Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-16

16. M-SÍÍC^S Ilés ojítdber 23. 1884. 199 dorlás által. (Ugy van! bal- és szélsőbal különböző padjain.) Érdekében áll-e ez Magyarországnak, hogy ez a bevándorlás onnét történjék, a honnan történik, t. i. oly országokból, melyeket a zsidók már kiéltek s a honnan őket ezért már kikergették, a hol ők mint sáskasereg lelegeltek már mindent, hogy onnan bevándoroljanak ebbe a tejjel, mézzel folyónak nevezett országba ? Én a statistikai adatokból azt látom, hogy 1883-ban kivándorolt Magyarországból 13 ezer ember, mind jóravaló, becsületes hazafi, jó munkás. És ezt nem én mondom, t. ház, ezt mondta Jllyefalván a nagy tekintélyű férfiú: Jókai Mór. És azt gondolom t. ház, hogy az a 13 ezer felvidéki lakos, Sárosból, Zemplénből nem légváltoztatás végett ment ki Amerikába, hanem azért, mert itt nem tudott megélni és ott túl a tengeren becsületes nehéz munkájával akarja kenyerét keresni; mutatja ezt az Amerikában ellenük megindult mozgalom is, melynek oka az, hogy ők rendkívüli szorgalmukkal, igénytelenségükkel leverik ott a munka árát. És ezen szorgalmas, igénytelen, becsületes nép helyett bejön egy galíciai, renyhe, rajongó orthodox-nép, a mely csak nyerészkedik és üzletet folytat. Azt hiszem, hogy ez Magyarország népének nem válik hasznára, de nem válik a Magyarországban bent lévő zsidóknak sem; mert ez által az ő magyarosodásukat, hozzánk való közeledésüket — mert elismerem, hogy vannak, a kik közeledni akarnak — folytonosan visszatartják, és igy hiába valóvá lesz némelyiküknek e részbeli törekvése, a rajongók — és az a legnagyobb rész — folytonosan visszatartják őket. Azt tartom, t. ház, ezen adatok bőven igazolják azon aggodalmat, melyet én Magyarország jövendője tekintetében táplálok, attól tartván, hogy ez a zsidó áradat elragadja magával eddigi nemzeties jellegünket, meghamisítja nemzeti irodalmunkat, meghamisítja a keresztény erkölcsöket, meghamisít mindent, a mint meg szokott eddig hamisítani. (Ugy van! a bal- és szélső baloldal egyes padjain.) Azt is mondják, t. ház, hogy a mi pártunk nem áll a felebaráti szeretet alapján; vádolnak tehát bennünket szeretetlenséggel, vádolják szeretetlenséggel azt a magyar nemzetet, a melynek képviselői és főrendéi 1848-ban önként kimondotta a jogegyenlőséget, melynek képviselete 1867-ben önként megadta nekik a polgári jogokat és önként keblére ölelte. Azt hiszem, sokkal méltóbban vádolhatnék mi őket hálátlansággal. (Ugy van! Igaz! a bal- és szélső baloldalon.) Nem akarok sértő szavakkal élni, de azt hiszem, hamupipőkéhez lehetne őket hasonlítani, a ki az emancipatio előtt megvetésben, szolgaságban.rongyban töltötte napjait, de a mint felsütött az ennmipatio napja, ők lettek az urak és mint az elkényeztetett gyermek a családban, mindig terhére lettek a családnak izgatásaikkal, békétlen, megférhetetlen természeteikkel, szakadatlan követelésökkel. Azt hiszem, a tapasztalat bőven igazolja azon állításom t, hogy a mely faluba egy zsidó beteszi a lábát és sikerül neki a korcsmát megkapni, az ott okvetlen meggazdagodik. (Ugy van! balfelöl.) Azt szokták mondani, hogy némely falvakban még sem tudnak megélni. Igaz, de csak azért, mert némely falvak már tanultak más falvak kárán és be sem eresztik és ugy gondolom, nem túlságos becsületessége miatt nem eresztik be. Ha a felebaráti szeretet elvét hallom emlegetni, mindig arra gondolok, hogy szép, magasztos eszme, méltó arra, hogy akár a polgár, akár az embei- tetteinek, gondolatának, érzelmeinek vezércsillaga gyanánt tekintse. De kérdem, ha önök annyira szeretik a zsidó polgártársakat, miért nem tudják szeretni azt a zaklatott, kifosztott keresztény népet is, mely az önök véréből való vér s csontjából való csont. (Ugy van! tetszés a bal- és a szélső baloldal különböző padjain.) A könyőrület, a szeretet csak az ellenség iránt van-e meg? Hisz a mi bibliánk azt mondja, szeresd felebarátodat, mint magadat. Tartozunk szeretettel ő irántuk, de magunk iránt is. (Tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Vámos Béla: Emberszeretetben nem engedünk semmit. Veress Józsefi Mindegy az, t. ház, mi előttünk, hogy Magyarország népe, mily elemekből lesz megalkotva? Közönyös az előttünk, hogy a föld kinek a birtokába kerül? Nekem szivem megdobban, valahányszor olvasom, hogy egy-egy megyében már mekkora tért foglalt a zsidóság, pl. a legújabban nyilvánosságra jött adat szerint Aradmegye virilistáinak harmadrésze zsidó. Pedig csak 17 éve, hogy emancipálva vannak. Ha másik 17 évig igy tart, hova fogunk jutni? Ez az ország igazán a magyar nép hazája lesz? Ez az ország, melyet keresztény elveken alapítottak, keresztények országa marad? Félek, hogy az apostoli királyi czím elhomályosul a jeruzsálemi királyi czím mellett. (Helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbal különböző padjain.) Egyébiránt, t. ház, a zsidóság befolyását nagyon veszedelmessé nem az ő számuk teszi, hanem befolyásuk a pénzügybe, a hitelügybe, a kereskedelembe, a sajtóba. (Ugy van! a bal-és szélsőbal különböző padjain.) ísézzük meg a sajtónak mostani vezetőit: nagyobbára zsidók, nézzük, minő a sajtó, nagyobbára zsidószellemű, a mely üldöz mindent, a mi keresztényi, a mi előttünk szent, megtámadja az egyházat. meg lehet támadni a kormányt, az uralkodót, (Ugy van! a baloldal-és szélsőbal különböző •padjain) a családot, az eskü szentségét. De szóljon csak valaki egyetlen egy zsidó ellen, összczúdulnak és beköpködik mérges tajtékaikkal. (Ugy van! a bal és szélsőbal különböző padjain.) Búsbach képviselő úrra hivatkozom, ki egy zsidó választókerületben annak a