Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-16

190 II, »r»rtg«s ftlét ekfcóber 23. 1S84. eset, nem történik most először. De én azt hiszem, hogy akármiképen igyekeznek önök egy ország bírósági ügyeit összezavarni, összeeomplikáini, az igazság keresésének módja csak egy lehet és ez az, hogy minden bírósági vagy közigazgatási hivatal, a melyre bírósági functió végzése van ruházva, tartozik a fél panaszát vizsgálat alá venni (Ugy van! Ugy van! a bal és szélső baloldalon) és gondoskodni arról hogy audiatnr et altéra pars és ha kisült az öltem pars kihallgatására, hogy a feljelentés hamis volt, ám sújtsa a büntetés a feljelentőt; de esüréssel, csavarással, hogy egyoldalú iliforma ión elindulni nem lehet, ez igen kényelmes mód a kii inasra, de az igazság követelményeinek nem felel meg. (Ugy van! Ugy van! a bal- éi szélső baloldalon.) T. ház! Hozattak elő különböző dolgok, mely A; kiterjedtek a regáléra és egyébre, szóval megindult a házban az általános panacea-keresés, hogy mikép lehet a jelen állapotokból kibonyolódni és a túloldal nagy súlyt fektet a trónbe^zéd mnnkaprogrammjára, Én, t. ház, ritkán hallottam a t. ministereinök ur hangját már siketségemnél fogva is, de miután hangot most olvasni is tanultam, azt mondom, hogy a trónbeszéd munkaprogramurja a ministerelnök ur szájába tartozott volna és azon helyről kellett volna azt az ország gyűlésének elmondani, a melyet ő elfoglal. Én azt a korona nyilatkozatának nem tartom sem elég magasnak, sem elég mélynek, de annál jobban látom, hogy a ministerelnök ur szelleme rajta van. A főrendiház reformját érinteni nem akarom, lesz módom magamat kifejezni, midőn a ház asztalán lesz: de, t. ház, azt mondani, hogy a felső Duna szabályozása, a Vaskapu rendezése végtelenül fontos dolo/, hogy a közigazgatási bíróság felállítása igen fontos, elismerem; valamint a többit, az egész sorozatot, mely felhozatik, helyesnek, jómik, sőt üdvösnek ismerem el; különösen ha a nemzeti érdek szempontjából döntetik el; de legfontosabbnak ezt nem tartom. Hiszen foglaltatik a trónbeszédben, t. ház, az örök békére való gyenge utalás; igaz, hogy az örök békék mindig olyanok voltak, hogy felbomlottak, a mostani mégis egy neme az örök békének s ezt nagy reformokra kellene felhasználni. És hát a trónbeszédben foglaltak képezik a reform nagyszerűségét ? ezek a kiszakított apróeseprő tételek? Nem most volna ideje, hogy a közigazgatás, a eultura s egyáltalában az államháztartás minden terén gyökeres reformhoz nyúljunk, mikor azt mondja maga a korona, hogyimminens veszély nem fenyegeti a nemzetet? Talán a polgári büntetőtörvénykönyv és a közigazgatási bíráskodás van most legújabban és legégetőbben napirenden? (Bangók jobb/elől: Igen!) Én tagadom. Hanem már eljött volna ideje annak, hogy az igazságügyminister ur ne csak ilyen aprócseprő dolgokkal, ne csak phrázisokkal álljon elő akár a trónbeszédben, akár máshol, hanem kezdődjék meg egyszer az igazságügy valóságos, gyökeres reformja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hullottam én egy hangot, mely igen helyesen emlékezik meg a mi culturánk és egyáltalában intelligentiánk törekvéseinek egyoldalúságáról. És valóban, például mig a közegészségügy gyökeresen el van hanyagolva s Mag arország ministereinüke olyan jelentéseket terjeszt be a háznak, minőket én még a zulu-kaiferéktől sem fogadnék el; mig a gyermekhalandóság százezrekre rúg: addig a jogi téren szaporodik a proletariátus, mely mindinkább veszélyessé kezd válni. A helyett, hogy megkezdenek egyszer a reformot s tovább mennénk a phrázisnál. ha az iparért a kereskedésért, a földmívelésért tenni kell; a helyett, hogy hangzatos egyleti ezímeket vetnek fel: mennének vissza, a hova menni kell, hogy adják meg a módot, hogy a nemzet ifjúsága és intelligentiája más életpályára is kerüljön. De nem kerülhet, mert nincs mód rá. A helyett, hogy ezt tenné, a culfuralis kérdésekről a trónbeszéd mélységesen hallgat. Van-e alsóbb és felsőbb gazdasági, ipari és kereskedelmi oktatás, mely a magasabb és szerényebb igényeknek megfeleljen? Vannak-e téve intézkedések, melyek a magyar társadalmat azon végzetesnézetből kiragadják, hogy a jogon kivül vannak még más hasznos terek, melyeken sokkal több birtokot lehet szerezni, mint a bírói, ügyvédi pályán? (Helyeslés a szélső baloldalon-) Nincsenek. Én már több alkalommal utaltam arra, hogy Magyarországon a működésben levő kormányférfiak és azok, kik lemondottak arról, hogy mélyebb pillantást vessenek mai társa dalműnk állapotára, nagyon helytelenül s nagyon is Budapest szempontjából ítélik meg a magyar társadalom jelen állapotát. Engem nem lehet ebben megtévesz teni, engem Magyarország cultusministere soha sem fog megtéveszteni fényes palotáival,^stylustüntetésével; mert azon fényes paloták tartalmát én igen jól ismerem. Nem a külső demonstratió az, melyre nekünk szükségünk van. Én az ilyen palotával szembe állítom Liebig egyszerű laboratóriumát, melyet az állam akkor építtetett neki, mikor az emberiség javára nagyszabású szolgálato kattett; holott itt azt mondják, építsünk fényes palotákat, nincs ugyan igazán kifejlett nemzeti tudományunk, hanem majd tenyészik az ott. Csak hogy, t. ház, a tudomány nem gomba, melyet be lehessen vetni, hogy kikeljen annak valóságos nemzeti alapokon kezdődő mívelése; és a ki kritikai szemmel néz és kutatja vájjon hány forrása van ezen úgynevezett nemzeti tudománynak, melyre azt mondhatjuk, hogy az valóságos nemzeti szellemben műveltetik, hogy az valósággal nem a hiúságnak szolgál, nem bizonyos dignitások elnyerésére törekszik, hanem a magyar nemzetnek valóságos culturális szolgálatot akar, bizony kevés az! Mert