Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-17
236 l 7 " 0TtTÁgm> Sic tettem soha — minden létező bajért a kormányt, a törvényeket és a törvényhozást felelőssé tenni; igen veszedelmes és helytelen dolog a társadalmat avval legyezgetni, neki azzal hízelegni és őt ez által veszedelmes álomba ringatni, hogy a benne és az ő elemeiben keletkezett bajok ignoráltassanak és minden baj ugy szineztessék előtte, mint a mely kizárólagosan a politikai körök ferde működéséből ered és ez által mintegy azt a várakozást is ébreszteni, hogy a társadalomnak öntevékenysége nélkül, sőt nem is főleg a társadalom öntevékenységével , kizárólag vagy főleg a politikai faetorok működésének módosulásától várja a gyógyulást. Ezt én, t. ház, elismerem és ha a t. képviselő ur arra szorítkozott volna, hogy ezt ekként formulázta volna, hogy társadalmi bajaink oka nem mindenben, sőt talán nem is főleg találhatók a kormányzat és a törvényhozás ferde irányában: akkor én az ő mondatát aláírnám. De ép oly ferde irány, mint a minő az volna, ha kizárólag a kormányt és a törvényhozást akarnók felelőssé tenni a létező betegségekért, ép oly ferde irány és ép oly egyoldalú— egész tisztelettel legyen mondva — az, ha mi a létező bajokért a kormányt és törvényhozást terhelő felelősséget elhallgatjuk, eltakarjuk és ezen tényezőknek mintegy megadjuk az absolutoriumot és ezen a házon belül és azon kivül azt a másik túlzást akarjuk terjeszteni, hogy a kormányzat és a törvényhozás ferde irányának a létező társadalmi bajok előidézésében nincs része, hogy ^ezeknek változásától semmit várni nem lehet. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) A mint nem igaz az egyik, ngy nem igaz a mksik.(Hclyeslsabaloldalon.) És, t. ház, ha valóban társadalmunknak egyetlen, sőt legnagyobb baja bizonyos reactionarius szellem volna: akkor kérdem a t. képviselő úrtól, vájjon ennek elharapódzása, vájjon a szabadelvű eszméknek általa panaszolt térvesztéseért nem illeti-e a felelősségnek egy része azt a kormányt és azt a, pártot is, mely a szabadelvű pártnak nevét viseli és mely tetteivel nem tudott ezen általa kitűzött jelszónak magaslatára emelkedni? Ugy van! Élénk tetszés a balés szélső baloldalon.) De, t. ház! Én azt hiszem, hogy a képviselő urnak diagnosisa még más tekintetben is egyoldalú. Egyoldalú abban az irányban is, hogy az itt-ott kétségtelenül mutatkozó reactionarius szellem társadalmunknak nem egyetlen baja, nem egyetlen gyengesége. Az a két nagy baj, mely annak erőtlenségét tulajdonképen előidézi és jellemzi, ez a két nagy baj számos igen fontos társadalmi osztálynak gazdasági erőhanyatlása és az általános erkölcsi erőhanyatlás ebben az országban, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső haloldalon) az a baj, melyre már előbb rámutatni bátor voltam. És vajion ezekért, t. ház, a t. képviselő urnak állítása s ofetofcer 24. 1S84. * f \ szerint a kormányt és politikáját semmi felelősség I sem fogja illetni? Vájjon az a fonák közgazdasági politika, mely az 1878 iki kiegyezésben nyert kifejezést és melyet, ugy látszik, folytatni kivannak és egyéb nagy mulasztások a gazdasági reformtevékenység mezején, vájjon ezeket nem illette meg a felelősségnek egy része a gazdasági hanyatlásért, mely sok helyt mutatkozik? És vájjon a kormány-politika egész jellege, azon visszaélések halmaza, melyeknek egy részére rámutatni bátor voltam, vájjon ez nem viseli-e a felelősségnek egy részét azon erkölcsi erőhanyatlásért, azon terjedő servilismusért, melyet már szintén előbb említettem? (Ugy van! Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a tisztelt képviselő urnak diagnosisa az én csekély felfogásom szerint egyoldalú: akkor legyen szabad az ő therapiájára is megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur a tiszta meggyőződés és az évek hosszít során át kipróbált bajnoki hűségnek egész melegével, mint azon zászlót, mely alatt a létező bajok orvoslása felé szakadatlanul haladnunk kell, újra kitűzi és lobogtatja, a liberalismus zászlóját. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Nekem sem tt zászló, sem annak ily módon való lobogtatása ellen semmi legkisebb kifogásom nincs. Én, t. ház, megvallom, egyénileg azt hiszem, hogy az idők fejlődése ugy ezen országban, mint azon egész európai társadalomban, a mely, a mi hazai viszonyainkra is folytonos behatással van, mondom, az idők ezen fejlődése kinőtt azon jelszavak korlátaiból, melyek akkor érvényben voltak, midőn az Európa által fennen lobogtatott liberalismus délpontján volt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. ház! Midőn nemzetünk a nemzetiségi kérdésnek magasra nőtt árjai között, azon Iralláinzó néptengerben küzködik léteért, melynek közepébe vitt minket önelhatározäsunk és a gondviselés keze, midőn igy előbb — és különösen akkor — nem ismert veszélyek közt van és előre nem láthatott feladatokkal áll szemben; midőn minden társadalmi jelenség Európaszerte óriási arányokban megnőtt; midőn nem csak a vérontással vívott harczokra előbb soha nem ismert nagyságú felfegyverzett tömegek állanak szemben minden európai nagyhatalom területén, de midőn azon vérnélküli, csak verejtékkel és néha könytíontással vívott csatákban is, melyek a társadalmi concurrentia tényezői közt folynak, előbb nem látott nagyságú erők törnek egymásra: akkor, azt hiszem, a régi pártchablonok és elnevezések felmondják a szolgálatot. (Élénk helyeslés balfelől.) De ám legyen ugy; ha vannak, a kik kegyelettel ragaszkodnak és ugy tudom, hogy t. politikai barátaim nagy többsége is ragaszkodik hozzá, a kik kegyelettel I ragaszkodnak a szabadelvfíségnek nem csak lénye-
