Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-18
38. országos ülés október 25. 1884. 251 ket (Elénk helyeslés és tetszés) és ne essünk ismét azon hibába, melyet már elkövettünk, hogy minden képzelt szükségeinket egyszerre akarjuk fedezni. (Általános helyeslés.) T. képviselőház! Nem vád az, a mit mondani akarok, mert hiszen arra, hogy vádat emeljek, nem érezhetem magamat jogosítva. Tapasztalataimra azonban legyenszabad hivatkoznom. (Halljuk ! Halljuk!) Hat évi pénzügyministeri és húsz évi képviselői tapasztalataim azok, hogy midőn előáll a kormány, vagy bárki más s valamely kiadás megszavazását kéri, azt minden nehézség nélkül megszavazzák a t. háznak minden oldalon levő tagjai. (Felkiáltások: Ez igaz!) Ellenben, ha a pénzügyminister és a kormány kéri a kiadások fedezetéül szolgáló összegek megszavazását és a fedezetnek bármely nemével áll elő, ez ellenzésre talál {Élénk derültség. Ugy van! Igaz! a jobboldalon) és igen sokan, a kik a kért kiadásokat megszavazták, a megfelelő fedezetet vonakodnak megí:dni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Én igen kérem a t. képviselőházat, hogy a két kérdést egymástól elválasztani ne méltóztassék, mert ezek szoros kapcsolatban vannak egymással; (Igaz! jobbfelől) és kérem ehhez képest a t. házat, ne szavazzunk meg semmi körülmények között több kiadást, mint Í>. melynek fedezéséről gondoskodni képesek vagyunk. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Nem akarjuk mi ez által t. ház — és a kormány tanúságát is adta, hogy nem akarja — az ország fejlődésére, haladására szükséges eszközöket megtagadni; mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy beruházások czímén az utolsó években igen nagy összegek vétettek fel a költségvetésbe, de ne terjeszkedjünk tovább, t. ház, mint a mennyire tehetségünk engedi (Elénk helyeslés jobbfelöl) és ha igy teszünk, ez lesz a legjobb, a legbiztosabb mód arra, hogy hitelünk még inkább növekedjék és anyagi helyzetünk újabb áldozatok igénybevétele nélkül állandóan javuljon. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Erre kérem a t. képviselőházat és midőn ezt teszem; van szerencsém az 1885. évről szóló állami költségvetést és az államjavak eladásáról szóló jelentésemet azon kéréssel benyújtani, méltóztassék ezeket első sorban a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Az 1885. évről szóló költségvetés és a pénzügyminister ur jelentése az államjószágok eladásáról és ennek eredményéről az 1883. évre vonatkozólag ki lévén nyomatva, a ház tagjai közt ki fog osztatni és mindkettő előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Következik az igazságügyi bizottság 25. számú jelentése az 1881. évi LIX. t.-cz. 101. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik tekinteni és igy az általános vitatkozást megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Teleszky István, az igazságügyi bizottság előadója: T. képviselőház! Midőn az igazságügyi bizottság nevében és ennek beadott jelentésére utalva, (Halljuk!) az 1881: LIX. t.-cz. 101. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra van szerencsém ajánlani: az igazságügyi bizottság álláspontjának jelzésére röviden a következőket kívánom kiemelni. (Halljuk !) Az 1881: LIX. t.-cz., mely a törvénykezési rendtartás módosítása tárgyában hozatott, tudvalevőleg gyökeresen átalakította a polgári perbeli jogorvoslati felébb vitel rendszerét; megszüntette a külön semmiségi panaszt, mint jogorvoslatot és e jogorvoslatot a fokozatos felébbviteli bíróságok hatáskörébe utalta. Természetes következménye lön ennek, hogy az ezen jogorvoslat kizárólagos eldöntésére hivatott külön semmítőszék, a magyar kir. Curiának egyik osztálya is megszüntetendő volt és hogy ezen legfelsőbb bíróság két osztálya egyesítendővé vált. E tárgyban intézkedik az idézett törvénynek azon 101. §-a, mely a most tárgyalás alatt levő törvény által módosíttatni szándékoltatik. Az idézett 101-ik §., mint átmeneti törvény tisztán az akkori tényleges viszonyoknak megfelelően mondotta ki azt, hogy a Curia kél: osztályának egyesítése oly módon történik, hogy az egyesített Curia áll az országbíróból, a semmítőszéknek akkori elnökéből, mint elnökből, a legfőbb itélőszéki elnökből, mint másodelnökből és továbbá a semmítőszéknek alelnöke, tanácselnökei és birói tagjaiból, mint az új Curiának hasonló min őségíí tagj aiból. Egyáltalán nem volt a törvényhozásnak akkor, mikor ezen törvényt megalkotta, szándékában az, hogy az országbírói állást de lege a Curia elnöki állására decretálja. Tudjuk ugyan, hogy régi törvényeink szerint az országbíró nem a királyi Curiának, mert ilyen legfelsőbb fórum akkor nem volt, hanem a hétszemélyes táblának volt elnöke, de az 1868: LIV. t.-cz. megszüntette a hétszemélyes táblát és annak helyébe felállította a magy. kir. Curiát, illetőleg annak két osztályát, a magyar kir. Curiát mint legfőbb itélőszéket és a Curiát, mintsemmítőszéket. S ugyanazon törvényű §-ában az igazságügyminister felhatalmazást nyert arra, hogy ezen legfőbb bíróságot tetszése szerint szervezze. Majd követte ezt az 1870: XVI. t.-cz., mely a felebbviteii bíróságok szervezését tárgyazza s melynek harmadik pontjában azt olvassuk: hogy a magy. kir. Curia legfőbb itélőszékénél alkalmazandó egy elnök, hat tanácselnök és 42 rendes biró, a magyar kir. Curia mint semmítőszéknélegy 32*
