Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-17

231 M, «!•«*«»! f<\fm oMdk*r 24 188*. élések azon nemére, melyekről a ministerelnök ur azt állítja, hogy azok nem sajátságai a kormánypártnak, hogy azokat elkövetik egyesek ép ugy az ellenzék, mint a kormánypárt körében. Hát, t. ház, bármily absurdumnak állítsa is ezt a tételt a t, előadó ur, mégis állítom, hogy még ezen visszaélésekért is a felelősségnek nagyobb mérve önöket terheli, a kormányt. Én ezen visszaéléseket nem mentegetem, nem szépítem, akárki követte el. De hogy megtörténnek sok einlsernél, nem azon szándéknak kifolyása, mint hogy ha ő azokat megtenni akarná, de egy — ekkor is helytelen — pressiónak kifolyása, mely alatt áll, midőn az ellenpárt részéről hasonló eszközökkel élnek. És a felelősség ezért terheli első sorban azt a kormányt, mely a törvényt kellő erélylyel, pártatlan erélylyel jobbra balra végre nem hajtja és igy meg nem óvja azt, ki az ilyeneket nem szívesen követi el, de a kisértéssel szemben gyenge, hogy ily kísértésnek kitéve ne legyen. {Elénk helyezés és tetszés a baloldalon) Különben, t. ház, ám legyen, ám ooncedáljuk azt, hogy ily visszaélések előfordulnak minden párt táborában, avval legfölebb — habár ezt sem engedhetem meg a múltra nézve védekezhetik a kormánypárt. De semmi esetre sem következik ebből az, hogy a jövőre nézve is visszavetendő azon következmény, melynek mi felirati javaslatunkban kifejezést adtunk hogy minél előbb erélyes rendszabályt kell alkotni, a törvényt szigorítani, kiegészíteni, ahol kétértelmű megmagyarázni, hogy ily visszaélésnek eleje vétessék. Ellenkezőleg, minél általánosabban mutatkozik a baj, annál szükségesebb azoknak a törvényeknek megalkotás-, melyek a választási szabadságot megóvják, a választásoknak tisztaságát biztosítják. (Elénk helyeslés a balés szélsőbalon.) T. ház! Itt csak kitérésképen akarok a t. bizottsági előadó urnak az öt évi mandátum kérdésére vonatkozólag válaszolni. 0 azt mondja, hogy mi, a kik az öt évi mandátum eszméjét elébb helyeseltük, most pedig kitérünk a nyilatkozás elől ezen tárgyra vonatkozólag, hogy mi kényelmes szerepet tulajdonítunk magunknak. Majd megalkotja, ugy gondoljuk mi az ő feje szerint, majd megteremti ezen rendszabályt a kormánypárt s akkor meg lesz az, a mit mi óhajtunk, mi pedig annak az ódiumában nem osztozkodunk. Berzeviczy Albert: A látszatról szóltam! Gr. Apponyi Albert: Bocsánatot kérek, azt gondolom, ez nem egyéb, mint egyszerű gyanúsítás. Mert igazolni ugyan ezt a vádat a t. kép viselő ur semmivel sem fogja. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső balon.) Én e tárgyra nézve minden kétértelműséget kizáró szabályossággal nyilatkoztam. Én azt mondottam, hogy most is helyesnek tartom az országgyűlési cyelus meghosszabbítását; ezt mondottam nem csak itt, de mondottam választó| közönségem előtt is. De sokkal fontosabbnak, sokkal sürgősebbnek tartom azon rendszabályok megalkotását, melyek a választások szabadságát és tisztaságát biztosítják. És miután tudom, hogy mi ezeket önöktől elérni sohasem fogjuk, azért nem járulhatok hozzá azon rendszabályhoz, mely lehetetlenné teszi azt, hogy a választásokban erőszakosságok és visszaélések folytán ejtett hibák legalább rövid idő múlva helyrehozassanak, mindaddig, mig teljes biztosítékom nincs arra, hogy a rendszabályoknak ezen második sorozata, melyet én előbbre valónak tartok, valóban megralkottatik. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ez, t. ház, gondolom világos és tiszta álláspont, melyhez semmi gyanúsítás sem fér. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Midőn pedig arra törekszünk, hogy a választási szabadság megőrzésére törvényeink szabatosíttassanak és kiegészíttessenek: akkor legyen szabad azon reményemet kifejeznem, hogy igen is, t. Horvát Boldizsár képviselő ur, a ki felirati javaslatunknak az állami administratióra vonatkozó részét szíves támogatására méltatta, ezen törekvéseinkben is megfogja állni a támogatást; mert a ki a szabadelvűségnek lobogóját oly fennen lengeti és a ki a szabadelvtíséget tekinti azon mértéknek, melylyel kezében itél kormányok és pártok fölött: annak lehetetlenség nem rokonszenvezni, annak lehetetlen hozzá nem járulni minden oly rendszabályhoz, mely azt a szabadságot megőrizni és biztosítani lesz hivatva, mely minden többi szabadságnak, hogy ugy mondjam, szülőanyja és végső biztosítéka: a nemzet önrendelkezési jogát. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A ki ezt a cardinalis szabadságot tiszteletben nem tartja, az megengedem, lehet olykor nagyszabású államférfiú, lehet történelmi alak — van erre példa, nem kell messze visszamennünk a múlt idők homályába, hogy ilyeneket találjunk — de szabadelvű államférfiú sohasem. (Zajos helyeslés a baloldalon.) De t. ház, ha vannak nagyszabású államférfiak, kik nemzetük önrendelkezési jogát nem mindenkor tisztelik: maga azon tény, hogy valaki ebbe a jogba belenyúl, még semmikép sem ezím arra, hogy nagyszabású államférflunak, történeti alaknak tekintessék; (Igazi ügy van! a Bal- és szélsődaloldalon) mert ha vannak néha férfiak, akik, hogy ugy mondjam, a világtörténet geniusának vezetése mellett nemzetük akaratát elkobozzák, mert egy adott pillanatban ők magasabban állanak nemzetüknél, annak aspiratióinál, annak felfogásképességénél, mert jobban megértik, hogy épen akkor mire van hivatva nemzetük, mint a nemzet maga : viszont igen gyakran előfordul, hogy vannak államférfiak, a kik kénytelenek a nemzeti akaratnak meghamisításához az önrendelkezési jognak valamely módon való meggyengítéséhez