Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-16

18. országos ülés október 21 1884. 189 tátott. Hanem én figyelmeztetem t. képviselőtársa­mat arra, hogy igen jő lesz — ha eddig nem tör­tént — legalább jövőben kerülni még színét is annak, hogy ép a zsidó-morál alapjára helyezkedik. IstÓCZy GyÖZÖ: Mivel? Halljuk! feleljen! (Mozgás.) Hermán Ottó: Szolgálok felelettel. {Halljuk!) A forrás — azt hiszem, hogy Istóczy képviselő ur ennek elassiciíását kétségbevonni nem fogja — a saját 12 röpirata. Az ő saját 12 röpiratában, a választás eredményéről értekezve, elmondja mind­azokat a dolgokat, a melyek a választások alatt a rumi kerületben történtek és azt tagadni nem fogja, hogy az ő 12 röpiratának június 20-án megjelent példányában benfoglaltatik az is, hogy a rumi ke­rületben a pénz ezentúl az ő hódító hatalmát elvesz­tette. Miért? Mert Istóczy Győző t. képviselő ur választói elmentek az ellenjelölt lakomáira, meg­ették és megitták a mit kaptak és elfogadták a pénzt. (Zajos derültség.) Simonyi Iván: Jól tették! Istóczy Győző: Jól tették! B. Andreánszky Gábor: Jól tették! (Élénk derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Hermán Ottó: Hát ez bizony „zsidó­morál!" Én, t. ház, hallottam sokszor, tudom, vannak a társadalomban is sokan, a kik azt mondják: a politika AZ exigentiák tudománya: a kik azt mondják: fmis eoronat opus, minden eszköz jó a győzelem kivívására. Hát, t. ház, én magam is gyarló ember létemre, mástól sem követelek oly rigorositást, hogy egyáltalában soha se csalódjék, vétkezzék s meg ne botoljék: hanem azoktól, akik erkölcsöt emlegetnek, ember­társaikat erkölcsre tanítják, minden körülmények közt nemcsak az antisemitáktól, hanem egyáltalá­ban mindenkitől, a ki a közéletben magának valami functiót követel, megkövetelem azt, hogy tartsa meg szigorúan az erkölcsöt és ott, a hol erkölcs­telenség nyilatkozik, azt rójja^ meg s ha még is elkövette, ne kérkedjék vele. Én kijelentem azt, hogy abban a perezben, a melyben irva vagy mondva, ennek a pártnak egy tagja, a melyhez tartozom, azzal dicsekednék, hogy az ő választói az ellenfél lakomáit megették, pénzét elfogadták és mégis másra szavaztak Ónody Géza: Jól teszi, mikor megeszi! Herman Ottó: . . .én abban a perezben, azt a pártot erkölcstelennek fogom nevezni és ott fogom hagyni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A legfőbb kötelességünk mostanáig az volt, hogy a választások tisztaságát megőrizzük, hogy választóinknak lelkére kössük, hogy sem az én pénzemért, sem a máséért egyetlen egy lépést se tegyenek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt én tudok esetet mondani, a mely velem történt, hogy mikor erkölcstelen alapon álló válasz­tók fusiót ajánlottak, egyenesen kimondtam, hogy abban a perezben visszalépek a jelöltségtől, a mely­ben azok belépnek. (Élénk zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Én magam is elismerem azt, hogy zsidó-kérdés van, hogy az megoldandó, mert az a 6-ik nagy­hatalom, a sajtó — fájdalom! — megfeledkezett hivatásáról és annak egy része bevitte mélységes — mélyen a nép rétegeibe a gyűlöletet. Oliody Géza: Nem gyűlöletet, hanem csalást és uzsorát! Hermán Ottó: Gyűlölettel szerintem sem a zsidó-, sem másnemű kérdést megoldani nem lehet, (Felkiáltások: Igaz!) En ezt a választások tisz­taságára kívánom megjegyezni és e tekintetben most az antisemitismus kérdésében egy tapodtat sem megyek tovább, már csak azért sem, mert meg vagyok róla győződve, hogy egy országgyülé­sileg szervezett párt az országgyűlés tartama alatt igen gyakran fog alkalmat adni arra, hogy az ő követeléseivel, törekvéseivel behatóan, tüzetesen foglalkozzunk. Óíiody Géza: Lesz rá alkalom! Megadjuk ! Herman Ottó: Most, t. ház, a mi magát a választási eljárást illeti, én csak azt mondom, hogy recriminálni nem fogok, nem fogok felhozni semmiféle concrét eseteket, noha ezt tudnám tenni hanem azt mondom, hogy a mit én láttam a vá­lasztási helyeken, oly helyeken, hol a megye egész administratiója megszüntette tüneti óját, hol a megye összes tisztviselői kara heteken keresztül kortes-szolgálatokat tett, hol a megye tisztviselő­kara nem átalotta kalapjára kortes-tollat tűzni és izgatni szövetkezve azzal az erőszakkal, melyet a jelen választások alkalmával a kormány a kato­naság képében országszerte gyakoroltatott: mind­azt lelkem mélyéből kárhoztatom, mindez a leg­nagyobb indulattal tölt el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) 1 ^, t. ház, meg tudom érteni a mini-ter­elnök urnak sok dolgát, lelkületét igen közelről ismerem, de hogy ő még most is, midőn ily dolgok fényes nappal történnek, midőn a katonaság maga is belátta, hogy azon cselekmény, a melyre utalva van, a törvénybe ütközik; hogy akkor is csak ki, fogásokkal él és az igazságot ki akarja kertilni­ezt még tőle is nagyon nehéz megérteni, (ügy van! ügy van! a bal ÍS szélső baloldalon. Elénk ellenmon­dások jobbfelöl.) Tudom, hogy súlyos vádat mon­dottam ki, de bebizonyítom. (Halljuk ! Halljuk !) Felhivom a ház figyelmét arra, hogy a választások folyama alatt, hol igen sok törvénytelenség történt, egy igen tekintélyes emberekből álló küldöttség feljött Budapestre és elment aministerelnök úrhoz és közbelépést, orvoslást kért. És vájjon mi volt a ministerelnök ur válasza? Tán még méltóztatik emlékezni rá. „Nagyon sajnálom, de egyoldalú informatión nem indulhatok el, nem tehetek sem­mit. " (Felkiáltások jobbfelól: Természetesen ! Felkiál­tások balfelöl: Szép dolog]) És ez nem egyedül álló

Next

/
Oldalképek
Tartalom