Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-16
16. országos ülés október 23. 18S4. SOS esze ágában sincs Magyarország önállóságának, függetlenségének helyreállítása, a nemzet szellemi és anyagi jólétéről való gondoskodás, e mellett tanúskodik a most szőnyegen levő válaszfelirati javaslat, mely javaslatot a képviselőház bizottsága terjesztetett a képviselőház elé, melyet én el nem fogadhatok; nemcsak azért, mert a válaszfeliraton Tisza Kálmán ur közösügyes, nemzetgyilkos politikájának szelleme terjed el, hanem nem fogadom, nem fogadhatom el azt azért sem, mert azon válaszfelirat nem ecseteli híven a nemzet óhajtásait, vágyait, törekvéseit; mert azon válaszfelirat nem állítja a király ő Felsége elé a nemzet sérelmeit, a nemzet íáj dalmait, nem azon vérző sebeket, melyeket a közösügyes közjogi alap ütött a nemzet testén; mert király ő Felségének tudomása sincs az ország, a nemzet szánandó, nyomorúságos helyzetéről, a ki azért nem is gondoskodhatik a vérző sebek gyógyításáról; pedig én meg vagyok róla győződve, hogy ha a király ő Felségének tudomása volna azon nyomorúságos helyzetről, azon ínségről, melylyel e haza polgárainak nagy része küzd: maga ő Felsége figyelmeztetné első sorban Tisza Kálmán ministerelnök urat a nemzet iránti kötelességének teljesítésére. Maga a király ő Felsége rendelné meg, hogy ne pusztítsa tovább a nemzetet az adók folytonos emelésével és újabb adók behozatalával. 0 Felsége azon hitben, meggyőződésben él, hogy a világon nincs boldogabb, elégedettebb, gazdagabb nemzet a magyar nemzetnél, e haza területén lakó polgároknál. Oka annak, hogy a király ő Felsége téves fogalommal bir a nemzet jelen állapotát, sorsát illetőleg az, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur rózsás színben állítja ő Felsége elébe a nemzet helyzetét, állapotát. S hogy ez igy van, azt biztosan mondhatom. (Nagy nevetés jobbfelöl.) Hiába nevetnek, engem nem zavar meg az önök nevetése. Tehát azt mondtam, hogy biztosan mondhatom, miként ő Felsége abban a hitben van, hogy e nemzet egyike a legboldogabb nemzeteknek, mondhatom ezt ő Felségével történt találkozásom alkalmávali párbeszédem következtében. (Nagy nevetés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Ha parancsolják, elmondom az egész esetet, bár nem volt szándékom elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Egy alkalommal parancsolt ő Felsége egy találkozást velem. (Nagy derültségjobbfelől.) Első kérdése az volt hozzám: >No ugy-e képviselő ur — egész jókedvvel mondta (Derültség) — most már meg van elégedve a nemzet, nincs semmi kívánni valója a népnek ?< Meglepett, megvallom ö Felségének ezen kérdése, de képviselői állásomból kifolyó kötelességem szerint, meg kellett mondanom, hogy a nemzet megelégedve nincs. (Nevetés jobbfelöl.) Igaz, meglepte ő Felségét e nyilatkozatom és magam is arra számítottam, hogy búcsút fog tőlem venni. Azonban, t. ház, ez nem történt meg, sőt ezen szavakat intézte hozzám: >Kérem, képviselő ur, tudassa velem mi módon lehetne eszközölni ?" (Nevetés és taps jobbfelöl.) A taps a komédiásokhoz való. (Halljuk? Halljuk!) >Mi módon lehetne azt eszközölni, — tessék most is nevetni, iiíszen ismételtem (Derültség) — hogy a magyar nemzet boldog, elégedett legyen?* A magam politikai nézeteiből kiindulva, elmondottam a király ő Felségének és ő Felsége jó néven vette az őszinte szót. Ha azt is akarják tudni uraim, hogy miért intézte ő Felsége hozzám e kérdést, még azt is elmondom. (Halljuk! Halljuk!) Tudja Tisza Kálmán jelenlegi ministerelnök ur, mert hiszen ő is egyike, volt azoknak, a kik engem felszólítottak az 1859-ik évben, midőn ő Felsége tengelyen körutat tett az országban, arra, hogy találkozást eszközölvén a király ő Felségével, értesítsem ő Felségét azon szánandó nyomorúságos helyzetről, melyben nemzetünk mai nap szenved. Tisza Kálmán ministerelnök: Én soha! Csanády Sándor: Hiába rázza ön a fejét uram, (Zajos derültség) mert úgy van. Tisza Kálmán ministerelnök: Soha sem! Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék nyugodtan végezni. Csanády Sándor: El is végzem, csak ne háborgassanak. A felhívás következtében természetesen nem tehettem mást, minthogy egy pár száz ifjút lóra ültettem, magara is lóra ülve,, a zászlót, melyre: „1848. szabadság, egyenlőség, testvériség" volt irva, kezembe véve, Mező-Keresztesnél találkoztam ő Felségével. Ott, uraim, hiven ecseteltem ő Felsége előtt a nemzet nyomorúságos helyzetét és ezen ottani tanácskozásunkra való visszaemlékezés folytán intézhette hozzám ő Felsége azon szavakat, melyeket itt elmondottam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És épen ő Felsége nyilatkozata után mondhattam én, t. ház, azt, hogy meg vagyok győződve. ha ő Felségének tudomása volna a nemzet nyomorúságos helyzetéről, okvetlenül felszólítaná ministerét : igyekezzék oda, hogy a nemzet megkiméltessék minden kellemetlenségtől. Tehát nem ő Felsége az oka annak, hogy a I nemzet bajain segítve nincsen, hanem Tisza Kálmán ministerelnök ur, (Derültség) a ki folytonosan rózsás színben tárja ő Felsége elébe a nemzet helyzetét, állapotát. Hogy mi az oka a nemzet jelenlegi helyzetének, azt hiszem, azt nemcsak érzik mindnyájan, hanem mondják is; oka igenis a 67. és 78-iki közösügyes kiegyezésekben van, melyek megfosztották hazánkat ezredéves, őseink vérével szerzett önállóságától, függetlenségétől, mely kiegyezkedések hazánkat osztrák tartománynyá, e nemzetet 26*
