Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-17
17. országos ülá is október 24. 18S4 235 hozzányúlni, mert ők a nemzet hivatásánál, a nemzet közérzületénél kisebbek és mert ebből az okból, nem nagyságuk miatt, csak ily ferde utón biztosítják maguknak a nemzet támogatását. (Elénk tetszés a baloldalon.) Az elsőre a példák a Julius Caesarok, Cromwellek, első Napóleonok, a Bismarckok; a másodikra a példák III-ik Napóleon, Walpooleok...... Több példát, t. ház, nem idézek. (Élénk derültség és tetszés a baloldalon.) De, t. ház, egy általános megjegyzést iegyen szabad e tételhez fűznöm. Nem tettem volna, ha a t. előadó ur ma mintegy a mi magatartásunk káros következményeitől féltve a nemzetet, erre nem utal; arra a lehetőségre t. i., a mit én ugyan még lehetőségnek sem tartok, de a mit ő felhozni jónak látott, hogy a nemzetre megint beállhatna oly szomorú idő, midőn absolut hatalommal kell szemben állnia. Hát, t. ház! Ilyenkor minden attól -függne a nemzeti szabadság visszaszerzése, sőt a nemzeti létnek biztosítása, azon erkölcsi erőnek fokától, melylyel a nemzet birna. Es vájjon a t. mmisterelnök ur, kinek jó hazafiságában én soha egy perczig sem kételkedtem, nem gondol-e talán maga is néha aggodalommal azon eshetőségre, ha ily idők bekövetkeznének, •• miután a nemzet azon rendszer által, a mely akarata szabad nyilvánításának meghamisítására éveken át követtetik, erkölcsileg meg lesz puhítva. Ettől a veszélytől féltse az előadó ur a nemzetet és ettől a mindinkább terjedő betegségtől, az erkölcsi gyengeségtől, az önérzet elhalásától, a servilismusnak napról-napra terjedésétől. (Elénk helyeslés és tetszés bal felöl.) Ezektől az igazi bajoktól féltse az előadó ura nemzetet, nem pedig azoktól a férfiaktól, a kik a bajokra bátran rámutatnak, hogy azok gyógyítását elősegítsék. {Igazi ügy van a baloldalon.) T. ház! Miután érintettem Horvát Boldizsár t. képviselő ur személyét és beszédét, azért való hálámnak kifejezése mellett, hogy előadásának ragyogó szépségével áthidalni iparkodott azt a mindinkább táguló ürt, mely a magyar parlamentet a magyar akadémiától elválasztja, (Derültség a baloldalon) ezért őszinte hálám nyilvánítása mellett, legyen szabad beszédének egész tartalmára nézve néhány rövid megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt legmélyebb csodálkozással töltött el engem a t. képviselő ur ítélete a kir. trónbeszédről és annak viszhangját képező többségi választelirati javaslatról. A í. képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy miután a trónbeszéd egyáltalán nem tartalmaz mást, mint a teendőknek száraz felsorolását, hasonlóan a válaszfelirati javaslat, a nélkül, hogy azon teendők és feladatok megoldásának iránya egyszersmind meg volna jelölve : őnem lát okot, hogy azzal magát ellentétbe helyezze, mert úgymond, ily körülmények közt a kormány felett való Ítélethozatal időelőtti. T. képviselőház! Ha ez a kormány a trónbeszédet megelőzőleg egy hónappal ült volna a ministeri székekbe: akkor érteném ezt a nyilatkozatot ; akkor is hibáztatnám, hogy a kormány a nemzetet nem világosítj a fel czéljai felől, követendő iránya felől, valamivel több praecisióval, de akkor érteném azt a felfogást, mely igy szól: tartsuk vissza ítéletünket, hiszen ez a nyilatkozat még nem tartalmaz semmi olyast, a mi kritika, tárgyát képezhetné. De hogy erre az álláspontra lehessen helyezkedni oly kormánynyal szemben, mely a trónbeszédet megelőzőleg már 9 éven át viszi az ország ügyeit, ezt nem értem ; (Élénk helyesléi a baloldalon) s annál kevésbé értem azon igen t. képviselő ur részéről, ki az időközben a kormány által véghezvitt nagyszabású actióknak mindkettejét helytelenítette s attól támogatását meg is vonta. (Igaz! Ugy van! a baloldalon) Értem az Ausztriával kötött közgazdasági kiegyezést és a boszniai oceupatiót. De t. ház, hiszen ez mellékes dolog, ámbár megvallom, nem birom felfogni azt a magatartást, ha egy oly kitűnő tagja a parlamentnek, ki oly múltnak és oly nagy tekintélynek örvend, mint Horvát Boldizsár ur, gondosan kitér az elől, hogy álláspontját meghatározza a parlamenti életnek mindenkor domináló jelenségével, a kormányzattal és annak irányával szemben. (Igaz! Ugy van a balés szélsH baloldalon ) De ezt a t. képviselő ur egyéni mérlegelésére bizom. Beszédének egész tartalma azután közállapotaink betegségeinek diagnosisát és egyszersmind a gyógykezelés irányainak kijelölését tartalmazta. A diagnosis, ha jól fogtam fel beszédét, abban állott, hogy a magyar társadalomban van a betegség. A betegségnek neve az. hogy reactionárius hajlamok vannak a magyar társadalomban; ezeken kormány változás nem segít; ezen nem segít más, mint határozott és elszánt ragaszkodás a liberalismus elveihez és a szabadelvű haladásnak egy oly jellegéhez, melyet a t, képviselő ur nagyon élesen jellemez az által, hogy visszautasítja Zichy Antal t. képviselő urnak azt a kifejezését, melylyel ő egy conservativ liberális iránynak helyességéről és szükséges voltáról beszélt. Már most, t. ház, én a képviselő uraltál megállapított diagnosist csak részben tartom helyesnek. Igen is, társadalmunkban is van sok baj, vagyis hogy praecisebben szóljak, van sok oly baj — mert alkalmasint ezt értette a t. képviselő ur is ezen kifejezés alatt — a minek oka egyáltalában nem keresendő sem a kormányzatnak, sem a törvényhozásnak működésében, f de mely magából a társadalomból keletkezett. És én készségesen elismerem, hogy igen helytelen dolog — nem is 30*
