Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-14

14 országos ülés olrfofcer %l 1884151 ur. Busbach t. képviselő ur is azt mondta, hogy tonsolidálódjunk. De ez csak üres szó volt. A zsidóság tömör sort, phalanxot képez és azt ellenzi, hogy a nem zsidó társadalom consolidálódjék, azt akarja, hogy feloszlott atomizált tömeg maradjon, mert csak ily módon fog uralkodni. Azért nem az egyén korlátlan szabadsága a jelen kor jelszava, hanem a tömeg feloszlott atomizált volta. Ez az igazi és helyes kifejezés. Én félév előtt, mint a t. ház, vagy legalább a t. közgazdasági minister ur emlékezni fog rá, Sehäffle indítványát kötelességemnek tartottam a t. házzal megismertetni, már csak azon oknál fogva is, mert Sehäffle ez indítványát megküldé nekem, még mielőtt az antisemitismus létezett. De szavam kiáltó szó maradt a pusztában, épen ugy, mint t. Bausztern képviselő ur szava az fog maradni. Ugy látszik, a zsidósajtónak módjában volt arról gondoskodni, hogy Bausznern t. képviselő ur nem is vett tudomást róla, hogy én Sehäffle indítványát ismertettem, máskép nem magyarázhatom e dolgot, miután ő mint gazdag műveltséggel rendelkező ember, valóban nem szorult arra, hogy idegen tollakkal dicsekedjék. Vagy arra sem emlékezik, hogy az antisemita-párt volt az egyetlen, mely az agrár kérdést progranmijában fel merte venni? Vagy talán csak azért nem constatálta ezt, mert az antisemita pártot illette a prioritás, hogy az agrár-kérdésben, mint előőrs lépett fel? Van egy másik igen t. képviselő ur és ez gr. Apponyi Albert, ki a szónoklat minden kellékével rendelkezik, ki pártvezér, 0 több izben kísérletté meg az agrár kérdés zászlóját kibontani, de azt mindig oly módon tette, hogy kapva-kapott az alkalmon s mielőtt kérdezték volna is tőle, a legsujtóbb ítéletet mondotta mi felettünk, antisemiták felett. Kérdem, vájjon haladott-e ő azóta csak egy tapodtat is az agrárkérdésben előre. Hiszen felirati javaslatukban a kérdést még csak meg sem merik érinteni. Ellenkezőleg volt szerencsém hallani, hogy a t. közgazdasági minister ur, gr. Széchényi Pál, a nagy gr. Széchényi névörököse, indítványomat egy pár szóval elüthetni vélte. Egy másik minister, Trefort eultusminister ur Pozsonyban nyilvános helyen, az agrarismust, nihilismust, anarchiát és socialdemokratiát egy mondással, egy szuszban, egy kalap alatt elitélte. {Igaz! a bal-és szélső baloldal különböző padjain.) Azt hiszem, uraim, minden képviselőnek van annyi műveltsége, hogy tudja, hogy az agrarismus meg a socialdemokratia a legnagyobb ellentétek, miután az agrarismus meg akarja óvni, fentartani a közép- és kisbirtokosokat, a socialdemocraták pedig a magántulajdont tagadják s azt hiszik, ha minden birtokosból proletár lesz, csak akkor fogják a socialis forradalmat keresztülvezetni. Bátor voltam ezeket felhozni, hogy ne dicsekedhessenek az urak azzal, hogy ők az által, hogy külön választották az agrarismust az antisemitismustól, vagy az utóbbit desavouálták, a reformkérdésekben csak tapodtatnyit haladtak volna előre. (Igás! a bal- és szélső baloldal különböző padjain.) Igenis, ötvösmtí-kiállítást szabad rendezni, régi ásatások ellen sincs semmi kifogása a hatodik nagyhatalomnak, a sajtónak, arról is fog talán az „ Egyetértés" vezérczikkezni, hogy az udvari méltóságok — a mi különben helyes, magam is kívánom — mind magyar emberekkel töltessenek be, arról szabad elmélkedni, vájjon a magyar népzenéből fejlődhetik ki classicai magyar zenestyl: — de, uraim, a régi agrár törvényhozást kutatni, a régi képviseleti rendszer alapjait, jó oldalát, általában h«zánk intézményeit organice tovább fejleszteni, nemzeti politikát űzni, ez uraim, ósdi, középkori, ezt nem tudom miféle boszorkánypörre, inquisitióra való hivatkozással és mással sújtják, mindazok ellen, kik ezen indítványokkal bár oly szerényen fellépni merészelnek. Legyen szabad fesztelen modorban — addig is megköszönve szíves elnézésöket, figyelműket — azon kérdést intéznem a t. házhoz, vájjon ismeri-e Goldzieher Tihamér urat ? Készakarva választottam ezen nevet, minden személyes czélzást mellőzni akarok. Goldzieher Tihamér egyik typusa a magyar modern kornak. Goldzieher Tihamér ur folyékonyan beszél magyarul, tüzetes magyarságával kapva kap az alkalmon, hogy magyar díszruhában produkálja magát, mit nem veszek tőle rósz néven, sőt helyeselnem kell: és mégis ezen Goldzieher Tihamér ur minden gondolkodása, észjárása, traditiói, czéljai, homlokegyenest ellenkeznek mindazzal, a mit magyar czéloknak, magyar politikának neveznek, a mi a magyar előtt szent. T. uraim! Ne vegyék rósz néven ezt a szót, a mi összes jelenlegi politikánk, culturánknak nagy része ilyen Goldzieher Tihamér. (Ugy van! a balés szélső baloldal különböző padjain.) Herman Ottó: Inkább Rákóczy Jakab! (Derültség.) Simonyi Iván: Igen sokszor hallottam jogegyenlőségről beszélni ugy ma, mint a múlt napokban. Csaknem eszembe jut a francziáknak azon mondása, hogy a hazafiságról akkor szokás beszélni legtöbbet, mikor legkevésbé találkozunk avval. De hát ha már komolyan vesszük a jogegyenlőséget, akkor nélkülözhétlen követelmény az is, hogy ne csak egy speciális esetben beszéljünk jogegyenlőségről, hanem tegyük fel azt a kérdést is, vájjon ezen jogegyenlőség valóban érvényesül-e a mi nemzeti életünk fontos életbevágó momentumaiban? En legalább bátor voltam a legmagasabb trónhoz intézendő felirati javaslatban röviden körvonalozni és kimutatni, hogy ami jelenleg érvényben levő agrár törvényhozásunk nem más, mint