Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-14
152 '*• országos ftlés októb>r 31. 1884. privilégium a mozgó tőke számára, Hogy ha 200 ügyvéd akar kenyérkereset okából irodát nyitni, a törvény értelmében köteles az ügyvédi kamarának tagja lenni, mely fölötte fegyelmi jogot gyakorol; ha Ötven szegény suszter vagy szabó testületté akar egyesülni, abban ezen modern állam nagy veszélyt lát; sőt többet mondok, azon megfoghatatlan egyenlőtlenség foglaltatik a törvényben, hogy Budapesten pl, megadja a jogot arra, hogy egyes iparágak testületté egyesüljenek: de ugyanazon jogot, t. i. a modern egyesülést és önkormányzat jogát a vidéken dolgozó iparosoktól megtagadja, pedig talán épen annyit dolgoznak és épen annyi adót fizetnek. Herman Ottó (közbeszól): Majd megadja! Simonyi Iván: Nem fogja tagadni az előttem ülő Herman Ottó t. képviselőtársam, miután szives volt közbeszólni, hogy a jogegyenlőségnek egyik igen fontos feltétele, az, hogy a személyes szabadság, a lakház sérthetlönsége, a szólás, gyülésezési szabadság szükséges, hogy nemcsak körvonalozva legyen a papíron, hanem el is legyen látva biztosítékokkal. Ezelőtt a nemes ember sérthetetlen volt; egynek megsértése esetén valamennyi síkra szállt. Teljesen kétségtelen, hogy a mai demokratia, a mit annyian emlegetünk és a mit annyiszor említett előttem Horváth Boldizsár igen t. képviselő' ur, legelső feltétele és követelménye lenne, liogy ezen személylakház sérthetetlenségét, szólás, gyülésezési szabadságot biztosítsuk minden honpolgárnak születés és osztálykülönbség nélkül a megsértők ellen is. Erről pedig én az összes feliratban még kezdeményezést sem voltam szerencsés találhatni. (Igazi Ügy van! a bal- és szélsőbal egyes padjairól.) T. uraim! A napokban több izben hallottuk, hogy a jogegyenlőségnek egyik feltétele az, hogy mindenki valóban egyaránt élvezze, ha például az egyik osztály felülkerekedik a másik osztály felett a jogegyenlőség többé nem létezik, a nemes * ség törvénybe iktatta, hogy mi vagyunk urai a hazának. Igaz, azt tette a nemesség, ámbár legyen szabad megjegyeznem, hogy hazánkban századokkal később tette, mint Európa többi országaiban; hogy ezen privilégiumot kezdeményezték a vegyes házbeli királyok s idegen tanácsosaik, hogy az akkori viszonyok közt csak ily módon menthessék meg a hazát. Legyen szabad megjegyezni, hogy e tekintetben is különbözött Magyarország a többi Európától, mert hiszen a nemesség volt az nálunk, mely önként feladta Ősi jogait és kezdeményezte az 1848-iki mozgalmat. (Igás! Ugy van! a bal- és szélsőbal egyes padjain.) Midőn jogegyenlőségről beszélünk, mindenekelőtt azt kell kérdeznünk, vájjon nem sérti-e azt egyik vagy másik osztály akár nyíltan, akár alattomban? Uraim, az önök mestere a dolgot már jobban érti s ezen szó alatt nem értek mást, mint Tisza Kálmán ministerelnök urat. Az önök mestere is az — belügyi kérdésekben pártkülönbség nélkül. Hisz önök is körömszakadtáig együtt védelmezik azon manchesteri politikát, mely olyan nagyon tetszik a zsidóknak. Csak tegnapelőtt is, a zöld asztalnál és pezsgő mellett több izben kijelentette Tisza ministerelnök ur, hogyha vannak, a kik a szabadságot arra akarják használni, hogy a mások jogait csorbítsák, vagy hogy privilégiumokat élvezzenek, vagy visszaélnek ezek ellen: a szabadság nevében kell rendkívüli rendszabályokkal fellépni. Sőt, hogy ez a szabadságnak követelménye. Ha mi jogegyenlőségről szólunk, kérdenünk kell azt, vájjon egy ilyen osztály uralma létezik-e, agyrém-e ezen állítás vagy nem ? ha pedig létezik, kérdeni kell, vájjon jó hatást vagy rossz hatást gj^akorol-e a hazára nézve. Ha Tisza Kálmán ministerelnök ur adós marad a felelettel, annyiban megbocsáthatjuk neki, mert a kormányférfiak a magyar modern parlamentben mindig feszélyes állapotban vannak, de az ellenzéki férfiak, a kik folyton szájukon hordják a jogegyenlőséget, azoktól megkövetelhetjük, hogy megadják a feleletet azon kérdésekre. Bocsánatot kérek, én tisztelem Irányi képviselő ur és a többi urak személyét; de ha ők vonakodnak erre feleletet adni, ha vonakodnak még a kérdést is feltenni, ha ők ezen kérdéseket „nebántsd-virágnak" tekintik: akkor a jogegyenlőség folytonos pengetése nem egyéb üres phrasisnál. (Ellenmondás szélső balfelől.) Mindazonáltal sietek kijelenteni, hogy a mi álláspontunk nem az és sohasem mondtuk, hogy az emancipationalis törvény visszavonását kérjük. Engedjék meg, hogj 7 speciális nézetemet erre nézve elmondjam. Azért nem kérném az emancipatio visszavonását, mert nem vezetne czélhoz. Tegyük fel, hogy ezen hallatlan indítvány a magyar parlamentben keresztül menne és pl. zsidó polgártár saink nem élvezhetnék azon jogot, melyet más milliók, a kiknek censusa nem üti meg a törvényszabta mértéket, szintén nem élveznek, hogy t. i. nem bírnának választó joggal, hogy eltiltanók őket a fekvő birtok vásárlásától, vagy mint Szalay képviselő ur mondta, egy bizonyos adót vetnénk rájuk? Vájjon meggátolhatnók-e azonban, hogy a zsidók a sajtóban épen ugy működjenek, mint eddig; én azt hiszem, ezt meggátolni nem tudnók és nem tudnók meggátolni, hogy a zsidó ne kölcsönözzön a rossz gazdának vagy az ínségben levő keresztény embernek, addig mig törvényt nem hozunk a birtokra, a mely megfelel annak jogi és physicai természetének. Egyik bizonyítékául annak, hogy álláspontom talán nem oly hamis, hivatkozom egy magas tekintélyre, t. i. a zsidókra. Midőn t. i valami nekünk jó, azt a zsidók agyonhallgatják, agyon szidják, (Ugy van! a bal
