Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-14

150 14. orsiágoa Mén október 21. 1881. Hogy ez nem üres szó, t. ház, a mit mondok, azt bizonyítják a szőnyegen levő mai reformkérdések. A szónokok egész sora, Ápponyi, Irányi és Pulszky a legerősebb szavakkal ostorozták a választási visszaéléseket. Horánszky egyes flagrans eseteket hozott fel. Tudja a t. ház, hogy mit mondott ezen padoknak többsége, mikor Horánszky képviselő nr egyes eseteket hozott fel ? Hiszen az én választókerületemben sokkal csúnyább dolgok történtek. Hát még mit fognak azok beszélni, a kik e házon kivül rekedtek, a kikkel szemben sikerült vesztegetés, hivatalos pressio által a majoritásból minoritást csinálni, hogy fognak ezek beszélni? Régi baj az, nem először hangoztatják e panaszt. Legyen szabad nekem ez alkalommal most kijelentenem, bár túlzó szerénytelenségnek fogják tartani, hogy e tekintetben minden törekvés sysiphusi munka fog maradni, sem a titkos szavazás, sem a scrutin de liste nem fog e bajon segíteni, mert az alap rossz és hamis. Á mostani tisztán gépszerííleg összeállított, rendesen mixtúra, ccmpositumot képező választókeritleteket nem lehet képviselni. Képviselni csakis olyan területet lehet, a melyben a hasonló sorsúak együtt vannak és először is tisztában vannak az iránt, hogy mit akarnak. El fog jönni az idő, a midőn azt fogják mondani, hogy Simonyi Ivánnak igaza van. Bausznern Guidó igen szép és alapos beszédben fejtegette az associatio,a testületi egyesülés előnyeit a mezőgazdaság terén. Horváth Boldizsár t. képviselő ur csaknem rajongott az „egyén függetlenségéért", szabadságaért, ismételve azt állította, hogy ez a sarkpontja minden modern liberalismusnak és az újkor csaknem minden vívmányai az egyén szabadságára vezethetők vissza. Az újkor, t.ház, egészen más áramlatot mutat; azt mutatja, hogy a hasonló sorsúak, tehát a de mokratia alapján testvériesen egyesültek szövetsége adja csak meg az egyénnek azt az oltalmat, hogy ne legyen az új korban ismét csak szolga, azzal a különbséggel a régi korral szemben, hogy most csak urat cserélt. Bausznern t. képviselőtársam igen szép és alapos beszédben az associationak az agrarismnsra nézve kiható előnyeit fejtegette. Ez lényegében Schäffie volt osztrák minister indítványa, melyet a volt Ruland és Bleichenministerrel, csaknem egyidejűleg jeles német politikusokkal csekély variatióval csaknem egy időben hozott nyilvánosságra. Bausznern képviselő ur nem említette a szerzőt, de én kötelességemnek tartom megnevezni. Az indítvány lényege a következő: egy község, vagy kerület kisbirtokosai testületet képeznek. Ezen testület, mint egy közvetítő társulat szerepelnek kölcsönadási, vagy birtokváltozási kérdésben. E testület ugyanis meg akarja óvni a földbirtok physikai és jogi természetét, óvszer akar lenni, hogy a közép és kisbirtok ne essék mintegy zsákmányul a mozgó tőkének. Ámbár elismerem, hogy Bausznern képviselő V.T magasabb és általános szempontra emelkedett és előadásában nemcsak a mélyen, de alaposan gondolkodó, sőt a mit örömmel c»nstatálok, hazafias férfit is szemlélhetünk benne. Mindazonáltal egyet határozottan hibáztatnom kell: azt, hogy Bausznern képviselő ur a magyar agrár-törvényhozást nem vette figyelembe, nem említette, hogy van nekünk agrár-törvényhozásunk, mert hiszen azon elvek, melyekre Schäffie s elvtársai tervezetüket alapították, azon elv t. i., hogy a föld nem olyan, mint a borzepapir, (Ugy van! a bal- és szélsőbal különböző padjairól) az az elv, hogy nem a földet kell oda dobni, hanem a földnek a jövedelmét venni biztosítékul, az az elv, hogy a birtok, mely a nemzetnek legszentebb tulajdonát képezi, ne adassék ki egyes egyéni korlátlan önkénynek s azon esélyeknek, melyeknek egyes egyén alá van vetve: — eíien elvek mind feltalálhatók a régi magyar agrár törvényhozásban. A világon egy nemzetnek sincs oly szép, oly eredeti, életből merített törvényhozása a földbirtokra nézve, mint a magyarnak. A mit más népek most hosszas kerülő utakon keresnek és találtak meg, azt mi mind megleljük a magyar törvényhozásban. Az igaz, hogy azon nagy hibában szenvednek ezen törvények, hogy a kiváltságokra voltak alapítva, de hát szüntessük meg a kiváltságokat, fejleszszük intézményeinket a korszelleme nyomán és nincs szükségünk a mások indítványára. Hisz látjuk, hogy pl. az amerikai homestadenem egyéb, mint modern alakja a magyar birtokminimumnak. Nem tartozik ide, a budgetvitánál lesz mód a részletek kifejtésére, de jó lesz megemlékezni arról, hogy a magyar agrártörvényhozás erőteljes fa, melyet, ha a szabadság vívmányai alatt fejles; tünk, bizton számíthatunk arra, hogy új ágakat, lombokat, sőt gyümölcsöt is fog teremni. Nem szükség hosszasan bizonyítani, hogy a modern iparosok kérvénye a kötelező társulás iránt szintén nem egyéb, mint a czéhrendszer modern alakban megjelenő fejleménye. A régi képviselet szintén akiváltságokon alapul és ha megszüntetjük a régi kiváltságos testületeknek, a municipiumoknak jogait és megadjuk a képviseleti jogot a munkásoknak, iparosoknak, a kereskedőknek, hivatalnokoknak, stb. stb.: és el fogjuk érni azon czélt, hogy a népképviselet testté és vérré váljék, valósággá legyen. És akkor nem lesz szabad tér nyitva azon visszaéléseknek, melyeket nálunk oly kitűnő férfiak oly éles hangon ostoroztak. Tehát mint látjuk, minden a társulás felé irányul és nem az egyén korlátlan szabadsága felé; és bocsánatot kérek, ha e tekintetben olyan tudós és érdemes parlamenti férfiúnak ellent mondani kénytelen vagyok, mint Horvát Boldizsár t. képviselő