Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-16

200 1«. erssag«s més október 33. 1184. gyanúnak volt kitéve és kénytelen volt szóban és Írásban védelmezni magát, hogy nem antisemita, pedig ágy látszik, telivérebi) zsidóbarát nála nem igen van. De azért ő vele akkor még sem voltak megelégedve. Legyen szabad ezen kétségemre hivatkozni arra nézve, hogyan bánik el a zsidó azz.tl, a kit gyanúba vesz, hogy nem eléggé barátja. Nehogy úgy látszassam feltűnni, hogy most a vita alatt változott hangulatban a kormány ajkairól elhangzott fenyegetések után lágyítanám szavaimat, legyen szaluid felolvasnom a választások alatt tartott programmbeszédemből a következő tételt (Olvassa): „Teljesen méltánylom a becsületes zsidók szomorú helyzetét a mostani körülmények között, mert magától érthetőleg azokat nem érintem vádjaimmal. Dicsérem a zsidók jó tulajdonait: éleseszű, óvatos, kitartó, serény, takarékos nép, de ravasz és kapzsi is; jó tulajdonait tanulja el tőle a keresztény nép és úgy versenyezzen vele, tisztességes és törvényes úton-módon. De csakis igy; senkinek jogait, vagyonát, békéjét megsérteni nem szabad, mert alkotmányos országban a bajon csakis törvényes, tisztességes úton lehet, szabad és tanácsos segíteni; a ki megsérti polgártársait, az ne vegye az én nevemet ajkaira, az olyant elűzöm lobogóm alól, az olyannak szavazata nekem nem kell, mert én csak törvényes és becsületes úton-módon akarom elveimet győzelemre juttatni. Ha győzök, győzzek becsülettel, ha bukom, bukjam méltósággal; nem az azénczélom, hogy én, hanem hogy az igazság győzzön; hadd veszítsem el a harezot az alkotmányos mérkőzésben, — az nem szégyen — de nem szabad elvesz tenem a becsületet!" Ezen szavak után azt mondtam, meglássák, ennek daczára néhány nap alatt megjelen a sajtóban a vád, hogy izgattam, hogy rágalmaztam a zsidó népet. És csakugyan megjelent a „NeueFreie Presse "ben a távirat, melyben az van: Veres* József evangélikus lelkész létére lázítja a népet a zsidók ellen, rágalmazza a zsidókat és azt ígéri, hogy ha győz, a környéken levő uradalmak földjeit mind kiosztatja. Ez a zsidó sajtó alapossága és igazsága. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal különböző padjain.) Nem izgatok én, t. ház, nem bujtogatok, hanem hirdetem az igazságot és felvilágosítom a népet, nemcsak kötelességeiről, hanem jogairól is, követelem a felebaráti szeretetet a néptől a zsidók részére, de követelem a felebaráti szeretetet a zsi dóktól is az én népem részére. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldal különböző padjain.) Azt tartom, maguknak a becsületes zsidóknak állana leginkább érdekében, hogy ezen kérdést tisztába hozzuk, hogy ne nehezedjék ez a súlyos megbélyegző gyanú reájuk. Azt hiszem, magának az államnak áll érdeké[ ben, hogy ily lappangó, de izgatásra alkalmas kérdés ne létezzék tovább, hanem beszéljünk róla nyíltan és őszintén, mint országos bajról. Mert minél tovább tart a baj, annál veszedelmesebb lesz, minél erőszakosabban akarjuk megoldani, annál mérgesebbé válik és ha kivételes rendszabályokat alkalmaznak, félek, hogy úgy járnak, mint amaz orvos, a ki megvagdalta a daganatot, de a tövist még is benne hagyta. Azt tartom egyébiránt, t. ház, hogy midőn a zsidó és a keresztény népet összehasonlítjuk, a t. ház némely tagjait a felebaráti szeretet túlságos elnézésre vitte és ezért saját fajukat, a magj^ar fajt túlságos sötét színben festették, csakhogy a zsidók erényeit annál jobban kiemelhessék. Zichy Antal képviselő ur sötét színekkel rajzolta le a gentry bűneit és hibáit és ő a typust abban látja, hogy kártyás, tékozló, dologkerülő és adóssá gcsináló. Nincs szerencsém az egész országban ismerni ezen osztályt. De bátor vagyok a történelem nyomán kétségbe vonni ezen állítást. Az az osztály, mely századokon át megállta, helyét; az az osztály, mely kötelességének eleget tett, lehet, hogy egy részében ily lejtőre jutott, de bizonyára van ott még munkás, takarékos, jóravalóig; ha ezen összehasonlítást következetesen akarja vinni, azt is mondja meg, hogy ilyen is van. A zsidóknál vett összehasonlításába mit vett fel ? A takarékost, a gazdagot; de igen jellemzően ugy tüntette fel, mint a ki egyszersmind uzsorás. Azt azonban elfelejtette megmondani, hogy a keresztény ur elszegényedik, szegényedik nagyrészt azért, mert az állam terhei leginkább ő rá nehezednek; szegényedik azért, mert jóhiszemű, nemeslelkű, könnyen engedi magát hálóba kerittetni. Az a zsidó, ha meggazdagodik, tessék megnézni, hogy hogyan és mily módon gazdagodik és hogyan és mikép használja fel gazdagságát. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Elég volt már! Halljak! a balés szélsőbal egyes padjain.) Meg vagyok győződve, t. ház, hogy ezen bajok lételét számosan tagadni fogják. Valahányszor a mi fejtegetéseinkre azt mondják, hogy inipolitikusak, bátor vagyok azt mondani, hogy mi még győzhetünk és engemet kecsegtet azon remény, hogy hiszen maga az igen t. kormány az első lépéseket ezen czélra megtette, megszüntette a feltétlen iparszabadságot, mi csak a zsidó vállalkozóknak használt, meghozta a korcsmai adósságra a törvényt, mely pedig szintén, ha nagyon szorosan vennők, a liberalismus követelményébe ütközik. De a valósítás lehetetlenségét a túloldalról rendesen ázzak szokták megvilágítani, hogy ezen követelések ellenkeznek a liberalismus elvével. A mi az elvet illeti, elismerem, hogy lehet elvekről, fenkölt eszményekről szép beszédeket tartani, ezek azonban azon veleszületett hibában szenvednek, hogy nem az életre vannak alkalmazva. (Vgy