Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-19
260 lf- országos ttlé* október 26, 1884. is; azok a historíumok, melyeket szíves volt tegnep oly érdekesen előadni, azok is lehetnek indokok arra, hogy lehetett megváltoztatni az eddigi helyzetet a nélkül, hogy ez által az országbírói méltóság érintessék. Egyébiránt az igazságügyminister előadásából is kitűnik, hogy tény az, hogy mint az ifjabb Mailáth, az idősebb Mailáth, Cziráky, Ürményi, Szentiványi példái bizonyítják, az országbírói méltóság mindig a legmagasabb qualifieatiót igényelte; tény az, hogy habár megengedem, mint a nádor helyettese is működött, a jelenleg élő nemzedék idősebbjeinek visszaemlékezése szerint is, mindig az országbirák állottak a magyar judicatura élén, az tehát, hogy az országbíró a magyar igazságügy élén álljon, valóságos nemzeti ősi intézmény, (ügy van I a szélső lalóläalon.) És miután ezen intézmény, a mint azt tegnap Haviár Dániel és Szilágyi Dezső képviselőtársaim minden kétséget kizárólag bebizonyították, a magyar igazságszolgáltatásnak csakis előnyére, hasznára válhat: én a törvényjavaslatban foglalt elválasztását az országbírói méltóságnak a Curiu elnökségétől, el nem fogadhatom és járulok Haviár Dániel képviselőtársam indítványához. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, h > tehát senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti a bizottság előadóját és Haviár Dániel képviselő urat, mint az ellenindítvány benyújtóját. Szilágyi Dezső: Engem is. (Felkiáltások: Nem tett ellenindítványt!) Tizen írták alá az indítványomat. Elnök; A képviselő ur csak módosítványt nyújtott be s így akárhányan irták alá, csak a részleges vitánál lesz módja szólani, Teleszky István előadó: T. ház! A szőnyegen forgó törvényjavaslat annyira egyszerű és átlátszó és a kérdés annyira ki lőn merítve, hogy részemről feleslegesnek tartom, zárszavam igénybe vételével a ház türelmét soká próbára tenni. (Halljuk. 1 ) Csak azt jegyzem meg, hogy Haviár Dániel képviselő urnak azon állítása, mintha a törvényjavaslat czélja el lenne leplezve és eltakarva, nézetem szerint nem találó. Mert a módosítani szándékolt 101. szakasznak a módosított szöveggel való összehasonlításából azon czél, a mely a törvényjavaslattal eléretni szándékoltatik, oly világosan kitűnik, hogy itt leleplezésről szó sem lehet. Nem lehet szó különösen az igazságügyi bizottság tárgyalása és jelentése után, a hol az, hogy ezen törvényjavaslatnak tulajdonképeni czélja az, hogy az országbírói méltóság és a euriai elnökségnek összekapcsolása, mely mint átmeneti intézkedés jött bele, a módosítani szándékolt törvénybe — mellőztessék — úgy a tárgyalás folyamán, mint a bizottság által előterjesztett jelentésben világos kifejezést nyert. Előadói szerepemből kifolyólag azon érintett személyes motívumokkal, melyeket az előttem szó lőtt képviselő ur imént felhozott, foglalkozni nem kívánok; mert az igazságügyi bizottság, épen úgy mint azt tegnap Szilágyi Dezső képviselő ur is mondotta, tisztán tárgyilagos szempontból vette bírálat alá a törvényjavaslatot. A törvényjavaslattal szemben egy ellenindítvány és egy módosítvány áll; azon ellenindítvány t. i., a melyet Haviár t. képviselő ur s szón módosítvány, a melyet Szilágyi t. képviselő ur előterjesztettek. Ezen indítvány és módosítvány lényegben megegyeznek. Az egyik elvettetni kívánja a törvényj avaslatot és ezzel fentartani kívánj a ;izon átmeneti törvényes intézkedést, a melyet az 1881. évi LIX t.-cz. 101. §-a a euriai elnökség és az országbírói méltóság egybekapcsolása tárgyában magában foglal. A másik elfogadja ugyan a törvényjavaslatot a hozandó törvényben, de újra kimondatni kivänja azt, a mi az idézett törvényben benne van, hogy t. i. aCuria elnöke az országbíró. Azonos az ellenindítvány és módosítás indokolása is, lényegében legalább. Mert t. barátom Haviár Dániel i-.zt mondja: A két állás el nem választása rugóul szolgál épen a birói kar tevékenységére, megtisztelő, emelő és igy a birói kar működését csak üdvösebbé teheti, érdeklődését és ténykedését csak fejlesztheti. Szilágyi Dezső t. barátom pedig azt mondja: Mncs ok rá, hogy az ország legfőbb bírójának állása ettől a történeti nymbustól, ettől az erkölcsi súlyától megfosztassák. Az országbírói állás külső tekintélyt, nymbust, erkölcsi magasságot adott az összes birói karnak és az igazságszolgáltatásnak, midőn annak valóságos fejét, a saját ereje által oda emelkedett kitűnő jogászt, az ország főméltóságai sorában a nádor után helyezte. Mindaketten meg akarják tartani a törvényes kapcsolatot azért, mert szerintük nincs semmi akadály arra, hogy az országbírói állással kapcsolatos elnöki állásra a birói kar legjelesebbje neveztessék ki, hogy tehát ezen egybekapcsolt állomások betöltésénél egyedül kizárólag a birói érdemnek kel] döntenie. Nem akarom vitatni, t. ház, hogy ezen felfogásnál némi idealismus nem lenne-e felfedezhető. Elfogadom ezen álláspontot, de meg fogják engedni t. barátaim, hogy, habár azokat, kik e magas állás betöltésénél döntő szóval bírnak, mindenkor és kizárólag azon eszme fogja is vezetni, hogy ezen állásra csakugyan a birói kar legérdemesebbje hivassék fel, nincs kizárva a lehetőség, sőt mondhatnám, valószínűleg gyakran megtörténhetik, hogy az a felhívott kitűnő tagja a bírói karI nak, a ki saját vélekedése szerint nem bír azon
