Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-16

180 IS orszá:;m ülés oktöbor 2S. 1884 Nekem teljes hitem és meggyőződésem, hogy Magyarország csak akkor lehet boldog és csak akkor felelhet meg hivatásának az európai népek sorában, h'i sírját sorsa felett kizárólagos joggal vagyis függetlenül rendelkezik. És ezt az önrendelkezési jog utáni vágyat, a függetlenség utáni vágyat, még ha mű kivihetetlen volna is, fenn kell mindenkinek tertnni, a ki csak hazáját igazán szereti. Legalább nekem ez volt, ez ma is nézetem. Én kivánorn, hogy legyen Magyarországnak önálló külügyi kép viselete, legyen önálló hadserege, szabadon intézkedhessek pénzügyeivel, legyen önálló vámterülete. De t. ház, midőn ezeket kívánom, egyúttal belátom azt is, hogy a mi veszedelmünk nem egyedül az államháztartás közösségében rejlik, hanem rejlik a zsidóság hatalmának társadalmi és politikai utón való nyüvánulásabím is, melynek káros befolyásával és kezeinek romboló érintésével ugy társadalmi, mint politikai téren naponként találkozunk. Értem a zsidóság plutocratiáját. (Halljtik!) Ép ugy törekednünk kell ez alól is függetleníteni magunkat, mint törekedni óhajtjuk magunkat függetleníteni az Ausztriával való államközösség veszélyei alól. Én, t. ház, ekként fogván fel az én politikai álláspontomat, meg vagyok arról győződve, hogy én és elvb: rátáim, a kik függetlenségi elvekkel antisemita álláspontot foglalunk el és az antisemitismus alapján a független magyar állam eszméjét nem az e!z<ddósodott Magyarország számára, hanem a tiszta magyar faj számára óhajtjuk fentartani: redicalis függetlenségiek vagyunk. Elveimnek ezekben kifejtett színvonalán állva, báró Andreánszky t. képviselőtársam felirati javaslatát fogadom el. (Helyeslés a bal- és szélsőbal különböző padjain.) Berger Ignácz: T. ház! Igaz, hogy most már egy egész áiló hétig, talán azon túl is folyik a trónbeszédre adandó válaszfelirat felett a vita. Igaz az is, hogy pro et contra igen sok szép és készséggel beismerem, fontos érv hozatott fel. Mindezek azonban engem nem tartanak vissza, hogy nézeteimet a t. ház felirati bizottsága által beterjesztett válaszfelirati javaslat ellen, indokaimat a közjogi alapon álló ellenzék részéről beadott válaszfelirati javaslat mellett, röviden és tárgyilagosan el ne mondjam. (Halljtik!) Teszem pedig ezt azért, mert benső meggyőződésem szerint felszólalásommal hazafiúi kötelességet vélek teljesíteni; teszem azért, mert nálunk a válaszfelirat míg egyfelől egyik maradandó emléke a képviselőházban uralkodó szellemnek és hőmérője a ház tagjait hevítő hazaszeretetnek, addig másfelől mint az országgyűlés munkaprogrammja, igen fontos törvényhozási okmány, melynek megalkotásánál valamint nagy óvatossággal, ugy az állam érdekeit felölelő gondos körültekintéssel kell eljárni. A t. ház asztalára letett nem csekély számú válaszfelirati javaslat közül én csak kettőre tekintve, egyedül ellenzéki álláspontomból akarom megtenni megjegyzéseimet; csak kettőre reflectálok azért, mert mint ellenzéki nem tarthatom feladatomnak azokkal, kik velem egy sorban, ha nem is egy táborban küzdenek egy közös és igen erős ellenfél ellen, hogy azok ellen támadást intézzek. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! A felirati bizottság által beterjesztett válaszfelirati javaslat azonkívül, hogy a trón iránti hódolatot, még pedig határtalan hódolatot documentálja, a mely különben Magyarország minden állampolgárának féltett kincse, csak a trónbeszéd által kijelölt szűk határok között mozog s mintha oly boldog állam volnánk, mintha közügyeink annyira rendezettek volnának, hogy ezek helyességéhez misem volna egyéb szükséges, mint a trónbeszédben foglaltak effectuálása, egyetlen egy más jogos óhajtásnak sem ad kifejezést, egyetlen egy irányt sem jelöl meg, mely állami existentiánk biztosításához és közgazdaságimiseriánk valósziníí megszüntetéséhez közelebb vezetne. Ha a trónbeszédet a válaszfelirattal összehasonlítom, ugy találom, hogy eltekintve a loyalitásnak ismételt documentálásátóí, az semmi egyéb, minta trónbeszédben foglaltak ügyes, de színtelen variálása. (Igaz! Ugy van! bálfelol.) Tudom én azt, t. ház, hogy a trónbeszéd szolgáltatja a válaszfelirat anyagát; tudom azt, hogy valamint a felirati vitában, ugy a válaszfeliratban magában is ezen anyagot kell mindenekelőtt feldolgozni és teljes egészszé alkotni; ámde kénytelen vagyok tagadni azt, hogy a trónbeszéd szabná meg egyedül a válaszfelirat határát, melyben mozognunk kellene s hogy nekünk azon határon kivül mozognunk sem jogunk, sem kötelességünk nem volna, (Helyeslés balfelöl!) Az államhatalom ezen egyik fele közvetlenül a felirat által érintkezik a másik féllel. Mi következik ebből? Az, hogy ezen különben igen ritkán előforduló érintkezésnek őszintének, a helyzetet valójában felderítőnek és ha a való nem valami kecsegtető, a javítás iránti javaslatokat magában foglalónak kell lennie, T. ház! A történet igazolja ezen nézetemet; mert ha elődeink ugy gondolkoztak és tettek volna, mint a válaszfelirati bizottság gondolkozott és tett, akkor, hogy előbbre vissza ne menjek, sema48-ki törvény, sem a 67-ki kiegyezés napvilágot nem látott volna. T. ház! Szokásos udvariasságok, obligát bókokkal jó politikát csinálni nem lehet. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Közviszonyaink kizárnak minden ömlengést; manap, kivált a politikában, a realisinusnak kell irányadónak lenni. (Helyeslés ! alfdöl.) Le kell számolni minden tényezővel még akkor is, hogy ha az általános nézet szerint a leszámolás lát-