Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-16
16 oraágos ülés otslrtber %*. 38S4 J 79 néhány cantonja a halálbüntetést, miután annak j eltörlése az élet tényleges viszonyainak ott megnem felelt, ismét visszaállította. Ott van Francziaország példája, hol a szerzetes rendek eltöröltettek. Ott van példája magának Amerikának, a hol a szabadság valódi alapja, [a democratia megszületett: a chinai áramlat és legközelebbi zsidó áramlat ellen korlátokat emelt, mert ezen bevándorlások, az ottani népek létérdekeit veszélyeztették. Egyáltalában mindazon kóros elemek terjedése és azok aspirátióinak terjesztése ellen a társadalom önvédelmi kényszerűségénél fojrva, mindenkor hivatva és jogosítva van arra, hogy megszorító rendszabályokat létesítsen. A t. ministerelnök ur hatalmas szavakkal f'enyegetődzött velünk szemben, hogy ni - j 1 meg fogja tudni gátolni, hogy az antisemitismus gyümölcsei tovább érlelődjenek. Én erre csak annyit mondhatok, hogy azok a viszonyok, a melyeket az imént ecseteltem, fényes tanúbizonyságot szolgáltatnak arra, hogy nem az antisemitismus az a fa, mely a káros gyümölcsöket termi, hanem a közösügyes kiegyezés és annak hű szövetségese, a zsidóság hatalma. Kern az antisemitismus az, mely kinövését képezi a közösügy és zsidóbefolyás veszedelmes fajának, mint azt a t. ministerelnök ur állítja, hanem épen az o kilencz évi ministerkedése, mely megteremtette a nyomornak és pauperizmusnak keserű gyümölcseit. (Úgy van! hal felől.) Communismussal vádoltak bennünket? Hogy a mi eszméink a communismussal hozhatók össze? Kell-e emlékeztetnem a t. előadó urai arra, hogy hiszen épen az önök nagymestere, a ministerelnök ur volt az, a ki csak nem régen megtámadta a katholikus clerust, javainak elvételével fenyegetődzve, i Ellenmondások joblfel l) zörgette meg felette a jupitervillámokat, önczélból-e vagy érdekeinek eszközéül, azt nem kutatom, de tény, hogy villogtatta feje fölött a villámokat. En nem akar#m sem egyik, sem másik felekezet papjainak egyes hibáit védelmezni, de tartozom az igazságnak annak kimondásával, hogy épen a katholikus cíerus századokon keresztül létfentartó oszlopa volt a magyar alkotmánynak. A ministerelnök ur a keresztény felekezetek összeveszítésén buzgólkodó németországi „Culturkampf'-tól kölcsönözte a jelszót, mikor ezen fenyegetést alkalmazta. Tagadom, t. ház, hogy ez bármikor is protestáns eszme lett volna mert hiszen 1848 előtt, de csak az alkotmányos élet visszaállítása előtt sem foglalkozott senki ily eszmékkel Magyarországon. És én ezt mint protestáns ember a protestantismus nevében és érdekében tagadom. (Helyeslés.) Én nem mehetek annyira sem a hazafiságban, sem aszal adelvűséghen hogy megtagadjam a multak érdemeit, hogy szakítsak nemzetem tör- | ténelmi múltjával s megtámadjam a békés birtoklás több százados gyakorlatát, hogy felforgassam a tulajdonnak királyi adományokon alapuló szerzési jogezímét, melyet az idő szentesített és mely mindenesetre törvényesebb és tisztességesebb, mint a csalás, az uzsora és a zsidóknak hasonló számos birtokszerzési jogczímök. (Úgy van! a hal-és szélső baloldal különböző padjain.) Nagy alkotásokról és consolidatióról beszélnek önök s feltüntetik a közösiigyes költségek hulladékából alkotott belügyi intézmények fejlesztését: a vasúti hálózat kiépítését és egyes középületek létesítését, melyek mellett azonban a nép szegénységben és Ínségben szenved. Engem, t. ház, ezen áll pótok igen sokban emlékeztetnek a franczia forradalom előtti állapotokra. Ott is tudvalevőleg a legnagyobb pazarlásokat követték el a kormányok és e pazarlások következtében az erkölcsök aláhanyatlottak s a társadalmat nem lehetett többé máskép megorvosolni, mint csakis egészséges pénzügyi politika követésével, a melyre azonban a franczia nemzetnek egyetlen pénzügyministere sem volt képes. sem Calonn a hires ellenőr, sem a genfi Necker. És mi lett a következése"? Az, hogy az ínségben szenvedő népet hazugságokkal igyekeztek nyomorának kielégítéséül jól tartani és ezt a sok hazugságot egyik hátról a másikra csúsztatták, mig végre a sok hazugság terhe a némán tűrő népleg alsó osztályának nyakán akadt fenn, naely ásóval és taligával, üres erszénynyel és fájó szívvel mindennap érintkezésbejött a szomorú valósággal és a csalás" tovább nem adhatta s nem volt más menekülése, nem volt más üdve, mint az, hogy D'Esprémenil ellopta Versailles-ből LoméniedeBrieme villámait, melyekkel e mínister a nyomortól beteg Francziaországot akarta sújtani, mely villámok azonban reá hullottak vissza. Nem ellenünk kell t. ministerelnök ur azon rendszabályokat hozni, kik a bajokra rámuta unk, kik azok kutforrás it feltárjuk, hanem azok ellen kell, kik ezen bajokat előidézték. Ha a t. ministerelnök ur csakugyan keresztül vinné a sajtó megszorítására kilátásba helyezett rendszabályait, nem minket büntetne általa. A sajtószabadság nemcsak a mi tulajdonunk, az nemcsak a magyar nemzetnek, hanem az egész művelt világnak közös kincse. Az egész művelt világ közös kincséhez nyúlna a t. ministerelnök ur, midőn azt megtámadná. És itten, azt hiszem, a lkaíomszerü'leg figyelmeztethetem őt Labou ay szép és igaz ama szavaira : a kormány, mely a jogot lábbal tiporja,, semmi egyéb, mint erő. Ha tiszteli, akkor ő az élő törvény, mellette áll az emberek lelkiismerete, mely bátrabb a katonáknál és erősebb a szuronyoknáí. T. ház! Még tartozom egy nyilatkozattal. Én mikor e házba léptem, Magyarország függetlenségét óhajtva, a rüggetlenségi elvekkel léptem le.
