Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-15

íS. wsaágos 61és > október %%• 1884. 161 szélső baloldalon. Gr. Apponyi Albert leteszi a plakátot a ház asztalára.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Ha én gróf Apponyit olyas valamiért vádoltam volna, a mi nem jelenlétében történt, formálhatna vádat ellenem ezen általa bemutatott és általam most először látott plakátért. De én ezt nem tettem: én vett informátióim alapján, akkor is nem vádolólag, hanem figyelmeztetőleg mondottam: hová vezet az, ha ily tanokat jelentékeny férfiak elhallgatnak. És a magam részéről, ha gróf Apponyi azt mondja a t. ház színe előtt, hogy az ő ottlétében — a mintőmagát kifejezi — úgy, hogy ő hallhatta volna, ilyen nyilatkozatok nem történtek: mindig meg lett volna s az ő támadása daczára is meg van bennem a készség azt mondani, hogy ebben kételkedni egyáltalában sem kedvem nincsen, sem magamat erre jogosultnak nem érzem. (Tetszés jobbfelöl.) És ezt ismétlem ma is, az ő általa ellenem intézett minden támadás daczára. (Élénk tetszés jobb/elől.) Azt azonban ismét ezen plakáttal szemben határozottan fentartom, hogy ott igenis történtek, természetesen nem ugy, hogy gr. Apponyi hallhatta volna, de történtek oly nyilatkozatok, történtek oly ujsági deelarátiők és hirdetések, melyek magát a dolgot — a személyre vonatkozó rész kivételével — teljesen bebizonyítják. Ismétlem azonban, gr. Apponyi személyére nézve az ő kimondott szavait biztosítékul magam is elfogadom. (Tetszés.) Elnök: T. ház! Következik a napirend. (Felkiáltások a szélsb' baloldalon: Mi történjék a plakáttal? Derültség.) Nendtvich képviselő urat illeti aszó. Nendtvich Károly: T. ház! Midőn e tisztelt házban legelőször felszólalni bátorkodom, megvallom, nem csekély elfogódás tölti el keblemet, főleg minthogy én oly tárgyban szólalok fel, mely ezen t. háznak bizalmát és főkép helybenhagyását nem igen fogja megnyerni. T. ház! Mielőtt áttérnék a válaszfelirati javaslat tárgyalására, bátorkodom a t. házat arra felkérni, méltóztassék megengedni, hogy mindenek előtt a t. előadó urat megczáfolhassam. Arra nézve, a mit ő beszédében elmondott, hogv t. i. mi antisemiták a vallás és az egyes fajok iránti gyűlöletet az országban támasztjuk és növeljük, bátorkodom a t. előadó urat felkérni, hogy méltóztassék nekem egyetlenegy, a zsidó vallásban lévő dogmát vagy akármiféle vallási tantételt megmutatni, a mit mi valaha megtámadtunk. T. ház! Mi mindenkinek teljes vallásszabadságot adunk (Egy hang a jobboldalon: Köszönjük ! Derültség) és ugyanazt kérjük a magunk részére is. Nekünk az tökéletesen mindegy, akármelyik templomban gyakorolja valaki a maga istenitiszteletét és mikép gyakorolja azt, micsoda szertartással. Nekünk a valláshoz semmi közünk, mi meghagyjuk mindenKÉPVH, NAPLÓ. 1884—87. I. EÖTET. kinek a maga hitét, higyje, a mit hinni tud és higyjen annyit, a mennyit hinni akar. T. ház! Mindenki tudja,,hogy mi oly országban élünk, hol számos hitfelekezet létezik. Alig van ország Európában, melyben annyi hitfeiekezet volna, mint Magyarországon. De azt is tudjuk, miszerint mindezen hitfelekezet egymással a lehető legnagyobb békességben, egyetértésben és nyugalomban él. Senkinek sem jut eszébe akárki mást az ő vallási érzelmeiben nyugtalanítani, vagy őt megzavarni. De igenis, t. ház, ha van vallásfelekezet, mely másnak a vallását igen gyakran és főkép a keresztény vallást gúny és nevetség tárgyává tenni akarja, igenis, ez a hitfelekezet épen a zsidó. (Ugy van! a bal- és szélső baloldal különböző padjain.) A zsidó lapok a keresztény vallásnak legszentebb dogmáit és legszentebb hitvallását gúny és nevetség tárgyává teszik. (Ugy

r van! a bal- és szélsőbaloldal különböző padjain.) Én, t. ház, magam voltam tanuja egy oly sajtóperi tárgyalásnak, melyben egy zsidó lap a szentháromság dogmáit és a Szűz Máriát a lehető legnagyobb gúny és nevetség tárgyává tette. T. ház! Ha kedvünk volna efféle vallási dolgokat vita tárgyává tenni, csakugyan adnának elegendő okot reá. De nem tesszük és nem akarjuk tenni. Ez tehát teljesen jogtalan felszólalás és vád az igen t. előadó ur részéről, hogy mi vallásüldözést akarunk itt meghonosítani. De másrészről azt állította a t. előadó ur, hogy mi fajgyűlöletet támasztunk. Nincs Európában ország, melyben oly sokféle népfaj volna, mint Magyarországon. Tudjuk, hogy nemcsak magyar, de német, tót, oláh, ruthén, rácz, bunyevácz, bosnyák, sokácz van, sőt vannak czigányok is; de jutott-e valakinek valaha eszébe ezeket azért, mert más népfajhoz tartoznak, gyűlölet tárgyává tenni ? Ha előfordult néha zavargás a népfajok közt pl. 48-ban, hogy a ráczok feltámadtak a magyar kormány és a magyarság ellen, vagy Erdélyben az oláhok és iszonyú öldökléseket követtek el: azokat bizonyára más forrásra lehet visszavinni, mint arra, hogy itt akárki fajgyűlöletet kívánna támasztani. (Helyeslés a baloldal és szélsőbal egyes padjain.) Ebből az következik, hogy mi sem akarunk egy fajt bántani és ha mégis történnek ez országban ezen faj iránt gyakran zavargások, ezeket nem lehet felróni az antisemitáknak. Voltak ilyen zavargások örökké, a mióta zsidók vannak a világon. (Derültség.) Voltak minden népnél és minden korban, kezdve az egyptomi kortól a mai napig. Nem lehet ezt a mai antisemitákra fogni. Voltak antisemiták mindig mióta zsidók léteznek, Méltóztassanak visszaemlékezni 1848-ra, mily nagy üldözések történtek nemcsak nálunk, de a külföldön is. Es még mai nap is történnek ilyenek, tehát nem minket terhel ezen vád, hanem terheli 21