőleg. így felfogva a dolgot, megvallom, jogosultnak látom azt kérdezni: vájjon szabad-e egyes, bármily kitűnő személy kedvéért megbolygatni közjogi intézményeinket? Szabad-e általában jogosabb érdekeket magasabb értelemben vett kortesczélra felhasználni más eszközök mellett törvénvek hozata%r iánál? Ez csakugyan lehet új liberális doctrinája a szabad el vííség azon legújabb iskolájának, melynek dicséretét hallottuk itt a hosszasan lefolyt felirati vita alatt zengeni, de komoly törvényhozási eljárásnak ezt mondani nem lehet. Hanem a t. ministerelnök ur mindjárt a vita kezdetén, tegnap igyekezett elvenni élét azon személyes vonatkozások feltevésének az által, hogy kijelentette, hogy az elválasztás létesítése még a múlt országgyűlés folyama alatt határoztatott el mindjárt Mailáth György halála után. Erre nézve én azt hiszem, liogy bátran mondhatnák azt, hogy nekünk ahhoz, hogy mi szándéka van a kormánynak, semmi közünk; mi nem a kormány sziveit és veséit vizsgáljuk, hanem bírálat alá veszszük cselekedetei;'. És talán kérdezhettük volna azt is, hogyha csakugyan el volt már akkor határozva a különválasztás, mért nem terjesztetett be mindjárt akkor a törvényjavaslat,habár akkor nem is lehetett volna azt letárgyalni az idő rövidsége miatt. Azt sem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy a t. kormánynak mindjárt feltűnt már akkor, hogy bizony kedvező reá nézve, ha nem egy, de két méltóságot conferál és talán már akkor comliinátióba hozatott ez bizonyos concrét eshetőségekkel | Hiszen azt sem tudjuk bizonyosan, hogy mely időkre vezethetők vissza azok a tárgyalások, melyek azt eredményezték, hogy a szóban levő igen t férfiú elhagyta eddigi ellenzéki állását és kész helyt foglalni — a mint mondják — azon párt működésében, mely most az ország sorsát intézi. Hanem, a mint mondám, a t. ministerelnök ur tegnapi nyilatkozata következtében én mindezt tovább kutatni, erre nagyobb súlyt helyezni nem kívánok. Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ha még személyes indokai sem voltak annak, hogy e törvényjavaslat beterjesztessék, az esetben absolute semmi ok nincs arra, hogy az országbírói méltóság a curiai elnökségtől elválasztassék. És ehhez vagyok bátor hozzá tenni azt, hogy valósággal minden igazi reális ok nélkül teszi meg a kormány azt, hogy ismét ki akar venni egy követ a régi magyar alkotmányos szerkezet épületéből, ismét meg akarja szüntetni alkotmányunknak oly sajátságát, a mely sajátságánál fogva jobban hasonlította magyar alkotmány az angol alkotmányhoz és minden ok nélkül akar létrehozni oly intézkedést, a mely mindinkább egyenlővé teszi ez állapotokat a Lajtán innen és a Lajtán túl, a minek csakis az lehet a következése, hogy a Lajta vize ma már nem csak áthidaltatik, hanem egész hosszában beboltoztatik. Azt hiszem mindenkinek feltűnt, legalább nekem feltűnt azon igen hiányos, fogyatékos indokolás, a melylyel e törvényjavaslatot a kormány kisérte ; de feltűnt nekem ezen kivül a t. előadó ur indokolásának módja is, a melylyel a törvényjavaslatot ajánlotta. Az igen t. barátom más alka lommal nem igy szokott indokolni. Azt mondta ugyanis a t, képviselő ur, elfogadásra ajánlja törvényjavaslatot, mert hiszen az országbíró de lege eddig sem volt, vagy legalább az utóbbi időkben nem volt elnöke a Curiának. Továbbá azt is mondta, hogy nem áll az igazságszolgáltatás érdekében az, hogy e két méltóság és állás egybekapcsolva legyen. A mi az elsőt illeti, ezzel legfeljebb talán azt lehetne indokolni, hogy el lehet választani ezen két állást a nélkül, hogy az eddigi állapotok nagyobb mértékben mcgbolygattatnának, de hogy tehát el kell választani a két állást, ezzel komolyan indokolni a törvényjavaslat elfogadását nézetem szerint nem lehet. De az igazságügy érdekében sem kívánatos, mert az igazságügy érdeke azt követeli, hogy a legfőbb ítélőszék elnöki állásának betöltésénél egyedül és kizárólag az igazságszolgáltatás érdeke, a birói szakképzettség legyen döntő. Bocsánatot kérek, hiszen semmi sem áll útjában annak, hogy ezután is, mint eddig, szakképzett, arra való elnök neveztessék ki országbíróvá. A mi áll a t. előadó ur okoskodására, ugyanaz áll a t. igazságügyminister ur előadására