Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-16

203 16. oräüágos olf% október 23 !8S4. élő nemzeteknél, a trónbeszéd a legbiztosabb, leghívebb kinyomata, kifejezése, tolmácsolója szokott lenni a ministerelnöki törekvéseknek. (Derültség jobbfelöl.) Kinyomata az azon eszméknek, elveknek, melyeket a ministerelnökök országgyűlési többségük által törvényerőre akarnak emelni. A tárgyalás alatt levő trónbeszéd is hű kinyomata azon eszméknek, elveknek, melyeket Tisza Kálmán ministerelnök ur a képviselőház többsége által törvényekké akar átalakítani; a szőnyegen lévő trónbeszéd méltó kinyomata Tisza Kálmán ministerelnök ur politikai kétértelműségének: (Derültség jobbfelöl) méltó szülöttje Tisza Kálmán jezsuitái furfangjainak ; (Élénk derültség jobbfelöl) ámításának, politikai hitehagyottságának. (Derültség.) Épen azért, t. ház, én pálezát török felette, elkárhoztatom azt. (Élénk derültség.) Mert nem oly törvények alkotására hívja fel a ház tagjainak figyelmét, melyek hazánk, Magyarország önállóságát, függetlenségét, a nemzet szellemi és anyagi jóllétét eszközölnék, tartanák fenn. En azt reméltem, sőt hittem, t. ház, miszerint Tisza Kálmán ministerelnök ur (Derültség) már a jelen országgyűlés tartama alatt be fogja váltani az 1875-ik évben e képviselőházban és igy a nemzet, az egész világ szine előtt akkor tett igéretét, a midőn egész életén keresztül vallott politikai hitel veit feladta, elárusította. eladta (Élénk derültség) csak azért, hogy ezek árán bejusson a ministeri székbe. (Élénk derültség.) A mint a tapasztalás mutatja, ezélt is ért, mert a ministeri bársonyszékbe ül mai nap is. (Élénk derültség.) Szabadjon ez alkalommal Tisza Kálmán ministerelnök urnak (Élénk derültség) e napokban tett kérdésére válaszolnom: mi különbség van a közt, mert azt megígértem a ministerelnök urnak, hogy fogok rá válaszolni, (Derültség) hogy mi különbség van a közt, ha valaki ellenzéki oldalról megy át a közösügyes székekbe, (Derültség) vagy valaki onnan sorakozik az ellenzék táborába. Példa rá a ministerelnök ur. (Derültséj.) De általánosságban mondhatom, hogy azon férfiak, vagyis egyéniségek, (Derültség) mert a férfi nevet már nem érdemlik, (Élénk hosszan tartó derültség) a kik az ellenzéki padokról a közösügyek táborába vándorolnak, bizonyos jutalomra, hivatalra, kitüntetésre számítanak, inig ellenkezőleg, a kik onnan jönnek ide, azon férfiak — nem férfiak még — (Élénk derültség) kik azon oldalról ez oldalra jönnek át, a nemzet hálájára számíthatnak. Említettem, t. ház, hogy azt reméltem, miként a ministerelnök ur elérkezettnek látta már az időt arra, hogy beváltsa a nemzet szine előtt tett igéretét. Azonban fájdalom, e hitemben csalódtam. E reményem azért volt, mert Tisza Kálmán ministerelnök ur, azért, hogy politikai hitehagyottsága által elkövetett haza és nemzetellenes bűneit némileg kiengesztelje, oda nyilatkozott, hogyő csak azért fogadta el az általa is elkárhoztatott, átkosnak mondott közösügyes alapon — (Derültség) ő tőle hallottam, ő tőle tanultam az elnevezést (Élénk derültség) — mondom, azért vállalta el ez alapon a ministerelnökséget, hogy az.állam bevételei és kiadásai közt az egyensúlyt helyreállítsa s hogy az elviselhetetlenné vált magas adókat lejjebb szállítsa; oda nyilatkozott továbbá, hogy az által, miként e közösügyes alapon elfogadta a ministerelnökséget, nem adta fel a múltban vallott politikai hitelveitjianem egy időre esakszegre akasztotta azokat; természetesen azért, hogy mint ministerelnök az első alkalmat megragadja arra, hogy hazánk önállóságát és függetlenségét visszaállítsa. Legalább én ezt hittem ez ideig róla. Kérdem, t. ház, beváltotta-e Tisza Kálmán ministerelnök ur a képviselőházban tett Ígéreteit? Helyreállította-e az állami bevételek és kiadások közti egyensúlyt? Lejjebb szállította-e a már úgyis elviselhetlenné vált nagy adókat, melyek ólomsúlyként nehezednek a nemzet vállaira ? Leakasztotta a szegről politikai hiíelveit? Fájdalom, ez ígéretei közül egyet sem váltott be. Á szegre akasztott hitelvei alatt hogy mit érthetett ő, legyen szabad pár szóval megmagyaráznom. (Halljuk!) Köztudomású dolog, hogy Tisza Kálmán ur mint országgyűlési képviselő az 1861. évben a határozati párt tagja, sőt egyik vezére volt; azon időben még arra sem méltatta a király ő Felségét, hogy vele szóba álljon. (Zajos derültség.) Arra sem méltatta király ő Felségét, hogy hozzá válaszfelirattal járuljon; tehát azok alatt a szegre akasztott elvek alatt alig lehet mást érteni, minthogy Magyarország önállóságának, függetlenségének visszaszerzésére vonatkozó elveit akasztotta szegre, hogy azokat mentől előbb ismét leakaszsza. Én azt hiszem, t. ház, hogy egyetlenegy tagja sincs a képviselőháznak még a túlsó oldali képviselő urak között sem, a ki azt merné állítani, hogy az állam bevételei, és kiadásai közt az egyensúly helyre van állítva; mert hiszen mai nap is még körülbelül 30 és néhány millió deficittel állunk szemben, daczára annak, hogy 1875. évtől és igy Tisza Kálmán ur hitehagyottságának évétől számítva folytonosan nagyobbra emeltetik az adóknak minden neme, daczára annak, hogy 1875. évtől fogva az államadósságok Tisza Kálmán ministerelnök ur közreműködése következtében igen nagy mértékre szaporodtak. Hogy Tisza Kálmán ministerelnök urnak 1875-ben szegre akasztott politikai hitelvei mai napig is szegen függnek, ennek bizonyságául szolgál a tárgyalás alatt levő trónbeszéd, melyen az általa is egykor elkárhoztatott közösügyes szellem i vonul keresztül. Hogy Tisza Kálmán ministerelnök urnak