Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-18

252 18. országos ölés október 25. 1884. elnök, egy alelnök és 18 rendes biró. Ennek következtében az országbíró, ki a semmítőszék elnöki székét foglalta el, nem is országbírói kinevezésénél fogva de lege, hanem semmítőszéki külön elnökké való külön kineveztetése folytán volt országbíró. Ha ennek daczára a 101. §. ugy van szövegezve, a mint imént jelezni szerencséin volt, ez történt tisztán azért, nehogy a látszata is fenforogjon annak, hogy ezen törvény által a bírói függetlenség a legmagasabb fokban érintetni kívánna; történt azért, mert egy legideiglenesebb jellegű törvénynyel álltunk szemben és senkinek sem volt gondolatában az, hogy időközben, addig mig a Curia szerveztetik, oly sajnos esemény fog bekövetkezni, mely ezen legfelsőbb bíróságot fejétől megíöszsza s a kérdést acuttá fogja tenni. Az igazságügyi bizottság ennek folytán elfogadásra ajánlja a*törvényjavaslatot, mert helyes igazságügyi szempontból ugy van meggyőződve, hogy a mint egyfelől az országbírói állásnak a Curia elnöki állásával való egybekötése törvényesen maradandóan szabályoztatni egyáltalán nem szándékoltatott, ugy másfelől e két állásnak törvényszerű kötelező összeköttetése jól felfogott igazságügyi érdekből sem kívánatos Az igazságügyi érdekek azt követelik, hogy a legfőbb Ítélőszék elnöki állásának betöltésénél egyedül és kizárólag az igazságszolgáltatási érdek, a birói szakképzettség legyen döntő s azért e szempontból kiindulva, ajánlom általánosságban a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés jobbfelöl.) Haviár Dániel: T. ház! Midőn az igen t. igazságügyminister ur első javaslatát terjeszti be a t. ház elé, nem szándékozom, mert hiszen később, különösen a költségvetés tárgyalásának keretébe tartozhatik, magyar igazságügyi miseriánkat részletesen elősorolni és azok szomorú állapotát színezni, festeni. Hanem nem zárkozhatom el t. ház, annak kijelentése elől, hogy midőn annyiszor hangoztatva volt trónbeszédben, felirati javaslatokban és feliratokban, hogy a magyar igazságügy szerveztessék a modern kor igényeinek és a tudomány által megállapított elveknek megfcl előleg, hogy akkor legkevésbé volt várható, hogy ezen szerencsétlen 13. szám alatti javaslat nyújtassák be első sorban, mely javaslat egyáltalán szerves intézkedést nem tartalmaz, semmiféle bajt nem orvosol, semmiféle hiányt nem pótol, hanem tisztán oly dolgot újít fel, mely már különben eddig is törvényesen meg volt állapítva. Méltóztassék a t. ház megengedni, hogy ezen megjegyzés folytán kijelenthessem azt is, hogy a mi mellékesnek van feltüntetve úgy a törvényjavaslatban, mint az igen t. minister ur által beterjesztett indokolásban, épen a mi jóformán el van hallgatva és leplezve, ez a fő dolog, ez a magva az ügynek, t. i. hogy a kir. Curia elnöki állása és az országbírói méltóság jövőben külön választassák. Azt | hiszem, fölösleges volna az országbírói méltóság ! jogtörténeti fejlődésének elemzésébe bocsátkozni. I De kétségbevonhatlan, hogy az országbírói állás J épen a mi magyar közjogunkban alkotmányjogi szempontból súlylyal bír és az országbírói méltóság az alkotmány egyik részét képviseli, különösen a tekintetben, hogy az országbíró nem egy | egyszerű zászlós ur, méltósága nem egy üres czíin," I hanem különösen most, midőn a nádori méltóság j szünetel, törvényeink szerint az országbíró az, a j ki első sorban foglal helyt ő Felsége tanácsában. ! Midőn ily lényeges közjogi szempont érintetik, I egyáltalán nem tartom helyesnek, csak ugy mellékesen átmeneti törvény alakjában megoldani a kérdést, mert habár már utóbbi időben a magyar | törvényhozás incidentaliter több ily közjogi kér! dést oldott meg, részemről egyáltalán nem helye| selhetem, hogy ily közjogi kérdések csak mellékesen érintve oldassanak meg és igy mondhatni, ! a magyar alkotmány eredeti színezete és stylje ; lassanként eltöröltessék, meghamisittassék. [Hélyesí lés a szélső balon.) Habár az igazságügyi kormányzat titkaival • természetszerűleg nem vagyok ismerős, lehetetlen, \ hogy mégis kifejezést ne adjak azon szerény vélei menyemnek, hogy egyáltalában tárgyilagos indo\ kok ezen javaslat beterjesztésére nem szolgáltak. [ Magából az indololásból bátor vagyok azt kimu; tatni, melyben azt mondja az igen t. igazságügyi minister ur : ..Időközben a személyzetben váltoI zások álltak be és igy főleg az elnökökre vonatj kozó intézkedések fen^axtása 'tényleg lehetetlenné . vált". Tehát személyes ..körülmények szolgáinak I okául a törvényjavaslat beadásának. Ismétlem, ! lehetetlen, hogy személyes okok ne szolgáljanak I a törvényjavaslat beadására épen a tekintetben, | hogy a curiai elnöki állás és illetőleg az országI birói méltóság betöltessék, mert ha azon nézet vezeti az igazságügyi kormányzatot, hogy a tiszteletreméltó magyar birói karban egyáltalában nem létezik oly férfiú, a ki megérdemli az országbírói állásba emeltetést, akkor azt hiszem, fölösleges ezen javaslatot benyújtani; de én azt tartom, hogy a magyar birói kar az ily nézetet — nem tulajdonítom az övének — de ha ugy volna, nem érdemelte ki, hogy t. i. tagjai közt ne velessék olyan találkozni, a ki alkalmazható és odaállítható legyen a nemzet büszkeségére, az országbírói méltóságba. Én ugy látom, hogy az, hogy az országbírói állás ne választassák külön a curiai elnöki állástól, rugóul szolgál épen a birói karra általában, megtisztelő és emelő és igy a birói kar működését csak tudatosabbá teheti, érdeklődését és ténykedését csak fejlesztheti. Addig, mig a magyar igazságszolgáltatásnak, habár szerény palotájának homlokára azon devise van felírva: justitia regnorum fundamentum, inig ezen elv szándékoltatik